2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Amikor zenéről, zenetanulásról és zenéhez való viszonyulásról beszélünk, feltétlenül meg kell említenünk egy hungarikumnak is nevezhető magyar zenekart. 

A Műegyetemi Zenekar napjainkban


Amikor zenéről, zenetanulásról és zenéhez való viszonyulásról beszélünk, feltétlenül meg kell említenünk egy hungarikumnak is nevezhető magyar zenekart. Máris találós kérdés megfejtésére kérek fel mindenkit. Melyik az a magyar szimfonikus zenekar, amelyik a honfoglalás ezredik évében alakult? A helyes válasz megadása meglehetősen nehéz, mert előbb tudnunk kellene a honfoglalás pontos évét. Szinte magam előtt látom, ahogyan a szemem közé nevet néhány diák – aki tudja is a honfoglalás évszámát –, hogy a zenetanár azon akadékoskodik, mikor is telepedtünk le a Kárpát-medencében. A Magyar Tudományos Akadémia 1883-as jelentésében kihangsúlyozza, hogy a honfoglalásnak számító esemény valamikor 888 és 900 között történhetett. Ezt azzal magyarázzák, hogy az első dátum előtt biztosan nem voltak itt őseink, a második dátumon pedig már befejezettnek tekinthető a területfoglalás. A 896-os dátumhoz úgy köthető ez a nagy esemény, hogy „akkor is megtörténhetett”, ugyanis 1892-től kezdve a magyar parlament 1896-ra tudott megfelelő színvonalú rendezvénysorozatot előkészíteni. Ezzel vissza is térhetünk a találós kérdéshez. Milyen zenekar alakult 1896-ban?
Valószínű, hogy a kérdésre nagyon kevesen tudják a választ, ezért a találgatás helyett ismerkedjünk meg a zenekarral! A millenniumi emlékévben Budapesten egy műegyetemi mérnökhallgató érdekes ötlettel állt diáktársai és tanárai elé: alakítsanak egy zenekart. Manapság talán túl merész álomnak számítana egy ilyen törekvés, de akkor szinte természetes volt, hogy egy művelt ember értsen a zenéhez, és tudjon játszani valamilyen hangszeren. A törekvést a tanárok is örömmel fogadták, sőt az első hangszereket támogatásképp az oktatók vásárolták dr. Tőtössy Béla professzor javaslatára. Csodák csodájára az álom valóra vált, vagyis megszólalt. A csupa mérnökhallgatóból álló zenekar első zendülésekor már arról is érdeklődtek, hogy kinek az ötlete volt a muzsikálás. Zerkovitz Rezső Rudolf, a kezdeményező neve hamarosan bekerült a zenetörténetbe, pedig még csak elsőéves volt a gépészmérnöki szakon.
A fiatal hangászok ötventagú zenekarának első produkciói inkább a szórakozást szolgálták, ugyanis táncestekkel megtoldott előadásaik voltak. Hamarosan papíron rögzítették a zenekar „alkotmányát” is – szellemi államocskává alakultak a honfoglalás emlékévében. „Az egyesület czélja alkalmat adni a műegyetem ifjúságának a classicus zene művelésére, s ezen lelket nemesítő és üdítő foglalatosság alapján egyúttal az egyetemi társasélet fejlesztésére. Eme czél elérésére szolgálnak a teljes és vonószenekari művek, a kamarazene művelése, zenekari próbák, hangversenyek, ünnepélyek.”
Zerkovitz Rezső Rudolf és Tőtössy Béla mérnöki pontossággal és igényességgel indította útjára a zenekart. Valószínű, nem gondoltak arra, hogy 121 év múlva is működni fog ez a „gépezet”. A zenekari próbák tartására nem volt kijelölt hely, ezért vasárnaponként próbáltak az egyetem valamelyik nagyobb helyiségében. Aki egyszer megtapasztalta a zenélés örömét, az a hétvégi szabadidejéből áldozott a muzsika oltárán, és felelősségteljesen eljárt a próbákra. Zerkovitz kitűnő zenész volt, kicsiny gyerekként kezdett muzsikálni édesanyja irányításával. Több hangszeren is játszott, később zeneműveket is hangszerelt, sőt több dalszerzeménye is volt, amelyek mind ott díszelegtek sok úri ház zongorájának a kottatartóján. Néhány évig ő irányította az egyre fejlődő együttest. 1904-ben Tőtössy professzor urat – mivel ő is kitűnően muzsikált, és a tudományok mellett legszívesebben zenével foglalkozott – karmesteri feladatra kérte a fiatal zenekar. Ő haláláig, 1923-ig dirigálta és elnökként vezette a csapatot.
