Még egyszer Erdőszentgyörgy elnevezéséről

Elöljáróban – talán nem érdektelen – szólni kívánok röviden erdőszentgyörgyi kötöttségeimről. Édesapámmal kezdem: az 1930-as évek elején épp itt kezdte meg hivatali pályafutását pénzügyi tisztviselőként, könyvelőként.

Elöljáróban – talán nem érdektelen – szólni kívánok röviden erdőszentgyörgyi kötöttségeimről. Édesapámmal kezdem: az 1930-as évek elején épp itt kezdte meg hivatali pályafutását pénzügyi tisztviselőként, könyvelőként. A hatalom minden két-három esztendő elteltével továbbmozdította, megelőzve a korrumpálódását. A mai Hármasfaluba (Csókfalvára) került, itt házasságot kötött Gizella édesanyámmal, de én már 1937-ben Korondon születtem.

Apám korai halála után anyám – három gyermekével – visszaköltözött Csókfalvára. Itt végeztem elemi-gimnáziumi tanulmányaimat, majd 1955-ben a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban érettségiztem. Épp akkor indult Erdőszentgyörgyön a líceumi oktatás, így magam – 18 évesen – az induló középiskola titkára, majd pedig bentlakási nevelője, pedagógusa lettem. Hét évig dolgoztam itt, miközben a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szereztem.

Erdőszentgyörgyi létemben látott napvilágot a legelső írásom a marosvásárhelyi Vörös Zászló napilapban, 1959-ben. A címe ez volt: Népművészeti kiállítás Erdőszentgyörgyön. És itt, nevelősködésem idején állt össze A tulipános láda című népmese-monográfiám, amelyben – a szakirodalomban talán elsőként – szóltam a bentlakásban történő népmesemondásról.

Már akkor foglalkoztatott Erdőszentgyörgy község (ma város) nevének eredete. Buzgó híve voltam és vagyok Murádin László nyelvész munkásságának. A szavak színeváltozása (Kolozsvár-Napoca 1983) könyvében ezt írta: „Nyugati hatásra ugyanis a XII. század végétől kezdve, de különösen a XIII-XIV. században divatba jött nálunk is a falvakat a templom védőszentjéről elnevezni”.

Én, nyilván, ezt a megállapítást Erdőszentgyörgyre vonatkoztattam. Murádin László: A hely, ahol élünk (Székelyudvarhely 1998) könyvében pontosított: „Védő-szentnév, rendszerint önmagában, képző nélkül válik helynévvé (…). A magyar nyelvterületen mintegy ötven különféle szentnév szolgált helynévül”.

A szentnév eredetű helynévadást teljes mértékben megértettem. De mi a helyzet az Erdő- előnévvel? Köznév-e? Tulajdonnév-e? Többen köznévnek, közszónak minősítették, azaz a település a „körülölelő erdőségekről kapta” volna előnevét.

Aztán Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1556). I-II. (Bp. 1990) kiadványban a következő adatra bukkantam: „1481. november 10: Erdewzenthgyewrgh-i néhai Erdew Zsigmond leánya: Ilona és fia: Bertalan”. Ez az adalék késztetett arra, hogy megírjam Erdőszentgyörgy elnevezéséről című cikkemet, amely az Erdőszentgyörgyi Figyelő 66-69. összevont számában (május, június, július, augusztus) jelent meg 2008-ban. Már ott leszögeztem: Az adatból kiviláglik: Erdőszentgyörgyön éltek Erdő személynevet viselő családok, talán több nemzetség is. Erdő Zsigmondot az oklevél 1481-ben néhainak mondja, férfikora tehát az 1400-as évek elejére-közepére eshetett. Hinni merjük, hogy a mai Erdőszentgyörgy nevének „első tagja” személynévi eredetű.

Meglátásomhoz igazolást kaptam Murádin László fentebb említett könyvében. Az 5-6. oldalon ezt írta: „Egy-egy személynév anélkül válhatott magyar helynévvé, hogy bármiféle toldalékelemmel (képzővel vagy összetételi utótaggal) egészült volna ki (…) A névadásnak ezt a módját sem a szlávoknál, sem a románoknál, németeknél kimutatni nem lehet, az ő névadási rendszerük más”.

