Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Budapesten a Szervátiusz Alapítvány székházában bensőséges ünnepség keretében kezdte el rendezvényei sorát a Szervátiusz Szalon. Ezzel a két nagy szobrász, Szervátiusz Jenő és fia, Szervátiusz Tibor emlékét, életművét tovább éltető alapítvány újabb lehetőséget teremt a közönséggel való kapcsolattartásra, az alapítványt 2003-ban létrehozó, 2018. április 25-én elhunyt, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Szervátiusz Tibor szellemi örökségének népszerűsítésére, a két kiváló alkotóval kapcsolatos kiadványok és társművészeti megnyilatkozások bemutatására. A Szervátiusz Alapítvány kiemelt figyelmet szentel Erdélynek, az erdélyi művészetek képviselőinek, a tehetséges fiatalok támogatásának, fennállása során több marosvásárhelyi alkotót is kitüntetett a Szervátiusz Jenő-díjjal, Biró Borbála, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákja jelenleg is Szervátiusz Tibor-ösztöndíj kedvezményezettje. Az egy évre szóló ösztöndíjat a Kossuth-díjas szobrászművész özvegye, az alapítvány elnöke, Szervátiusz Klára hozta létre.
A Szervátiusz Szalon június 24-i első eseményén köszöntőt mondott Hoppál Péter, a Magyar Országgyűlés Kulturális Bizottságának alelnöke. Bemutatták az Emeld fel, Uram, népemet című kötetet. A zenés betétekkel gazdagított könyvbemutatón Petrás Mária énekelt lányával, Petrás Alinával. Petrás Máriát és a szerzőt, Szervátiusz Klárát Csűrös Csilla vezető szerkesztő méltatta.
Idézzünk a Szalon házigazdája és további működtetője, az alapítvány elnöke, a beszélgetőkönyv szerzője, Szervátiusz Klára elhangzott gondolataiból:
„Nem tettem a Szalon elé minősítő jelzőt, egyrészt mert szép az alliteráció: Szervátiusz Szalon, másrészt a Szervátiusz név – a két Szervátiusz, akik Temesi Ferenc szavaival a magyar képzőművészet ikertornyai – már kijelöli az utat és a feladatot.
Miért a Petrás-könyv a megnyitó esemény? Mert üzenetértékű a címe: Emeled fel, Uram, népemet. Ahogyan a jeles keramikusművész naponta fohászkodik Istenhez népé-ért, úgy szándékozunk mi a két Szervátiusz szellemiségében változatlanul a nemzet felemelkedéséért dolgozni. Petrás Mária már igen magasra emelte népét a hiteles, tiszta forrású, kivételes művészetével, a tiszta, hittel teli lényének fényével. S ahová felemeltetett egy nép, ott is marad az. Ha a csángó nevet valódi értelmében használjuk: erőset jelent a hun hagyomány szerint. Bizony kellett az erő, az Istentől kapott, hogy ez a kicsi magyar csoport megmaradjon ezer évnél is régebb óta az elzártságban. Mert Szervátiusz Tibor, aki az 1950-es években járt Moldvában, többször mondta, hogy öreg apókák így válaszoltak a kérdésre, hogyan kerültek oda: Attila apánk telepített le. Az erőt, a hittel, az Isten rendje szerint élők erejét, annak hatását mutatták, példázzák nekünk a moldvai csángó magyarok.
S ha földi értelemben esetleg valóban elvesznek is, akkor se lesz az megsemmisülés. Mert megtermékenyítették a lelkünket, így beteljesítették feladatukat. Miként halódó csillag, amely szétosztja minden energiáját, mielőtt darabokra hullna.
Nem pusztul el, örökre gazdagítja a mindenséget a csillag, miként a moldvai csángó magyarság.”