In memoriam Mester Mihály
Jelentős tanári pályafutása mellett megemlítendő tankönyvfordítói munkássága, illetve több tudományos értekezés, tanulmány, melyeket szakmai folyóiratokban, tudományos kiadványokban adott közzé.
Mottó: „A példa a leghatékonyabb tanítók egyike, noha szótlanul tanít.” (Samuel Smiles)
Az élet úgy hozta, hogy nem kísérhettem el utolsó útjára Mester Mihályt, drága volt tanáromat, később kollegámat, mindannyiunk „mesterét”, aki évtizedeken keresztül pedagógusgenerációkat tanított, oktatott a nevelés tudományára, akinek hasonlóképpen meghatározó szerepe volt pedagógiai pályafutásomat illetően. Álljon itt e pár sor végtelen tiszteletem és hálám jeléül, melyet személye iránt éreztem.
Mester Mihály 1933-ban született Erdőszentgyörgyön. 1957-ben szerzett szakmai oklevelet a kolozsvári BBTE pedagógia-lélektan szakán. Iskolaigazgatóként (1957–1958, Nyárádgálfalva; 1958-1966, Szováta), szaktanfelügyelőként (1973–1990) tevékenykedett 1990-ig, majd ezt követően a marosvásárhelyi Állami Tanítóképzőben (1990–2005), a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskolán (1990–2012), illetve a BBTE Pedagógia-Pszichológia Karának Marosvásárhelyre kihelyezett tanító-óvóképző szakán (2000–2009) oktatja a pedagógia-pszichológia tantárgyakat. Az utolsó pályaszakaszán a tanítás mellett kiváló hozzáértéssel vezeti-szervezi több évtizeden keresztül a fiatal pedagógusjelöltek szakmai gyakorlatát. Jelentős tanári pályafutása mellett megemlítendő tankönyvfordítói munkássága, illetve több tudományos értekezés, tanulmány, melyeket szakmai folyóiratokban, tudományos kiadványokban adott közzé. Mindezek mellett példaértékű a közösségért végzett önzetlen munkája: fizetés nélkül tanított éveken át több kiváló pedagógustársával együtt a kántor-tanítóképző intézetben, amely nehéz feltételek között, anyagi alap nélkül indult közvetlenül az 1989-es fordulat után. Pedagógiai hitvallásának tekinthető az a pár sor, melyet az akkori nehéz, de reményteljes időszakról vall a főiskola bicentenáriuma alkalmából született iskolamonográfiában: „… fűtött az a lelkesedés, hogy újra lehetőség teremtődött a magyar nyelvű főiskolai képzésre, amely megoldást jelenthet fiataljaink itthon maradására, az erdélyi magyarság nyelvének, kultúrájának éltetésére, újabb értékek teremtésére. Lehetőséget teremt arra, hogy újra legyenek kántor-tanítóink, akik »istennel a tanteremben« szolgálnak népünkért, egyházunkért. Ez volt munkám vezérlő elve a KTK-ban kifejtett húsz éves szolgálatomban”.
Mindannyiunk életében vannak/voltak olyan személyiségek, akik mély nyomot hagynak vagy hagytak szívünkben, akik hivatástudatukkal, szakmai felkészültségükkel, erkölcsi tartásukkal és emberségükkel példaképeinkké válnak/váltak. Ilyen, szakmájának elkötelezett, igazi pedagógus volt Mester Mihály tanár úr valamennyiünk életében. Hálás vagyok a sorsnak, hogy 1990–1995 között a Marosvásárhelyi Állami Tanítóképző diákjaként pedagógia szakos tanáromként emlékezhetek rá. Tőle tanultam, hogy egyik legszebb tudomány a pedagógia, illetve a legszebb hivatások egyike a pedagógusi pálya, és azt is, hogy a tanítás itt, Erdélyben elsősorban szolgálat. Mindezt nem valamiféle tézisként hangoztatta, ellenkezőleg, következetességével, felkészültségével, határozottságával, tanári kompetenciájával példaként állt előttünk. Ma is emlékszem példamondataira, értékeléseire, logikusan felépített előadásaira, magyarázataira, tanítására, biztatására, melyek hamar meg is érlelődtek bennem, és döntő hatást gyakoroltak pályaválasztásomat, tanulmányaim folytatását illetően.
Nemcsak szakmát tanultam tőle, hanem a Babeş–Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi fakultásán, illetve a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskolán a tanár úr neveléstörténet, neveléselmélet előadásainak szemináriumait vezettem immár kollegaként. Kellemesen emlékszem szakmai vagy egyéb jellegű beszélgetéseinkre, tanácsaira, melyeket megfogadva léptem nyomdokaiba 2003-tól a Pedagógiai Líceumban, később a Kántor-Tanítóképző Főiskolán.
„Mert csak az hal meg, akit elfelejtenek” – szokták mondani. Biztos vagyok benne, hogy Mester Mihály tanár úr emléke örökre élni fog több ezer tanítványa szívében, akiket tanári pályafutása alatt a tanítás művészetére tanított.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Makkai Kinga pedagógia szakos tanár (Mihai Eminescu Pedagógiai Líceum, Marosvásárhely)
