Megérteni és megértetni

Másfél évtized után ugyanabba az irodába tért vissza, ahonnan meghurcolták és arra kényszerítették, hogy megismerje a romániai igazságügy barátságtalan arcát is. A Maros Megyei Törvényszék egykori elnöki irodája, ahol gyakori sajtótájékoztatóit tartotta a 2000-es évek elején, most a Fellebbviteli Bíróság elnökének a székhelye. Volt és mai irodájában beszélgettem el dr. Andreea Ciucă bírónővel, aki a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság elnöki tisztségét országos elsőként kitűnő pontszámmal nyerte el versenyvizsgán. 

Július közepéig a Közigazgatási Bíróság II-es polgári részlegét vezette, országos szinten pedig a Romániai Magisztrátusok Egyesületének (AMR) ideiglenes elnöki tisztségét is betölti 2016 decembere óta, amikor az igazgatótanács a tisztség átvételére jelölte.  

– Mikortól érvényes a kinevezése? – kérdeztem az elnöknőtől.

– A Legfelsőbb Bírói Tanács döntése alapján június 15-től szól a kinevezésem a Fellebbviteli Bíróság élére. Emellett maradok az AMR ideiglenes elnöke is.

– Feltételezem, hogy nem volt és nem lesz könnyű Bukarestben és itthon is helytállni.

– Valóban nem, különösen, amikor kiderül, hogy egyik napról a másikra utaznom kell a fővárosba, hogy a bírák problémáit fenntartsam, de vállaltam, és panasz nélkül elvégzem. 

– Voltak-e a vizsgán helybeli ellenfelei?

– A megmérettetést az ország minden olyan bírósága elnöki tisztségének a betöltésére szervezték, ami megüresedett. A marosvásárhelyire hárman pályáztunk, így az idén volt a legnagyobb a versengés.

– Miből állt a versenyvizsga?

– Az április 24-től június 28-ig tartó vizsga először is két pszichológiai teszttel kezdődött, ami egy szóbeliből és egy sok kérdésből álló írásbeliből állt. El kellett készíteni a Fellebbviteli Bíróság vezetésének menedzseri tervét, és egy hét személyből álló bizottság előtt meg is kellett védeni. Ezt követte az írásbeli vizsga törvényismeretből, kommunikációból és vezetési ismeretekből. Jól kellett ismerni a Fellebbviteli Bíróság szerepét és működését. Rengeteg volt a tanulnivaló, több száz oldalnyi anyag. Eközben pedig el kellett látnom a mindennapi bírói tevékenységet is. 

– Bár tudom, hogy szokva van, hisz a képességfelmérő vizsgától kezdve a kolozsvári egyetemig, a különböző bel- és külföldi tanfolyamokról nem is beszélve, mindig az élen teljesített, elsőnek lenni annyi jelentkező közül mégis figyelemre méltó teljesítmény.

– Túl a második fiatalságomon, a kezdeti 131-ből több mint száz jelölttel, elsősorban a bíróságok, törvényszékek elnöki tisztségére pályázó fiatalokkal kellett felvennem a versenyt, de úgy tűnik, hogy az eszem még jól működik, akkor miért ne használnám?

– Említette a menedzseri tervet. Melyek a fontosabb pontjai, mit szándékozik tenni azért, hogy javítsa a Fellebbviteli Bíróság tevékenységét?

– Nem akarok fölösleges változtatásokat eszközölni. Az a célom, hogy mindent, ami jó, megtartsunk, ezen túl 27 évi bírósági tapasztalatom birtokában, továbbá a Magisztrátusok Országos Egyesületénél – ahol hosszú ideig alelnökként, majd elnökként működtem – szerzett ismereteimet, valamint az eltelt évek alatt a kollégákkal folytatott beszélgetések és együttműködés tapasztalatait felhasználva azt szeretném elérni, hogy minél jobban tegyük a dolgunkat.

Jóhiszeműen kezdjük a munkát kollégáimmal együtt, de nem vagyok álmodozó, nem hiszem azt, hogy mindent meg tudok oldani, és a munkánk tökéletes lesz. Jól ismerjük a negatív és a pozitív oldalát is mind a bírák, mind a Fellebbviteli Bíróság tevékenységének. A legfontosabb számomra az eredményes együttműködés, a problémák megbeszélése. Azt szeretném, ha mi, bírák nyitottak lennénk akkor is, ha bizonyos dolgokban nem egyezik a véleményünk. Nem szeretem a titkokat, az alattomos támadásokat. Mind személyi, mind szakmai szempontból nagyon fontosnak tartom a kommunikációt, az együttműködést, ami a jó dolgok forrása. Hitem szerint akkor mondhatjuk, hogy jó bíró valaki, ha képes a megértésre, és meg tudja értetni magát a munkatársaival. 

A tervben szerepelnek a joggyakorlattal kapcsolatos elképzelések, a bíróságok megszervezésére, a tevékenységek zökkenőmentes lebonyolítására vonatkozó ajánlatok, az átláthatóság, a megindoklásokkal kapcsolatos kérdések, minden, amivel megkönnyíthetjük a bírák munkáját, és elégedettek lehetnek azok is, akik hozzánk fordulnak.  

– Ítélethozatal után mennyi idő alatt kell megindokolni a határozatokat?

– Az előírások szerint 30 nap alatt. Ilyen szempontból a tavalyi mérlegünkben összességében kedvező volt a statisztika. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek késedelmesen megindokolt határozatok, viszont míg egyesek túllépték a megszabott határidőt, más kollégák gyorsabban dolgoztak, ami kiegyenlítette az átlagot. Előfordulnak objektív okok is, például, amikor az ügyek rendkívül bonyolultak, vagy adott időszakban nagyon megterheltek a bírák, máskor olyan esetek, amelyekben nagyon árnyalt véleményt kell megfogalmazni. A megjegyzések ellenére nem akarom jogosnak feltüntetni a késedelmes megindoklásokat, de olyan ígéretet sem tehetek, hogy ezentúl teljes mértékben ki tudjuk küszöbölni azokat.

– Hogyan alakult a peres ügyek száma az utóbbi időszakban?

– Érdekes módon 2013–14-ben a korábbinak szinte a kétszeresére nőtt, majd 2016-ban 2015-höz képest országos szinten 300.000-rel csökkent. Ez a tendencia figyelhető meg a Vásárhelyen működő Fellebbviteli Bíróságon is. A statisztikák jól tükrözik a csökkenést, ami számunkra azt jelenti, hogy a normalitás felé haladunk. Ugyanakkor a peres ügyek számának csökkenésével rendkívül megnőtt az összetettségük. Ez egyrészt az új törvénykönyvek és törvények életbe lépésének, a társadalmi problémák összetettségének tulajdonítható. 

– Említette az új törvénykönyveket, törvényeket, amelyekkel szemben sok kifogás hangzott el. Milyen lépések történtek a módosításukra? 

– Három törvényről van szó, egyrészt az igazságügyi rendszer megszervezéséről és szerkezetéről, a bírák és az ügyészek jogállásáról, valamint a Legfelsőbb Bírói Tanácsról szóló jogszabályról. A tanács már 2015-ben megfogalmazta a javaslatait, mivel joga van a törvény módosítását kérni az Igazságügyi Minisztériumtól. Viták következtek a szenátusban, amelyeken részt vett a magisztrátusok egyesülete. 2016-ban alakult egy munkacsoport az igazságügyi tárcánál, 2017-ben az új tanács megint kérte a bíróságok és a szakmai testületek véleményét, amit az AMR kétszáz oldalon ismertetett, hasonlóképpen a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság is. Ezeket a javaslatokat a Legfelsőbb Bírói Tanácsban megbeszélték, és két-három hónapja a minisztériumnál vannak, ahonnan tudomásunk szerint még nem küldték el a törvényhozóknak, mivel maradtak még vitatott pontok. Egyes kérdésekben a Legfelsőbb Bírói Tanács sem határozott úgy, ahogy mi, bírák szerettük volna.

– Sokat beszélnek manapság a bírák felelősségéről...

– Állandó vita tárgya, amire minden alkalommal azt válaszolhatom, hogy a romániai bírák igenis viselik a felelősséget, és erre törvényes előírások vannak. Aki ezt tagadja, az nem mond igazat, létezik ugyanis a bűnügyi, fegyelmi és az anyagi felelősség is, mint bármely más uniós országban. 

– Miért jelentkezett a versenyvizsgára?

– Sokat haboztam, mert tudtam, hogy nehéz megmérettetésről van szó, gondolkoztam, megéri-e vállalni a tisztséget, ami rengeteg munkával jár, de éreztem a kollégák támogatását mind Maros, mind Hargita megyéből, ami biztatást jelentett.

Beismerem, hogy a család is ösztönzött, amit eddig soha nem tettek, nem szóltak bele a hivatali dolgaimba. Ugyanakkor be kell ismernem, hogy számomra a 2003 előtti helyzet kiegyensúlyozását jelentette, a visszatérést oda, ahonnan erőszakkal távozásra kényszerítettek.

– A korábban történtek befolyásolták-e a vizsga kimenetelét, vizsgáztatói tettek-e fel kellemetlen kérdéseket?

– Volt egy kérdés, ami az én kálváriámra vonatkozott, és érdekes módon számomra kedvezően zárult. Egyébként hét év telt el azóta, hogy felmentettek, és bíróként működtem. A vezető tisztség egy dolog, az igazságügyben azonban a bíráké a felelősség, aminek én hét éven át eleget tettem, tehát a történtek már nem jelentettek akadályt az előmenetelemben. 

– Amikor távozásra kényszerítették, egy szépen felújított épületet hagyott maga után, sőt Szovátán a Bírák villáját is rendbe hozatta. Úgy hallottam, hogy elnökként újabb munkálatok lebonyolítása vár önre.

– Ez a sorsom, annyi különbséggel, hogy ezúttal az Igazságügyi Minisztérium és az Országos Befektetési Ügynökség felügyeli a beruházást. 

Az épületünk nagyon régi, az alagsort a salétromos falak miatt szinte egyáltalán nem lehet használni, holott ott van az irattárunk. Az irodák, a parketta, a mellékhelyiségek, a villamos vezeték mind megérett a felújításra, annak ellenére, hogy nem szembeszökő, mert igyekszünk megőrizni a tisztaságot. A felújítás elsősorban azért vált fontossá, mert már nincs helyünk. Nőtt a bírák és a személyzet száma, több eszközre, felszerelésre van szükség, egyre szaporodik az archiválandó anyag, ezért mindkét szomszédos épület bővítése is szerepel a főjavítási tervben. Kellemetlen, hogy nem tudjuk a szabad bejárást biztosítani a fogyatékos személyek számára, emiatt is nagyon lemaradtunk az általános követelményektől. Az épület szerkezetét is meg kell erősíteni, a csempekályhák helyett központi fűtést szerelni, növelni kell a tárgyalótermek számát, amire a nagy belső udvarokat fel lehetne használni. Mindez egy országos program keretében valósul meg, és örülünk, hogy a vásárhelyi épületet is belefoglalták ebbe a programba. Még nem dőlt el, hogy ki lesz a kivitelező, de nagyon reméljük, hogy az év végéig a főjavítás elkezdődik. Hogy mikor fog befejeződni, arról ne kérdezzen!

– Sokfelé emlegetik, hogy a Bírák villája Szovátán az ön kezdeményezésére és irányítása alatt újult meg. 

– Egy hónapja jártunk ott, és arra gondoltam, hogy mekkora lelkesedéssel újítottuk fel az épületet, ahol 2000 óta a festést, mázolást leszámítva semmi nem történt, holott évről évre fejleszteni, bővíteni kellett volna. Nem használják a szépen elkészített erdőszentgyörgyi bírósági épületet sem.

Könnyebbséget jelent, hogy ezúttal csak az átvételkor kell vállaljuk a felelősséget, ami egyébként a minisztériumot terheli, de ez nem jelenti azt, hogy nem mondjuk el a véleményünket arról, hogy mi a legjobb megoldás. 

– Annyi mindent megélt, hisz-e még az igazságszolgáltatás pártatlanságában? Személy szerint azok után, amilyen határozatokat Marosvásárhelyen az orvosi egyetem és a katolikus iskola esetében hoztak, én már elvesztettem a hitemet.

– Bíróként nem utalhatok egyik vagy másik ügyre, sohasem tettem ilyent, nem is szabad nekünk. Véleményem szerint egy-két esetből nem lehet kiindulni egy ilyen fontos dologban. Ezt a kérdést a velem történtek miatt a vizsgán is feltették, amire azt válaszoltam, hogy élet és halál között is azt mondtam, hogy hiszek az igazságszolgáltatásban, és önnek is azt tanácsolom, hogy várjon még, és próbálja meg egységében szemlélni a dolgokat.