Az Erdőszentgyörgyi Figyelő lapban (76. szám, 2009. március) visszatértem a témára. Erdő családok Erdőszentgyörgyön című írásomban további adatokat közöltem. Itt most ezekből válogatok. 1442. május 19: Zenthgergh-i Balázs. 1451. december 29: Zenthgerg-i Ewrdew fia. 1459. május 4: Zenthgewrg-i Erdewsi László. 1459-1481: Szentgyörgy-i Erdősi Dorottya stb. Eme adatok kapcsán így összegeztem: a) A személynév a településen két változatban fordult elő: Erdő, Erdősi. b) Ezek a családok mind birtokosok voltak.

Az Erdőszentgyörgyi Figyelő 87. számában (2010. március) jelent meg Szabó Ferenc szép írása Erdőszentgyörgy névadói címmel. Ezt írta: „Megpróbálom ugyanezt a témát érinteni, idézve különböző adatokat kiadványokból, adattárakból (…), így elég pontos és folyamatos képet lehet kialakítani településünk történelméről.” Újabb adatai közül az 1347-ből való, „Fületelkére és Egrestőre utaló adományi okmányt” említjük, amelyben a következő utalás található: „Erdő székely ispán utódai, erdőszentgyörgyi Erdő-fiak”. Három adatot közlünk még az 1400-as évek közepe tájáról: 1442. június 29: Erdevvzenth gergh-i Erdő felesége. 1443. november 14: Zenthgergh-i Balázsné. 1453. szeptember 22. Erdewzenthghergh-i Meggyes fia Péter.

Szabó Ferenc cikke folytatódott a lap 89. (2010. áprilisi) számában, 1651. május 1-jéig sorjázza az értékes adatokat. Utalok még a szerző egyik fontos megállapítására:
„Jogosan mondhatjuk, hogy településünk központi település volt, templomának története az 1200-as évekig vezethető vissza, bár ezt jelenleg adatokkal nem tudjuk bizonyítani”. Magam teljes mértékben egyetértek a szerző felfogásával. Bizonyító erejű adaléknak tekintem azt a feliratos rovásemléket, amely a református templom északnyugati támpillérén levő kövön maradt fenn. A betűk értékét Debreczeni László ismerte föl 1935-ben. „Az emlék felbukkanásáról Bözödi György is beszámolt az Ellenzék 1935. aug. 16-i számában, utólag pedig Szőcs István emlékezett meg róla A tömkelegírás újabb bizonyítékai című írásában (Utunk, 1978. szept. 29.).” Ezeket az adatokat Az erdőszentgyörgyi rovásfelirat (Népújság, 1997. szeptember 13.) című cikkemben közöltem, pontosított rajzot is mellékelve. Anyagom utóbb a Titkok a rovásírásban könyvembe is bevonult (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó. Székelyudvarhely 2004). Ezt írtam: „A jelek keletkezésének korát Debreczeni László a torony építésének idejével hozta összefüggésbe”, azaz létrejöttét a XVIII. század harmincas éveire tette.

Tíz év múlva, 2007-ben minden nehézség nélkül összeolvastam a jeleket, tehát hirtelen „beugrott” a megoldás. A betűk ezek: K I G S SZ. Feloldva, azaz elolvasva: KIGeS SZ. Az e betű „ugratva” (elhagyva). Itt a Kegyes szavunk régi-régi alakja látható, az SZ rövidített személynév (Szelim, Szervác, Szemere stb.) lehet. Ez a tény nyilvánvalóvá tette a rótt jelek keletkezésének korát: valamikor az Árpád-kor végén, a 13. század második felében, esetleg a 14. század elején véshették.

A 2010-ben közölt Az erdőszentgyörgyi rovásemlék betűrendszere című dolgozatomban (Hazanéző, 2010/2. sz.) már a végleges olvasatról adhattam hírt: KIGeS SZ(ent) v. SZ(entek). A szent szót gyakran rövidítették. Írásom az Erdélyi rovásemlékek világa (Marosvásárhely 2011) könyvemben újra megjelent.

Itt még annyit: a felirat első két betűjének (K és I) kormeghatározó jelentősége van: eddig csak Árpád-kori, illetve az Árpád-kort követő évszázad emlékanyagában fordult elő. Az erdőszentgyörgyi templom – évszázadok során – többszörös átépítésen, renováláson esett át, a rovásírásos követ tehát másodlagosan, avagy harmadlagosan újra felhasználták. Megérdemli, hogy megőrizzük, gondozzuk – tanúságtételnek. Írásunkhoz csatoltuk az erdőszentgyörgyi rovásemlék rajzát, az olvasat jobbról balra történik.

(Elhangzott 2013. szeptember 15-én az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélynapok ünnepségén.)