A medve jegyében

Miközben sokezernyi emlékkel kötődik Marosvásárhelyhez, Szánthó János Európa legpatinásabb, és rengeteg érdekességet, újdonságot, kellemes kikapcsolódást kínáló állatkertjének, a Royal Artis Zoo Amsterdamnak a főkurátora, az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségében több program irányítója, a vásárhelyi állatkert mentora. További különleges élményt jelentett számára, hogy az amszterdami állatkert mikroorganizmusokat bemutató részlegének, a Micropiának a megnyitóján Beatrix holland királynővel találkozott, s az igazgatóval együtt írták alá azt a dokumentumot, amellyel az amszterdami állatkert királyi státust kapott.

Mindig állatkertben akartam dolgozni – mondja, majd hozzáteszi, hogy eddigi életében meghatározó szerepet töltöttek be a medvék. Kisgyermekként a somostetői állatkertben találkozott először velük, a medvefej megjelenik szülővárosa címerében, a gyermekkori szünidők a Medve-tó emlékét idézik, Nyíregyházán építette meg Magyarország első fedetlen medvekifutóját, Hollandiába való kiköltözése után az európai jegesmedveprogram vezetésével bízták meg. 

 

„Valósággal hozzánőttem az állatokhoz” 

 

– Hosszú az út a holland fővárosig. Milyen állomásokon át jutott el Szánthó János Marosvásárhelytől Amszterdamig?

– A mezőgazdasági szakközépiskolában tett érettségi vizsga után a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem állattenyésztő mérnök szakán végeztem 1986-ban. Giurgiu mellé kaptam kinevezést, ahova egy alkalommal elmentem ugyan, de amikor megláttam a körülményeket, a magyarországi kitelepedés mellett döntöttem. Király Károly, a konzervgyár akkori igazgatója vett fel segédmunkásnak, s 1989-ig a gyárban dolgoztam. Nagy élmény volt, hogy együtt mentünk tüntetni ’89 decemberében. Februárban részt vettem a könyves-gyertyás tüntetésen. Március 19-én, mivel a Gecse utcában laktunk, és hallottuk, hogy mi történik az RMDSZ székháza körül, mi is kimentünk. Láttuk ugyan, hogy az ott álló katonai teherautó ponyváját püfölik, de akkor nem tudtuk, hogy Sütő András is a járművön van. Egy sérült kiskatonának (aki egyébként magyar volt) a húgommal állítottunk le egy autót, hogy a kórházig eljusson. A rendszerváltás után Magyarországra nősültem, s az ottani állatkertekben kezdtem állás után nézni. 

– Honnan ered az állatok iránti vonzódása?

– A szüleim kiskoromtól rendszeresen vittek a somostetői állatkertbe, amihez valósággal hozzánőttem. A medvék akkoriban a jelenlegi majomház helyén voltak. Az úton fölfele egy háznál a szüleim kis csomag epret vásároltak, azt dobáltam be a medvéknek. Egyszer, amikor az unokatestvérem vitt magával, az egyik medvebocs kibújt a rácson, és odafutott hozzám. Ez nagy hatással volt rám, isteni jel volt számomra. Nem ijedtem meg, de attól kezdve majdnem minden hétvégén fel kellett vigyenek. Ma is jól emlékszem az akkori igazgatóra, Rend Laci bácsira, aki tiroli nadrágban igyekezett reggelente a Somostetőre. Sokáig jártam hozzá is, majd egyetemi hallgató koromban Bereczki Boldizsár igazgatóval voltam jó kapcsolatban. Nyíregyházi időszakomban is több állatot küldtem onnan Marosvásárhelyre, igyekeztem a segítségükre lenni. Később pedig Kopacz Andrással már mint a marosvásárhelyi állatkert mentora tartottam a kapcsolatot.

Magyarországon hosszas levelezést követően a Nyíregyházi Állatkertbe alkalmaztak, 17 évig dogoztam ott mint főkurátor és igazgatóhelyettes. A rendszerváltás utáni második igazgatóval kezdtük el építeni, s úgy felfuttattuk, hogy az egyik legjobb lett Magyarországon. Az állatok zömét elsősorban holland állatkertekből vittem, ahol jól ismertek, s egy idő után el is csábítottak. 2000-ben egy medve kapcsán ismertem meg azt a holland lányt, aki a Balaton-parti nyaralás közben vette észre, hogy egy magánállatkertben elképesztő körülmények között tartanak egy medvét. Telefonon kért segítséget Hollandiából a medve kiszabadításához. Mivel Magyarországról engem ismertek, megkértek, hogy nézzek utána. Igazából bosszantott, hogy munkaidőben 400 kilométernyit kell utaznom egy medve miatt, aminek végül megoldódott a helyzete, én pedig feleségül vettem a holland lányt. 

