Meglátják, megéri!
Politikai nyilatkozatoktól sűrű Marosvásárhely légköre a jövő évi helyhatósági választások kapcsán.
Politikai nyilatkozatoktól sűrű Marosvásárhely légköre a jövő évi helyhatósági választások kapcsán.
Komoly döntések meghozatala előtt állnak, egyelőre a pártok, hogy kiket javasoljanak a tisztségek betöltésére, aztán a választópolgárok, hogy kit ikszeljenek a sok javaslat közül.
Egyik pártnak sem vagyok tagja, nem is kérek egyikből sem, de azért nem mindegy számomra, ki fogja azt a várost vezetni, amelyikben lakom.
Akiket a ’90-es váltás életük derekán talált, mint ahogy engem is, nem ígéreteket akarnak, mert erre már nincs idő, hanem konkrét megvalósításokat, olyanokat, amelyek mindenki javát szolgálják.
Sok, nagyon sok év eltelt tétlenül, inkább visszafejlődtünk, mint előre haladtunk volna.
A Víkend még messziről sem jelent semmit! Mint ahogy a nyugalmat, békességet adó kivágott vén fák helyére tett mesterséges pergolák sem!
Mert itt van a sok megválaszolatlan kérdés: hol maradt az úthálózat kiépítése olyan megoldásokkal, ami sem meglévő házak lebontását, sem erdők kivágását nem veszélyeztetné? Hol maradt egyetlen km út kiépítése oly módon, hogy helyet adna a biciklisforgalomnak is? Hol maradt a kombinát bezáratása? Hol maradt legalább egy nagyobb befektető városunkba csalogatása? Hol maradt a tisztaság? Miért nem igyekeznek a Színház tér mielőbbi rendbetételével? Miért kellett mallt építeni oda, ahol zöldövezetet lehetett volna kialakítani? Hol vannak az RMDSZ-tanácsosok, ha ők is csak kapkodják a fejüket, velünk együtt, ahelyett, hogy aktívan, felelősen részt vennének a város vezetésében?
Nem tud a város felmutatni egy itt született építészt, aki ne a hegyeken túli jelleget akarná ránk erőszakolni? Aki merné a központ épületeit felújítani és azután békében hagyni, helyébe pedig kiaknázni a gyönyörű Maros-part előnyeit, esetleg ott kialakítani egy modern városközpontot… Nézzünk csak egy kicsit körül, milyen gyönyörűek azok a városok, amelyek egy folyó körül épülnek ki, szép hidakkal díszítve. Nekünk meg itt van egész szépségében a Maros, és nem tudunk mit kezdeni vele. Pedig egyből megoldódna a forgalom problémája is.
Nem vitatott, más városvezetésre van szükségünk, amely alól a tanácsosok sem kivételek. A lanyhasággal/tunyasággal megélt pár évtizedes párttevékenység semmihez sem vezetett. Ha csak a dölyfösségnek adott helyet, ha nem volt képes a felhalmozott tapasztalatokat, lépéselőnyt kamatoztatni, akkor kár volt mindenért.
Ha engem kérdeznének, Lokodi Edit-Emőke asszonyt javasolnám a polgármesteri székbe.
Határozott egyéniség, nem fél az árnyékától, tudja, mit akar, szakember, ismeri nemcsak a város, de a megye aktuális helyzetét, bizonyított, nem tudják kikezdeni. Iránytűként odaállt a másik két tanácselnök mellé, amikor azt kellett cselekednie, és nem azt mondta, ej, ráérek arra még.
Kár lenne valaki olyanra pazarolni az időt, aki eddig távol maradt a politikai élettől, mint ahogy olyanra sem szabad, akármilyen rátermettségre ad bizonyságot, aki most, megválasztása után kezdené tanulgatni a város vezetésének csínját-bínját. Csak fölösleges időtöltés lenne, így is nagyon sok a behoznivalónk. A fiatalság nem ér önmagában semmit, ha nem párosul kellő alázattal, tudással, érzékkel a politika iránt.
Kérem, tegyen félre minden párt minden régi valós vagy valótlan sérelmet, nézzenek egymás szemébe nyíltan, őszintén és mondják azt: ,,Dunának, Oltnak egy a hangja”. Meglátják, megéri!
Fogarasiné Bereczki Irma
