2024. november 22., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Végleg elment Fodor úr, hamiskás mosolyával, elkomorult tekintetével, s a fehér szegfűvel, amelyet mindennap kivitt 18 évesen elvesztett lánya sírjához, akinek halálát soha nem tudta kiheverni.

Végleg elment Fodor úr, hamiskás mosolyával, elkomorult tekintetével, s a fehér szegfűvel, amelyet mindennap kivitt 18 évesen elvesztett lánya sírjához, akinek halálát soha nem tudta kiheverni.

Az erdélyi irodalom nagy bölcse reánk hagyta azonban Csipikét, a magyar irodalom klasszikus meseregénynek tartott alkotását. Gyermekeknek többször felolvasva, mondanivalóját felnőtt fejjel értettem meg igazán. Akkor jöttem rá, hogy ember és hatalom viszonyát, a hatalom természetrajzát, és elsősorban a hatalom embert átformáló hatását írta le Fodor Sándor a „gyermekkönyvben”. Rejtett, de gyakran felcsillanó humorral, pengeéles, metsző kritikával, s a Fodor úrra jellemző utánozhatatlan eleganciával.

Kiégett, csalódott, néha becsapottnak érzett választóként hányszor találkoztunk azzal a helyzettel, amikor az erdő szolgálatos, szorgos, jó törpéje, akit a buta vadmalac, a félős nyúl, a szorgos vadméhek, az áskálódó vakond és a parancsszóra éneklő madár vesz körül, egyszeriben megváltozik. Bár kezdetben úgy érzi, hogy jelenléte, cselekedetei nélkül pagonnyá válna a jól működő erdő, a tekintélyére nem adó, pimasz varangyos béka kritikája nyomán ráébred súlytalanságára, s keménységével, kérlelhetetlenségével próbálja pótolni a tekintélyvesztést, megőrizni a hatalmat. Ahogy a gondoskodó, aggodalmaskodó Csipike a Rettenetes Réz úrnak elnevezett ócska kilinccsel fenyegetőző, gonosz törpévé válik. És emlékezzünk vissza arra a későbbi átváltozásra is, ahogy a rendkívüli világéjszakán növekedni kezd, s a „góliátpor” hatására kiválasztottnak, óriásnak érzi magát, aki fejével a fellegekben jár, majd hogy őmagasságához méltónak lássa a körülötte levő lényeket, a góliátport szétszórva „emeli magához” őket. S mivel csak szerelemmel teljes az élet, kiválaszt magának egy ifjú Tipetupát is, hogy azzal elrepüljön.

Ugye, ismerős a jelképek nyelvén elmondott történet?

Közeledik a helyhatósági választások ideje. Rajtolnak a régi és új jelöltek. A rajttal együtt – a sok pozitív példát leszámítva – szaporodnak a panaszok, telefonhívások. Olvasóink szóvá teszik, hogy egyes jelöltek becstelen eszközökkel próbálják menteni a hatalmukat. Pedig köztudott, hogy átváltoztak már gonosz törpévé, jártak fejükkel a fellegekben, s kinőttek, kirepültek a családi fészekből is. Anélkül, hogy általánosítanánk, minden régi és új jelöltnek ajánljuk Fodor Sándor meseregényét. Hátha lennének, akik megértenék üzenetét, s bölcsebbé, emberibbé válnának, hogy a fellegekből gyakrabban tudjanak leszállni az erdő népe közé, s több merszük legyen megleckéztetni a rendbontó szarvasbikákat is.

 

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató