Megszólaltatják a köveket

Emlék a múltról a jövőnek

Tavaly december közepén egy hirdetőoszloppal és az arra helyezett fotókkal bővült a marosvásárhelyi Aurel Filimon – volt Iskola – utcai, az izraelita hitközség által működtetett zsidó múzeum, amelyet 2018. június 24-i megnyitása óta sokan felkerestek. A szervezet nemcsak a múzeum fenntartásával foglalkozik – amint az előző években az érdeklődők tapasztalhatták –, az egyházi szertartások mellett kulturális rendezvényeket tartanak a zsinagógában, ugyanakkor nemcsak Marosvásárhelyen, hanem a megyében is gondozzák közösségük emlékhelyeit. Mindezekről Dub Lászlóval, a Maros megyei izraelita hitközség vezetőjével beszélgettünk. 

A Mózes-hitű közösség Romániában törvényesen elismert vallási szerveződés, fő tevékenységüket kormányhatározat szabja meg. Az iroda munkatársainak biztosítják a fizetését. Fontos szociális tevékenységet is folytatnak, ugyanis gondoskodnak a hitközségükhöz tartozó több idős, kis jövedelmű tag szociális ellátásáról. Ezt a munkát 12 szociális asszisztens végzi, a bukaresti föderáción keresztül. Ez kevésbé látványos, de fölöttébb hasznos munka. Örülnek annak, hogy a múzeum, megnyitása óta, ráirányította a figyelmet közösségükre. 

– A marosvásárhelyi zsidóságnak emléket állító múzeum megnyitása után rájöttünk, hogy több mindent kifelejtettünk. Elsősorban a sietség miatt, de helyszűke okán is kevesebb fényképet, tárgyat tudtunk bemutatni. A látogatók is észrevették a hiányosságokat, és jelezték nekünk, ugyanakkor többen felkerestek, leginkább azok közül, akik már nem élnek Marosvásárhelyen, hogy a családi gyűjteményükből fényképekkel gazdagítsuk a tárlatot. Természetesen voltak olyanok, akiknek a fényképeit szívesen megmutatjuk, de a kiállítási szempontokat figyelembe véve, elsősorban olyan fotókat válogattunk, amelyek hangulatukban tükrözik a múlt század eleji kort, vagy a közösségünkre jellemző öltözetet, környezetet jelenítik meg – mondta Dub László, majd hozzátette, örömmel veszik, ha nemcsak fotókkal, hanem tárgyakkal is bővíthetik a kínálatot. Ennek jó példája, hogy miután több helyen is keresték a Bürger Albert által működtetett egykori sörgyár tárgyi emlékeit, valaki bevitt három eredeti sörösüveget, és a múzeumnak ajándékozta. 

Azt is figyelembe kell venni, hogy a hitközség által múzeumként használt helyiség így is zsúfolt, kevés a lehetőség a bővítésre, ezért arra is gondoltak, hogy egy részében – cserélhető anyaggal – időszakos, tematikus kiállításokat szerveznek különböző témákban. 

– Nagyon fontos számunkra, hogy a vásárhelyiek, a hozzánk betérő turisták lássák, itt „élő” múzeum van. Ennek köszönhetően nagyon sokan érdeklődnek a marosvásárhelyi zsidóság története iránt. A visszajelzések pozitívak. A Múzeumok Éjszakáján is nem győztük fogadni a csoportokat, a program szerinti tárlatvezetésre majdnem mindig zsúfolásig megteltek a helyiségek. Elsősorban az iskoláskorú gyerekeknek szeretnénk felajánlani ezt a lehetőséget, hiszen nemhogy ők, még a szüleik sem tudják, hogy egykor jelentős létszámú zsidó közösség élt a városban – tette hozzá Dub László, aki hangsúlyozta, vannak, akik csak a holokauszt miatt érdeklődnek a zsidók múltja iránt. A város történetének sötét oldalaként ezt is megjelenítik a kiállításon, de a múzeum nem erre helyezi a hangsúlyt. Azt szeretnék tudatosítani a látogatókban, hogy azelőtt is jelentős kulturális és társadalmi élet volt, amiből a közösség is kivette a részét, és utána is van amit felmutatni. 

Újdonságként a személyiségek fotói közé kerül annak a Marosvásárhelyről elszármazott Harap Bélának a portréja, akinek élete példaértékű. Önéletrajzát kötetben jelentette meg, és ez eljutott a marosvásárhelyi hitközséghez is. Harap Béla megjárta az auschwitzi koncentrációs tábort, majd részt vett a varsói gettólázadásban. Hogy ne kerüljön fogságba, ami végzetes lett volna számára, átúszta a Visztulát. Megérte a második világháború végét, azután is jelentős közéleti tevékenységet folytatott. Példája annak, hogy mire képes az ember, miután annyi megpróbáltatáson ment keresztül – mondta a közösség elnöke. 

