Megkeseredettség helyett elfogadás, hit, reménység és szeretet

Az elfogadás, a hit, a reménység, a szeretet és az elengedés a záloga annak, hogy ne a megkeseredettség, a nehézségekre való összpontosítás, hanem a mosoly, a derű jellemezze a nyugdíjas éveket – hangzott el a megszívlelendő jó tanács hétfőn a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban, ahol a Gyulafehérvári Caritas szervezésében megünnepelték az idősek nemzetközi napját. Egyesek járókerettel vagy bottal érkeztek az ünnepségre, fontosnak tartották eltölteni néhány kellemes órát egymás társaságában. 

Mindannyian csodálattal tekintünk azokra, akik nyugdíjaztatásuk után, ha a sors úgy is hozta, hogy gyerekeik, unokáik távol élnek tőlük, megtalálják azokat a dolgokat, amelyek kitöltik a mindennapjaikat, amelyekben örömüket lelik. A Caritas nemcsak október elsején, hanem egész évben odafigyel az idősekre, az általuk kínált tevékenységek számos lehetőséget kínálnak azoknak, akik a lakásba való begubózás helyett a közösséget, az aktív nyugdíjas éveket választják. 

A családias hangulatú rendezvényen elsőként Kacsó Katinka, a marosvásárhelyi Teréz Anya nappali foglalkoztató központ munkatársa köszöntötte a deresedő halántékúakat, majd Ludescher Lászlónak, a Gyulafehérvári Caritas szociális ágazati igazgatójának adta át a szót. Az igazgató hangsúlyozta, hiszi azt, hogy nagyon sok olyan szépkorú személy ül a teremben, és van mellettünk családjainkban, akik pompás, színes, bölcs természetükkel olyan pluszértéket tudnak adni családunknak, társadalmunknak, amelyet mások nem.

– A mi világunk önökkel: szüleink, nagyszüleink életével, munkásságával kezdődött. Önök építették számunkra azt a jelent, amelyben a mi generációnk egy újabb nemzedék jövőjét alapozhatja meg. Mindennapi munkánkhoz az elődök példáiból meríthetünk erőt, hitet és bátorságot. 

Sokan mondják az idősek közül, hogy megették már a kenyerük javát. Én ezt úgy gondolom, megtették, amit várt tőlük a család, a nemzet, és most már a pihenés éveit töltik. Aktívan és passzívan, anyagi gondokkal, gyengülő egészséggel, a gyerekek, unokák nyújtotta örömökkel, borúval-derűvel morzsolják a lassúbbodó tempójú napokat. 

A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas szervezet is megpróbál jelen lenni és segíteni a szépkorúakat. Akiknek egészsége megengedi, aktívak, azok részt vehetnek a klubtevékenységeinken, melyek Székelyföld falvaiban és városaiban működnek. Azoknak, akiknek az egészsége már nem teszi lehetővé, hogy kimozduljanak otthonukból, az otthoni beteggondozói szolgálatunk van segítségükre. És akik a legnagyobb gondban vannak, és 24 órás ellátást, odafigyelést igényelnek, azok számára négy idősotthonunk működik. Jelenleg több mint 10 ezer idős személy életében vagyunk jelen a Székelyföldön, és próbáljuk jobbá, elviselhetőbbé tenni napjaikat – foglalta össze a szervezet által nyújtott szolgáltatásokat az ágazati igazgató. 

Balla Imre, a Keresztelő Szent János-plébánia segédlelkésze a szeretet erejéről szólt, és rámutatott, fáj a szíve, amikor megkeseredett idősekkel találkozik, olyanokkal, akik elfelejtenek szeretni. Nincs olyan lelkiállapot, amiből ne lehetne a szeretet által kimozdulni, a legnagyobb megpróbáltatásokban is lehet szeretni – hangzott a lelkészi intés. 

Igencsak megszívlelendő gondolatokat tolmácsolt a deresedő halántékúaknak McAlister Magdolna, a búzásbesenyői Gondviselés Háza idősotthon igazgatója. Mint mondta, a Mosolygó idősek címet adta az előadásának, hiszen az elmúlt közel 17 év tapasztalata az idősekkel való munkában azt bizonyítja, hogy soha nem lehet annyira öreg az ember, hogy ne mosolyogjon. Az elfogadás, a hit, a reménység, a szeretet és az elengedés a záloga annak, hogy ne a megkeseredettség, hanem a mosoly, a derű jellemezze a mindennapjainkat, beleértve a nyugdíjas éveket is. Az igazgatónő kifejtette, külföldön alkalma adódott egy kis felmérést végezni, és összehasonlítani a helyi időseket a Nagy-Britanniában élőkkel. Elismerte, előzőleg az volt az elképzelése, hogy külföldön a jobb anyagi helyzetnek köszönhetően elégedettebbek a nyugdíjasok, viszont csalódnia kellett. – Sok olyan emberrel találkoztam itthon, vidéken élőkkel is, akik igen szerény jövedelemmel rendelkeztek, mégis boldogabbak voltak, mint a külföldiek, mert hinni tudtak. Rájöttem, hogy nem az anyagiak határozzák meg, hogy mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel, hanem a hit. Ha mosolygunk, nem azért tesszük, mert az élet könnyű, hanem mert elfogadjuk azt. Hasonlóan fontos a reménység, hogy tudom, nem véletlenül vagyok itt a földön, hogy az életemnek küldetése van. A szeretet pedig nem más, mint egy láng, ami melegen tartja a szívünket, és amit akkor tudunk továbbadni, ha nekünk is részünk volt benne, ha voltak az életünkben személyek, akik szerettek bennünket. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket nem vesz el tőlünk senki, életünk végéig a miénk marad. A másik, ami nagyon fontos, az az elengedés, amikor el tudom engedni a régi haragot, a sérelmeket, amelyek megkeserítik az életünket. Hiszem azt, hogy az életünk teljes lesz, ha meg tudunk békélni az egyes helyzetekkel és önmagunkkal – tanácsolta az időseknek McAlister Magdolna. 

Az esemény az ünnepeltek dalos-verses előadásával folytatódott, majd egy zenés összeállítás keretében nótaszó szórakoztatta a szép számban összegyűlt nyugdíjasokat.