A megnyugvás ösvényein

Mindössze néhány nappal élte túl 80. születésnapját dr. Kolumbán Pál transzfúziós főorvos, akinek a marosvásárhelyi regionális vérközpont új épületét és a romániai transzfúziós hálózat átszervezését, korszerűsítését, a regionálissá vált központok önállósodását köszönhetjük. És még sok mindent, amit több mint négy évtized alatt a marosvásárhelyi vérközpont orvosaként, majd vezetőjeként egy barakkal megtoldott székhelyen munkatársaival elért, a megálmodott új, korszerű épületben azonban, ami 2002-ben többéves kitartó tervezés és utánajárás eredményeként készült el, sajnos már nem dolgozhatott. 

Életét, korosztályának tagjaihoz hasonlóan, a kényszerű lemondások sorozata jellemezte. Zseniális felmenők utódjaként – nagyapja olimpiai bajnok, a sakk nemzetközi mestere és országos nagymestere, édesapja 17 nyelvet beszélő katonaorvos volt – színjeles eredménnyel országos elsőként végezte el az orvosi egyetemet. Hiába tett internvizsgát és folytatott háromévnyi klinikai gyakorlatot, az akkori rektor kategorikusan elutasította, hogy állást kapjon az egyetemen. 

Ezért választotta 1961-ben a vérközpontot, amelyet 2001-ig vezetett. Választásáról eredményeire visszatekintve azt nyilatkozta, hogy nem bánta meg. Mert a legnemesebb anyaggal, az emberi vérrel dolgozott, amivel fontos alkalmakkor Istenének áldozott az ember – idézte szívesen Márai Sándor meghatározását, és vallotta, hogy a pénz, az anyagi támogatás nemcsak a vérontásnak, a békés véradásnak is nélkülözhetetlen feltétele kellene legyen. 

Az intézet vezetőjeként a begyűjtött vér mennyiségének növelése mellett a vér gazdaságos felhasználására, többféle vérkészítmény előállítására törekedett, s számos vizsgálat bevezetése fűződik a nevéhez, ami a véradó és vért kapó személy egészségének megőrzését szolgálta. Kidolgozta az újszülöttkori hemolitikus betegség kórisméjét és vércserével történő kezelését, megszervezte a különböző típusú vérzékenységben szenvedő betegek kezelését és gondozását. Az Egészségügyi Minisztérium Vértranszfúziós Bizottságának elnökeként vállalt szerepét a bevezetőben említettük. Fontosnak tartotta a májbeteg donorok kiszűrését, s 1988-ban egyéni kezdeményezés alapján már elvégezte az AIDS kiszűrését célzó első vizsgálatokat, abban az időben, amikor még nem ismerték el hivatalosan a betegséget Romániában. Munkássága során számos új módszer bevezetésében vett részt, tagja volt annak a kutatócsoportnak, amely kidolgozta a 21 próbát magába foglaló, véralvadást vizsgáló eljárást. Tudományos dolgozataival országos és nemzetközi kongresszusokon vett részt, nagy hangsúlyt helyezett munkatársai továbbképzésére. 

A fiatalkori zenei tanulmányok folytatásaként az egyetemi diák-művészegyüttesben hegedült, majd végzés után a marosvásárhelyi orvosi zenekarban brácsázott. Hobbija a napi többórás zenehallgatás mellett a szépirodalom volt, s glosszáival a 2000-es években a Népújság hasábjain zsörtölődött az „új világ” visszásságai miatt. 

Felesége a közismert és közkedvelt fizioterápiás orvos Kolumbán (Válics) Margit volt, akit 35 évi házasság után vesztett el. Időskori ténykedései között fontos eseménynek számított a Marosvásárhelyen élő és a városban megforduló volt kollégákkal való találkozás, a régi idők, a fiatalság felelevenítése. 

Dr. Kolumbán Pált október 31-én a marosvásárhelyi katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra unitárius szertartás szerint. Reménykedünk, hogy lapunk egyik leghűségesebb olvasója és külmunkatársa, aki a Zsörtölődöm, tehát vagyok mondatot választotta írásainak mottójául, a megnyugvás égi ösvényein rátalált a lélek békességére.