Megemlékezés Auschwitzban

Auschwitz mindig intő jel lesz, arra figyelmeztet, mi történik, ha a hatalom tévútra tér, ha a társadalom életében gyűlölet uralkodik el, ha megsértik a nemzetközi jogot, és a nemzetközi közvélemény erre nem reagál idejében – jelentette ki az auschwitzi haláltáborban szerdán elhangzott beszédében Andrzej Duda lengyel elnök.

Lengyelországban szerdán megemlékeztek a második világháborús náci német haláltáborok áldozatairól, a központi ceremóniát az auschwitz-birkenaui volt haláltábor területén tartották mások között Andrzej Duda és egykori foglyok részvételével. A tábor felszabadítása 71. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen jelen volt a hivatalos lengyelországi látogatáson tartózkodó Kolinda Grabar-Kitarovic horvát elnök is.

A túlélők mintegy 80 fős küldöttségében jelen volt – Andrzej Duda különvendégeként – Zofia Pilecka-Optulowicz, a lengyel földalatti Honi Hadsereg (AK) katonájának, Witold Pileckinek a lánya. Pilecki önként záratta be magát a táborba, ellenállási sejteket szervezett ott, majd bravúrosan megszökött, és már 1942-ben értesítette a nyugati szövetségeseket az emberirtásról. Ők azonban nem hittek sem az ő, sem Jan Karski, a „futár” ezzel egyidejű beszámolóinak, és nem tettek megfelelő intézkedéseket.

„Auschwitz mindig nagy intő jel lesz, mely arra figyelmeztet, mi történik, ha a hatalom tévútra tér, ha a társadalom életében gyűlölet uralkodik el, ha megsértik a nemzetközi jogot, és a nemzetközi társadalom erre nem reagál idejében” – mondta beszédében a lengyel államfő. Varsó, Krakkó, Poznan és Wroclaw egy-egy mozijában szerda este egyenesben közvetítették a Saul fia strasbourgi vetítését, valamint az Európai Parlament elnöke, Martin Schulz és a film főszereplője, Röhrig Géza részvételével a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából rendezett ottani vitát.

A náci Németország 1940-ben, eredetileg lengyel foglyok számára létesítette az auschwitzi (Oswiecim) koncentrációs tábort. A szomszédos birkenaui (Brzezinka) láger két évvel később jött létre, a megszállt Lengyelország területén működtetett számos más tábor mellett ez lett a zsidók megsemmisítésének fő színhelye.

Az auschwitzi múzeum szakértői hozzávetőlegesen 1,3 millióra teszik a táborkomplexumba deportáltak számát, akik közül 1,1 millió volt zsidó, de sok lengyel, roma és szovjet hadifogoly is volt köztük. A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta a 430 ezret, ők alkották a zsidók legnépesebb csoportját. Közülük – az auschwitzi múzeum adatai szerint – 325-330 ezren azonnal érkezésük után haltak meg gázkamrákban, mintegy 25 ezren a későbbi szelekciók során vesztették életüket. A haláltáborban meggyilkolt, elpusztult emberek száma legkevesebb 1,1 millió volt.

A tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái szabadították fel, a harcokban 296 szovjet katona esett el. A táborban és az altáborokban mintegy 7500, végsőkig legyengült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket találtak.