A mentesítés (rehabilitáció)
A rehabilitáció (románul reabilitare) egy olyan törvényi eszköz, amely lehetségessé teszi az elítélés és az azzal járó hátrányos jogkövetkezmények (jogfosztások, tilalmak és más hátrányok) eltörlését.
A rehabilitáció (románul reabilitare) egy olyan törvényi eszköz, amely lehetségessé teszi az elítélés és az azzal járó hátrányos jogkövetkezmények (jogfosztások, tilalmak és más hátrányok) eltörlését.
A mentesítés (rehabilitáció) egyetlen célja a bűncselekményért elítélt személy társadalomba való eredményes visszavezetése.
A rehabilitáció két fajtáját ismerjük: törvényi, illetve bírósági.
A törvényi rehabilitáció – ahogy a neve is elárulja – a törvény előírásai alapján történik automatikusan, a bíróság beavatkozása nélkül.
Ez a típusú mentesítés az olyan szabadságvesztés esetében valósul meg, amely nem haladja meg az egy 1 évet, valamint a pénzbírságra való elítélés esetében. Ez a szabály nem csak az egyszeri elítélésekre érvényes, hanem akkor is, amikor ugyanaz a személy többször el volt ítélve szabadságvesztésre, de egyik büntetés sem haladta meg az 1 évet.
A büntető törvénykönyv előírásai értelmében a fenti elítélések alól akkor mentesülhet egy személy, ha a büntetés letöltésétől (illetve kifizetésétől, a pénzbírság esetében) számítva 3 éven belül nem követ el egy újabb bűncselekményt.
A jogi személyek esetében a rehabilitáció abban az esetben történhet, amikor a pénzbírság vagy a mellékbüntetések letöltésétől 3 év telt el, anélkül hogy az újabb bűncselekményt követett volna el ez az időtartam lefolyása alatt.
A bírósági rehabilitáció a volt elítélt kérésére történhet, amennyiben az illetékes bíróság úgy véli, hogy a törvény által előírt kitételeknek eleget tett. Ezek a követelmények az elítélés természetére, a rehabilitációs időtartamokra, valamint a volt elítélt társadalombeli magatartására vonatkoznak.
Az elítélés természetére nézve azt kell tudni, hogy a bírósági mentesítés csakis azokban az esetekben alkalmazható, amikor a törvényi rehabilitáció nem lehetséges. Tehát gyakorlatilag egyik kizárja a másikat.
A bírósági rehabilitáció többek között abban is különbözik a törvényi rehabilitációtól, hogy mentesítési időtartam a büntetés súlyosságától függ. Eszerint a rehabilitációs időtartam négy csoportra van osztva:
– 4 év plusz a büntetés fele – az egytől öt évig tartó szabadságvesztés esetében;
– 5 év plusz a büntetés fele – az öttől tíz évig tartó szabadságvesztés esetében;
– 7 év plusz a büntetés fele – a tíz évnél tovább tartó szabadságvesztés esetében;
– 7 év plusz a büntetés fele – az életfogytiglan tartó szabadságvesztés esetében, amely utólag szabadságvesztésre volt változtatva.
A volt elítélt ugyanakkor a következő kitételeknek kell eleget tegyen (magatartásra vonatkozó követelmények):
– a rehabilitációs időtartam alatt ne ítéljék el újból;
– saját megélhetőségét tudja biztosítani munkavégzéssel, vagy más tisztességes módon (ez a kitétel teljesítése persze nem kötelező a nyugdíjazott, valamint a munkaképtelen személyek esetében);
– legyen jó magaviseletű munkahelyén, a családban, illetve a társadalomban, általánosan;
– bizonyítsa a kártérítéseket valamint a perköltségek megtérítését.
Ugyanakkor a rehabilitáció hatályára nézve a következőket kell tudni:
– mentesítés folytán az elítélt mentesül a jogszabályban szereplő hátrányos következmények alól;
– a mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő, és nem tartozik számot adni olyan elítéléséről, amelyre nézve mentesítésben részesült;
– újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket a törvény a korábbi elítéléshez fűz.
Kérdésekkel vagy hozzáfűznivalókkal forduljanak alulírotthoz a következő e-mail címen: mhistvan@gmail.com
