Megérte Szénáságyon gazdálkodni

A kukoricaföldek és a legelők megsínylik a szárazságot

A Mezőmadarashoz tartozó Szénáságyon nagy gazdaságot vezet Szalai Zsolt és felesége, Anna. A föld és a gazdálkodás szeretetét a felmenőktől örökölték, ragaszkodnak ahhoz a jusshoz, amit a család nemzedékeken át összegyűjtött. Nagy földterületet művelnek, közel 200 szarvasmarhát tartanak, jelentős gépparkkal rendelkeznek, s teszik mindezt rengeteg munkával, hajnali 5 órától sokszor éjszakába nyúlóan. Májusban még úgy nézett ki, hogy jó év lesz az idei, de a kukoricások és a kaszálók megsínylik az utóbbi hetek aszályos időjárását. Az árpát learatták, következik a búza, ami szintén jó termést ígér. 

– Földműveléssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozunk. 120 hektáron gazdálkodunk, ebből 60 hektár kukorica, 50 hektár lucernás, amit az állatoknak az etetésére művelünk, aztán van napraforgónk. A terület nagy része saját tulajdon, nagyanyám öröksége 10 hektár a szülei részéről, édesapám kapott 15 hektárt az édesapja részéről, édesanyám kapott a szüleitől 6 hektárt, a feleségem „hozott” 5 hektárt, s így összegyűlt az örökség, a többit az évek során vásároltuk, s 13 hektár földet bérlünk. Ez a terület elegendő, többet nem vásárolunk. 

Az állatállomány is számottevő

– 190 darab szarvasmarhánk van, ebből 60 fejőstehén, a többi növendék, tinók, bikaborjúk. A bikákat vágásra értékesítjük, a tinókat pedig meghagyjuk anyaállatnak. Azokat, amelyek megfelelnek fejőstehénnek, megtartjuk, a többi eladódik a vágóhídra. A növendékeket előzetes egyeztetés alapján értékesítjük, a felvásárló a helyszínre jön értük. A növendéket, az üszőt élősúlyban tíz lejért lehetett eddig értékesíteni, a teheneket 8 lejért. A bikaborjúk kilójáért kora tavasszal 12 lejt adtak, ezek kiváló minőségű húsállatok, exportra szállították őket. Valamikor juhaink is voltak, édesapám annak idején 600 darabot tartott, de miután visszaadták a földeket, már nem lehetett senki földjére sem behajtani a nyájat, a legeltetés gondot jelentett, s ezért el kellett adni az állományt. A juhok helyét a szarvasmarhák vették át. Sertéseket is nevelünk, de kevesebbet, 400 csirkét vettünk, ezeket is házi használatra tartjuk. Az üzletből nem vásárolunk húst, mert a gabonán nevelt állat húsa sokkal jobb és ízletesebb – mondja a gazda. 

– Hol értékesítik a tejet?

– A mezőpaniti Therezia Kft. vásárolja fel a tejet. Minden reggel 600-700 litert visznek el. A felvásárlási ár megfelel, mindig kifizetnek időben. Egy liter tejért most 1,82 lejt fizetnek, ehhez hozzáadódik még az állami támogatás, a 8 százalékos héa, amit az Adó- és Pénzügyi Hivatalon keresztül visszaszolgáltatnak. Nekünk megéri tejet termelni. Másból miből lehetne pénzhez jutni? Mi elégedettek vagyunk. 

Saját hűtőtankunk van, amit mi vásároltunk meg. Ebben tároljuk az este kifejt tejet. 

– Hánykor indul az élet a farmon? 

– A fejés hajnali 5 órakor kezdődik, s reggel 7 órakor fejeződik be. A munkát a család tagjai végzik két segítővel. 

– Arra nem gondoltak, hogy a megtermelt tejet saját maguk dolgozzák fel?

– Nem gondolkodunk a feldolgozásban, mert ez nagyon költséges beruházást igényelne. Amúgy is rengeteg a munkánk, nem tudunk egyébbel is foglalkozni. Lassan beleununk, s azon gondolkodunk, hogy csökkenteni fogjuk az állományt. Nem könnyű takarmányt biztosítani ennyi állatnak. Amikor elkezdődik a kaszálás, egész este, sokszor éjfélig is kint vagyunk a mezőn, másnap délelőtt folytatjuk, s aztán jön a betakarítás. A szénát haza kell hordani, mert ha nem, akkor elviszik a mezőről. 