A Műegyetemi Zenekar – amely kezdetben csupa mérnökhallgatóból állt – hihetetlen fejlődésről tett bizonyságot. Megalakulásától néhány évre felfigyelt rá az ország zenei elitje és a közvélemény is. Külön érdekesség, hogy a világon egyedülállónak tekinthető zenei együttes egyik híres zeneszerzőnket is „sínre tette”. Bartók Béla 1903-ban ezzel az együttessel lépett fel hivatalosan zeneszerzőként. Nem különös, hogy egy világhírű zenészünk műkedvelő mérnökök zenekarával indult felkutatni a tiszta forrásból ivó csodaszarvasokat? Bizony ezek a mérnökhallgatók és zenélő tanárok bebizonyították, hogy egy országot nem érdemes csak munkával építeni – mint Kőmíves Kelemen magos Déva várát –, hanem kötőanyagként a legjobbat, a zenét érdemes használni. Ma, akik az országot vezetik, építik, véletlenül vagy szándékosan elfelejtik a szilárdító anyag használatát, sőt gyakran nagy legyintéssel jelzik, hogy az semmit sem ér. Pedig ott a számtalan példa, hogy igenis a zenéléssel végzett munka jobb minőségű, mint a sóhajjal fűszerezett.
Százhúsz év alatt sok híres tagja és karmestere volt az együttesnek. Az egyik közülük Pechan Rudolf mérnök-zenész, aki lejegyezte a Műegyetem zenekarának rövid történetét, személyes vallomással nyilatkozott a zenélésről és az együttesről. „Nagyon nagy ajándék, ha megismerhetik a zeneműveket belülről, sokkal nagyobb kötődést ad a zenéhez. Emellett olyan társaságba kerülnek, aminek igazi összetartó ereje van.” Akár Kodály is mondhatta volna ezeket a szavakat. Az igazán különös az, hogy egy mérnökember is ajándékként, összetartó erőként értelmezi a zenét. Sőt, ami mindennél fontosabb, hogy a zene üzenetét, hangulatát csak „kézen fogva” lehet igazán megérteni. Ezzel szemben mit tud tolmácsolni egy zenemű, ha eleve mellékesnek tekintik, jó esetben hagyják ugyan, hogy szóljon, de csak zajforrásként tekintenek rá?
A zene, matematika, mérnöki tudomány, Műegyetemi Zenekar, Marosvásárhely és a marosvásárhelyi Bolyai-múzeum közös nevezője, hogy az együttes először 1998-ban látogatott Marosvásárhelyre, a zenekar rövid történetét – hogy stílusos legyen – a Bolyai-múzeumban vetette papírra Pechan Rudolf karmester. A marosvásárhelyi meghívót a Vártemplom Psalmus vegyes kara küldte el, a zenekar pedig örömmel fogadta a turné lehetőségét. Nagy élménynek számított akkor, hogy – mint azt a visszaemlékezésben írják – „Az ódon vártemplomban első alkalommal énekelhettük el zenekari kísérettel az 52. énekünket” (a Himnuszt).
A Műegyetemi Zenekar azért egyedi az egész világon, mert olyan intézmény hallgatói és tanárai zenélnek benne, amelyben egyáltalán nincs zeneoktatás. Ettől eltekintve mára teljes profizmusnak számít a tevékenységük. Igaz, hogy hírnevének köszönhetően az intézmény megengedheti magának, hogy szakképzett karmestert alkalmazzon zenei irányítónak. A zenekar túlteljesítette „alaptörvényét”, a klasszikus zene mélyebb megismertetését a tagokkal, immár hivatásosokkal vetekedve adnak elő vokálszimfonikus műveket is. Repertoárjuk annyira tág, hogy beleszédülnénk a szerzők és művek felsorolásába. Színvonalukat kiemeli, hogy külföldön is elismertek, neves előadóművészekkel és karmesterekkel zenéltek és zenélnek együtt. Programjaikról bárki részletesen tájékozódhat a világhálón.
Az együttes tagjai döntő többségükben mérnökök, akik a gépek világának nagy szakértői. 121 év alatt seregnyi ember vallotta és vallja, hogy még akkor sem melléktantárgy a zene, ha az ember nem zenélésből kapja a fizetését. 121 év alatt seregnyi ember példázta és példázza: színvonalas zene megértéséhez tudás kell; az ember műveltségéről pedig egyértelmű képet fest, hogy milyen zenét hallgat, milyen zenét ért meg.
Szilágyi Mihály

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató