A meggyilkolt székelyföldi Robin Hood

• 2014-10-31 14:31:04

• Kaáli Nagy Botond

Nemrég ért véget Magyarországon a Filmhét, illetve annak keretében a III. Magyar Forgatókönyv Börze. Ez utóbbin pedig – többek között – a szilágybagosi származású, de Marosvásárhelyen élő Szabó Róbert Csaba prózaírónak, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztőjének A Pusztai- banda című filmötletét találta a legígéretesebbnek a szakmai zsűri.

Nemrég ért véget Magyarországon a Filmhét, illetve annak keretében a III. Magyar Forgatókönyv Börze. Ez utóbbin pedig – többek között – a szilágybagosi származású, de Marosvásárhelyen élő Szabó Róbert Csaba prózaírónak, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztőjének A Pusztai- banda című filmötletét találta a legígéretesebbnek a szakmai zsűri.

A grémium részéről Divinyi Réka forgatókönyvíró, a Filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója az MTI-nek elmondta: több mint 250 mű érkezett az egész estés játékfilm treatment-pályázatára, közülük nyolc alkotó öt percben prezentálta ötletét a magyar filmszakma képviselői előtt. A színvonal magas volt, a legjobbak lehetőséget kapnak arra, hogy forgatókönyvüket a Magyar Nemzeti Filmalap fejlesztési rendszerében, szakmai és anyagi támogatással dolgozzák fel. A három kiválasztott munka Szabó Róbert Csaba A Pusztai-banda, Villányi Dániel Kell egy csapat, illetve Sallai Ervin Pult Fiction című ötlete lett. A zsűri külön kiemelte Szabó Róbert Csaba treatmentjét: nagyon eredeti az alapötlet, amelyből komoly drámai történetet lehet filmre állítani. A Pusztai-banda azt mutatja be, miként harcoltak az erdélyi hegyekben a román kommunista párt fegyvereseivel a munkatáborokból megszökött ellenállók. – Az ötlet megtörtént eseményen alapul, az 1950-es évek Erdélyében, illetve Székelyföldön játszódik. Két világ, egy régi és egy új harcolt egymással, a régit a falusi lét jelentette, amelyet a román kommunista párt 1948-as választási győzelme után kíméletlenül el akart tüntetni a titkosszolgálat segítségével. A munkatáborokból megszökött ellenállók a második világháború után megmaradt fegyverek segítségével harcoltak a hegyekben. Többségük román volt, de voltak közöttük magyarok is, a filmem ezt a három magyart mutatná be, akik mintegy öt éven át egyfajta székelyföldi Robin Hoodként működtek, a szegényeket segítve. A Securitate 1955-ben meggyilkolta őket – nyilatkozta a szerző.

Szabó Róbert Csabát elsősorban arról kérdeztük, honnan jött az ötlet, miért a Pusztai Ferencék kétségen kívül igencsak érdekes történetét választotta?