Duplájára nőttek a költségek

– Mennyire befolyásolta a mezőgazdasági vállalkozást az üzemanyag-drágulás? 

– Nagyon. Az üzemanyag a duplájára drágult, s ezzel minden költség megnőtt. Az üzemanyagot nagy mennyiségben 8 lej körüli áron vesszük, ha kevesebbet veszünk, 9,3 lej körüli az ár. Ha 2000 liter fölötti mennyiséget vásárolunk, akkor haza is szállítják, ha kevesebbet, akkor nekünk kell a kúthoz menni. Mindig a hónap közepén kapjuk a tejpénzt, s akkor, 20-a körül vásároljuk az üzemanyagot. Ahogy bejön a pénz, adjuk is tovább. A költségek csökkentése érdekében mi, a gazdák összeállunk, s együtt nagyobb mennyiségű üzemanyagot veszünk. A mi gazdaságunkban a mezőgazdasági munkálatokra évente 13-14 ezer liter gázolaj fogy el. 

– Milyen gépparkkal rendelkeznek? 

– A gépparkunk teljes felszereltségű, minden géppel rendelkezünk, amire szükség van a gazdaságban. Van három 265 lóerős, egy 110 lóerős, két 650-es, régi, hazai gyártású traktor, s egy 445-ös, van egy kombájnunk is. A Pro Economica Alapítványnál két pályázatunk nyert, a támogatásból vásároltunk meg egy kukorica- és egy búzavető gépet. Ezenkívül vagy egy korszerű gabonaszárítónk is. 

– A műtrágya drágulása milyen pluszköltségeket jelent a gazdálkodónak? 

– A műtrágya is nagyon megdrágult. Tavaly ilyenkor 1200 lej volt 600 kiló műtrágya. Ma ugyanaz a mennyiség 2500 lejbe kerül.

Drágábbak a termények is 

– Ha ennyire megnőttek a gazdák kiadásai, akkor a termények árának növekedésével is kell számolni.

– Igen, a termények ára is nőtt. Tavaly ilyenkor egy kilogramm kukorica 50-75 bani volt, most 1,35 lej, tehát a duplája lett. A gabona ára attól is függ, hogy mennyi terményt takarítunk be. Ha jó a termés, akkor jó, jövedelmező évet zárunk, ha a termés gyenge, akkor a jövedelem is kevés. Tavaly jó évünk volt. Kukoricából hektáronként átlagban 10 tonnát gyűjtöttünk be. Igaz, hogy sokat fektettünk be a művelésbe, betartottuk a technológiát, s akkor meglátszik az eredmény. A gabonát az állatokkal etetjük fel, nem adjuk el. Tápkeveréket nem adunk az állatoknak. Így tiszta biotejet és biohúst termelünk. A tavaly óta már silót sem csinálunk, mert a kisborjúk megsínylették. A silótól a savasság annyira felgyűlt a tehenek szervezetében, hogy a kisborjúk hasmenésesek lettek, amit nem lehetett elállítani. Hatvan tehén borjából mindössze 15 maradt meg. Emiatt döntöttük el, hogy többet nem silózunk. Azóta a borjak egészségesek, és sikerült kiküszöbölni az óriási veszteséget. Az állatok most csak szénát, lisztet és korpát kapnak.

A vaddisznók a termés 30 százalékát hagyták meg

 – Erdély-szerte vadkárokról számolnak be a gazdák. Szénáságyon voltak-e vadkárok? 

– Voltak, 2021-ben nagyon nagy kárt okozott a vadállomány. Volt egy 4 hektáros kukoricatáblánk, amit tönkretettek a vaddisznók, a termés 30 százaléka maradt meg. Ez óriási gondot jelent a gazdáknak. Medvét még nem láttam a határban, de volt aki látta, s filmet is készített róla – fogalmazott Szalai Zsolt.

– Idén milyen év elébe nézünk? 

– Májusban úgy nézett ki, hogy jó évünk lesz . Szépek voltak a kultúrák. Azonban most más a helyzet. A kitartó szárazság miatt siralmasan néznek ki a kukoricatáblák és a legelők. Ha nem lesz eső, tönkremegy a kukorica, s kaszálni sem lesz mit. Az árpát learattuk, ebből szépen lett, a búzatermés is szépnek ígérkezik. Ha nem lesz elegendő takarmány az állatoknak, kénytelenek leszünk csökkenteni az állatállományt – mondta Szalai Anna.