Még nem telt el egy év a választások óta, és már a második kormányválságnak ágyaznak meg a Dâmboviţa-parton.
Még nem telt el egy év a választások óta, és már a második kormányválságnak ágyaznak meg a Dâmboviţa-parton. Ez is valami: ha sikerek nincsenek, legalább cirkuszból bőség van.
Most azonban másképp látszik működni a válságrecept. Miközben az előző kabinetjüket gyakorlatilag kivégezték a szocdemek, most egy, a pártot jó színben feltüntető, de a kormányra nézve kedvezőtlen közvélemény-kutatás megszellőztetése után a miniszterelnök kormányváltást kezdeményez, a pártvezetés meg ugyan nem őszinte mosollyal, de rábólint erre. Eddig a teleormani kiskirály színe előtt késve hajbókolni sem volt egészséges, nemhogy ellentámadásba lendülni a gépezetével szemben.
Bár első látásra úgy tűnhet, nem biztos, hogy a párton belüli erőviszonyok vannak változóban. Lehet ez egy arra szolgáló színjáték, hogy a kormányzat irányváltást eljátszva sutba dobjon néhány, nagy hangon beígért reform-ötletet, ami csapdának bizonyulhat. Egy ilyen példa a teljes vállalkozói szféra által egyhangúlag elutasított megosztott héafizetés, amely a kormányfő hétfői nyilatkozata szerint már csak az állami vállalatokra, a fizetésképtelen és csődhelyzetben levő cégekre lesz érvényes. Így a dolog már hasonlít a héafizetés ilyetén reformjával próbálkozó olasz kezdeményezéshez, azzal a különbséggel, hogy a taljánok a teljesen bedőlt vagy tetszhalott vállalkozások nyakába nem varrtak még egy plusz malomkövet. De ez a kormány eddigi dörgedelmeihez képest már csak egy halovány szellentés. Annak az alig százas nagyságrendű cégtábornak pedig, amely már az opciós lehetőséggel élve októbertől elkezdte így fizetni a hozzáadottérték-adót, pénzbe és energiába kerülő lecke arról, hogy ebben az országban bármikor bármi, és annak az ellenkezője is lehetséges. A második kormányválság a kitűnőnél is jobb alkalom lenne a kormányzatnak elfelejteni a társadalombiztosítási járulékrendszer átalakítását is, ami az előbb említett viccprojekttől eltérően nem vállalkozók, hanem a leggyengébben fizetett munkavállalók százezrei számára fenyeget érvágással.
Ám akárhogy is szabdalják az alig egy éve még szavazatok tömegét hozó tartalmatlan ígéreteket, azt nem tudják elkendőzni, hogy a nyertes választási program egy szépre pingált csődhalmaz volt. A következményeit már ezen a télen elkezdik fizetni a legvédtelenebb rétegek. Amelyeknek sovány vigasz lesz a bőséget ígérő szavazószédítők leégése, annál is inkább, mert a jövőre nézve ennél az egyletnél sokkal rátermettebb szakértői kínálat az ellenzék térfelén sem látszik egyelőre.