Megtudtuk, hogy a múzeum működtetésén kívül a múlt emlékeinek megőrzésére tett jelentős erőfeszítéseik egyike a hitközséghez tartozó 62 zsidó temető fenntartása. A temetőket többnyire a helyi önkormányzatok, illetve megbízottak gondozzák, de felügyeletük a hitközség feladata. Folytatják azt a programot, amelynek során lefotózzák a sírokat, a fényképeket pedig a hitközség honlapján közzéteszik. Egyes sírok annyira megrongálódtak, hogy alig olvashatóak a – némelyiken csak héber – feliratok. A héber feliratot átírják latin betűkre, és így hozzák virtuálisan nyilvánosságra. A cél az, hogy nemcsak a leszármazot-taknak tegyék elérhetővé az információt, hanem kutatási felületet is biztosítsanak a történészek számára, hiszen a sírokban olyanok nyugszanak, akiknek az élettörténete, vagy akár az utódok sorsa érdekes lehet. Ugyanakkor szeretnék, hogy a – akár külföldön élő – leszármazottak megtalálják ősei sírját, és adományozzanak a temető fenntartására. 

Azt szeretnék, ha a zsidó temetők gondozásában – közös történelmünk bizonyítékaként – nagyobb szerepet vállalnának a helyi önkormányzatok vagy akár a más felekezetűek. 

Az együttműködés jó példájaként Dub László elmondta, hogy sikerült megegyezni az Erdőszentgyörgyi Polgármesteri Hivatallal, Csibi Attila polgármesterrel a bözödújfalusi székely szombatosok temetőjének megmentéséről. 

– Azt szeretnék, hogy a vízgyűjtő tó által elárasztott falu emlékhelye, az újjáépülő templom mellett a temetőt is turisztikai látványosságként tartsák számon. A sírok ugyanis egy érdekes közösségről mesélnek. A székely szombatosok történetéről vannak dokumentumok a Teleki Tékában, így rekonstruálni lehet a közösség életét, amelynek sorsa, helyzete különleges volt a XX. század eleji magyar társadalomban. Korabeli lapok cikkeztek róluk, Bözödi György is megörökítette írásaiban. Nem szabad megfeledkeznünk róluk, és a hitközség kötelessége – a temető felújítása mellett – az emlékük ápolása. A tervek szerint a sírkövek fotódokumentálása mellett kitakarítják, elérhetővé teszik a temetőt, és a bejáratánál parkolóhelyet alakítanak ki, ahol információs táblákat helyeznek el a székely szombatosok történetéről – fejtette ki az elképzelést Dub László. 

Kérdésünkre megtudtuk, hogy a megyében levő egykori zsinagógák fenntartására nincsen anyagi lehetőségük, ezért az épületek nagy részét bérbe adták. A közösségükhöz tartozó tárgyakat, emléktáblákat a marosvásárhelyi zsinagógába hozták megőrzésre. A Brăila utcai ortodox zsidó zsinagóga is a tulajdonukban van ugyan, de mivel a bukaresti föderáció igen sokat beruházott, a központi szervezet adminisztrálja az épületet. Mint ismeretes, jelenleg az András Lóránt Társulat béreli, azonban Dub László szerint a bérlő nehéz anyagi helyzetben van, ezért fennállhat a veszély, hogy szerződést bontanak, amennyiben a bérlő fizetésképtelen, amit szeretnének elkerülni.

A marosvásárhelyi Aurel Filimon utcai zsinagógában az idén is szerveznek szimfonikus hangversenyeket. Visszatérő vendégük a Tiberius vonósnégyes. Az Alexandru Gavrilovici, Svájcban letelepedett világhírű hegedűművész által Segesváron tartott mesterkurzus résztvevőinek koncertje is rendszeressé vált. Szívesen látnák a marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákjait is és minden olyan előadót, akinek színvonalas produkciójához megfelelő teret biztosíthat a templom. 

Az idén jelentős eseménnyel szeretnék megünnepelni a marosvásárhelyi zsinagóga fennállásának 120. évfordulóját, ugyanis az épületet 1900-ban avatták fel a város akkori elöljáróinak jelenlétében. Úgy tervezik, hogy június 10–11-én nagyszabású kulturális, történelmi és vallási rendezvényt tartanak, amelyre hazavárják az elszármazottakat. 

– A rendezvény alkalom lesz arra, hogy igazoljuk, a városban van működőképes zsidó hitközség, és ma is, mint ahogy eleink tették a múlt századokban, hozzájárulhatunk valamivel a város kulturális, társadalmi éle-téhez. Zsidók sajnos maholnap nincsenek már, de szeretnénk hangsúlyozni, hogy barátainkkal közösen működtetjük, fenntartjuk a zsinagógát és a múzeumot – mondta Dub László az esemény kapcsán, reményét fejezve ki, hogy a rendezvényt mind a városi, mind a megyei önkormányzat felkarolja majd.