– A medvék kapcsán említette, hogy az európai jegesmedveprogram vezetője. Mit jelent ez a megbízatás?

– Kapcsolatban  állok a világ minden állatkertjével, ahol jegesmedvét tartanak, vezetem az európai törzskönyvet és a tenyésztési programot, koordinálom az áthelyezéseket. Röviden: én határozom meg, hogy melyik állatkertbe melyik medve kerüljön.

 

175 éve alapították 

 

– Az amszterdami főkurátori tisztség milyen feladatokkal jár? Hányan dolgoznak az állatkertben, hány állatot gondoznak?

– A Royal Artis Zoónak körülbelül 170 alkalmazottja van, akiknek a munkáját 300 önkéntes segíti. Az állatgyűjteményt 700 faj 9.000 egyede alkotja. Az állatkert élén egy főigazgató áll, főkurátorként szakmai és műveleti vezető vagyok és a gyűjteményért felelek, ami rendkívül összetett feladatot jelent. Az állatok körüli napi teendőktől kezdve a projektmenedzsmentig minden ide tartozik.

– Európa egyik legszebb állatkertjének tartják az amszterdamit; mivel nyerte el ezt az elismerést?

– A különlegessége az, hogy a legrégibb a kontinensen, 1838-ban nyitotta meg kapuját. A dátum egymagában nem mond semmit, de ha jól elgondolkozunk, kiderül, hogy a magyar forradalom előtt tíz évvel már úgy nézett ki, mint manapság. 175 évvel ezelőtt a Teleki Tékához hasonló szakmai könyvtárat létesítettek, ahol értékes könyveket, leveleket őriznek, például azokat, amelyeket Darwin írt az állatkertről. A múlthoz való erős kötődést, ragaszkodást szeretem a hollandokban. A főváros minden épületén ott van az évszám, amikor építették. Nagy figyelmet szentelnek a megőrzésüknek, korhű felújításuknak. Az amszterdami állatkertben 24 épület van, országos, megyei jelentőségű műemlékek. A második világháborúban megsérült épület visszaépítésekor szakemberek csoportja dolgozott azon, hogy valamennyi apró részlet megfeleljen az eredeti állapotoknak. A városi archívumban mindent pontosan megőriztek, azt is például, hogy melyik helyiségbe hány guldenért milyen festéket, szőnyeget, tapétát vásároltak. Itt Hollandiában a tradíció határozza meg a jövőt.

 

Kontaktlencse az elefántnak

 

– Az állatkert a belvárosban van. Soha nem merült fel, hogy el kellene költöztetni a terjeszkedés érdekében?

– Az amszterdamit úgy kell elképzelni, akár a budapestit, csak még közelebb van a központhoz. A város lakói nagyon szeretik, sokan felkeresik, hogy kikapcsolódjanak, mivel szépek a parkok, a növényzet, 200-300 éves fák vannak, tavasszal pedig ezrével nyílnak a tulipánok. Művészek is járnak hozzánk állatokat rajzolni, festeni, az állatkert szervesen hozzátartozik a város kultúrájához. Neve, az Artis (Natura Artis Magistra – a természet a művész tanítómestere), amit 180 éve visel, az első tíz holland márkanév között szerepel, s az ARTIS szó hallatán mindenki tudja, hogy az amszterdami állatkertről van szó. Természetesen vannak elképzelések a jövőről, de a hagyományhoz való ragaszkodás miatt csakis a régi létesítmény területén lenne.

– Milyen nagy testű emlősök élnek az Artisban?

– Van három lány- és egy fiúelefántunk, kilenc zsiráf, nyolc zebra, négy oroszlán, vannak fókák, Európa legnagyobb állatkerti pingvinkolóniáját gondozzuk, a miénk a legnagyobb kanalasgém-állomány, többféle majom (csimpánz, gorilla) tartozik az állatkert lakói közé, van hüllőházunk, madárházunk, pillangóházunk, akvárium és rovarházunk is.

– Igaz-e, hogy egy elefántlány kontaktlencsét kapott?

– Hályogszerűség képződött az egyik szemén, ami gyakran begyulladt, ezért kezdeményeztem a beavatkozást. Az állatorvos elkábította, szemész szakorvosok távolították el a hályogot, és egy kontaktlencsével láttuk el. Jelenleg Koppenhágába került át. Sok más ilyen akciónk van, amikor humánorvos kollégák segítenek az amszterdami klinikáról.

– Egy furcsa, eddig nem hallott állatról is olvastam, ami miniben a szarvashoz hasonlít, patái vannak.