– Nagyon régóta foglalkozom a témával. Először a Székelyföld folyóirat egyik, jó pár évvel ezelőtti tematikus számában olvastam a Pusztai-bandáról. Jelenleg egy regényen is dolgozom, amelynek az egyik fő szála erről a történetről szól. Időközben pedig a Magyar Rádió pályázatát is megnyertem egy rádiójátékkal, amely ugyancsak az ő történetüket dolgozza fel. Úgy érzem, nagyon jól sikerült, azt is elkészítik, jövőre kerül sor a bemutatóra. Több műfaj keretében foglalkoztam és foglalkozom a témával, de természetesen egészen más dolog novellát, rádiójátékot, avagy forgatókönyvet írni. Egyrészt érdekelt a téma, másrészt érdekelnek az ötvenes évek, amely szinte huszadik századi „Vadnyugatnak” számított mifelénk. Sokat kutattam, levéltárakba jártam, román nyelvű forráskiadványokat olvastam. Mindez nagyon tanulságosnak bizonyult, nemcsak a történet pontossága okán, hanem a korszak hangulatának megörökítése miatt is. Rengeteg könyv szól ezekről az évekről. Létezik egy igen tehetséges, fiatalokból álló román történészcsapat, amelynek tagjai úgy dolgozzák fel ezeket az éveket és adják közre kutatásaikat, hogy közben igyekeznek minél objektívebbnek maradni. Romániában rengeteg ellenálló volt az ötvenes években, a számuk körülbelül ezerre tehető, kilencven százalékuk románokból állt. Többek között a Fogarasban, Máramarosban, az Érchegységben tevékenykedtek. És a Székelyföldön, ahogyan azt a Pusztai Ferenc, Dézsi Dénes és Máthé „Jeges” György története is példázza. Jelenleg párhuzamosan írom a regényt és a forgatókönyvet. Utóbbiból nagyjátékfilm születik, a producer Lajos Tamás, akit A berni követ című film kapcsán is ismerhetünk. Én kevésbé művészfilmet, inkább közönségfilmet szeretnék, amolyan vadkeleti megformálásban, a Butch Cassidy és Sundance kölyök stílusában. Nagyon komoly stáb áll mögöttünk, egy dramaturggal dolgozom majd a szövegen, amelynek 2015 júliusáig kell elkészülnie, és ha minden a tervek szerint halad, jövő ilyenkor már forgatunk. A magyar Filmhéten 200-300 ember előtt mutattam be a tervemet. Mindenkinek nagyon tetszett, utána alig tudtam egy szendvicset megenni, annyi érdeklődő vett körül. Ez engem is meglepett, hiszen eleddig forgatókönyvet nem írtam.

– Hogyan látod, mi a legnagyobb különbség a széppróza- és a forgatókönyvírás között?

– Én annyira nem érzékeltem nagy különbséget, mert eleve képekben gondolkodom, képszerűen dolgozom, és a forgatókönyvet is képszerűen kell megírni. Ami viszont igencsak fontos, hogy nagyon kell tudni a történet elejét, végét, írás közben kevésbé alakul a sztori, mint mondjuk a próza esetében. És természetesen rengeteg formai követelmény is jellemzi, amelyeket mind meg kell tanulni. Belső állapotokat ugyan bele lehet írni, de ha azok nem látszanak a filmen, akkor hiába, akkor azok nem működnek.

Az alábbiakban Szabó Róbert Csabának a filmet bemutató budapesti beszédéből idézünk: „Filmem főhőse, Pusztai Ferenc nemet mond az új uralomnak, és a munkatáborból megszökve bandát alapít. Pusztai képtelen beilleszkedni az új rendszer diktálta rendbe, ő a régi világ képviselője. Ellenlábasa Román Gyuri szekustiszt, a magyarból lett román, aki már iskolás korában kérvényezi nevének románosítását. Célja a Pusztai-banda megsemmisítése. A történet azzal a titkosszolgálati információval indul, hogy a román légteret abban az időben gyakran megsértő jugoszláv gépek egy táska pénzt, amerikai dollárt dobtak le valahol a hegyekben, az ellenállók segítésére. Román Gyuri ugyanúgy meg akarja kaparintani a pénzt, mint Pusztai. Pusztaiék a pénz, vagy ha úgy tetszik, a kincs keresése közben különböző rendszerellenes bűncselekményt követnek el: szövetkezeti boltot rabolnak ki, megverik a besúgókat, kirabolják a Szent Anna-tó partján majálisozó turistákat. Egy évvel szökésük után rendőrgyilkosságot követnek el. A Securitate teljes erejével a nyomukba szegődik, és két év alatt mindhárom ellenállót, köztük Pusztait is megöli. A nehéz körülmények között tengődő banda árulás áldozata lesz, hiszen a Securitate tömeges letartóztatásokkal és kínzásokkal félelmet gerjesztett a falvak lakossága körében. Pusztaiék gyakran éheztek, télvíz idején földbe vájt kunyhókban, padlásokon, elhagyott esztenákon vészelték át a farkasordító hideget. Családtagjaikat meghurcolták, hosszú évekre nehéz börtönökbe zárták. Alakjukról máig sok legenda él Székelyföldön. Filmem egyrészt nekik állítana emléket, másfelől az egyéni sors és a hatalmi terror harcát mutatná meg.”