– A kancsilszarvas nyúl nagyságú, hosszú lábakkal. Ez a legkisebb szarvasfajta, amely Dél-Ázsiában, trópusi övezetben él, és Amszterdamban mi koordináljuk az európai tenyésztési programot. 2007-11 között én voltam a fajkoordinátor, akárcsak a jegesmedvénél és a pingvinnél. Mivel ez már túl sok volt, a kancsilt és a pingvint átadtam két másik kollégának. 

– És a jegesmedvék?

– Bár mi vagyunk a faj koordinátora, úgy ítéljük meg, hogy állatkertünk nem felel meg a korszerű tartási körülményeknek. Miközben az állatkertek minél több állat után kapkodnak, az Artisban példát szeretnénk mutatni arra, hogy csak akkor kell bizonyos állatokat tartani, ha megfelelő életfeltételeket tudunk biztosítani számukra. Ezért vettük ki a medvéket is a gyűjteményből. Bár a jelenlegi jogszabályok szerint tarthatnánk, de úgy véljük, hogy sokkal jobb feltételeket érdemelnek. Ezért az energiát és pénzt olyan állatokra fordítjuk, amelyek jó körülmények között élhetnek. Ahhoz, hogy a város központjában elfoglalt 15 hektáros területet bővíteni tudjuk, abban gondolkodunk, hogy a kéthektáros parkolót leengedjük a föld alá, s a felszínen bővítjük az állatok számára szükséges teret. 

 

Baktériumok, vírusok millióit cipeljük

 

– A bevezetőben szóltunk a világon egyedülálló, „forradalmian új” Micropia megnyitójáról, amelyen a királynő is részt vett. Milyen érdekességek várják a látogatókat ezen a részlegen?

– A Micropiában élő mikrobákat és vírusokat mutatunk be. A szabad szemmel nem látható élőlényeket mikroszkóppal és a kivetítőn is meg lehet nézni. A megnyitón öt percet kellett beszélnem a királynővel. Az is rendkívüli élmény volt számomra, hogy mint nem holland a főigazgatóval együtt írtuk alá a királyi státusról szóló dokumentumot, amely nyomán Artis Royal Zoo Amsterdammá változott az állatkert megnevezése.

– A Micropia részleg olyan eszközzel is rendelkezik, ami láthatóvá teszi a testben és a testfelszínen levő mikroorganizmusokat. Megkérem, mutassa be néhány szóban!

– Egy audiovizuális eszközről van szó, ami megméri az ember magasságát és súlyát, majd kiszámítja, hogy hány millió baktérium és vírus van a testében. Sokan el sem képzelik, hogy nem tudnánk létezni a szervezetünkben levő másfél-két kilónyi mikroba nélkül. Bemutatásukkal azt szeretnénk elérni, hogy az emberek rádöbbenjenek: az élet sokkal bonyolultabb, mint gondoljuk. Vannak mikroszkopikus állatok, vírusok, bacilusok, amelyekkel nem törődünk, mert olyan parányiak, hogy szabad szemmel nem láthatók, mégis mindenhol (pénzen, fogkefén, élelmiszereken…) jelen vannak, és olyan erősek, hogy képesek megbetegíteni az egész szervezetet. Rá lehet kattintani a szemre, a fülre, a vakbélre, a tüdőre stb., mintha belenyúlnánk a saját szervezetünkbe, ahol a mikroorganizmusok láthatóvá válnak. Meg lehet nézni azt is, hogy egy csókkal hány mikroba cserél gazdát. 

– Ki tervezte, ki volt a kivitelező?

–Tízévnyi tervezés után valósult meg a 22 milliós projekt, amelyben a világ minden tájáról vettek részt szakemberek. Nyitás óta nagy a sajtó érdeklődése, és sokan meg szeretnék vásárolni az egész koncepciót. 

Jó az együttműködésünk a mikrobiológiára épülő cégekkel, amelyek támogatnak bennünket. Két hónappal ezelőtt egy tokaji borház keresett meg, hogy fermentációs technikák kidolgozásában szeretnének együttműködni velünk. 

– Ki biztosítja, hogy az ott látható vírusok, baktériumok életben maradjanak?

– Erre van egy csoport, amely a digitális, interaktív technikát felügyeli, továbbá azt, hogy minden élő, igazi legyen. Egy laboratóriumban tenyésztjük az összes preparátumot, amelyeket a mikroszkópok lencséje alatt kétóránként cserélünk, hogy ne száradjanak ki. De minderről hitelesen beszámolni a helyszínen látottak, tapasztaltak alapján lehet. 

– Gondolom, hogy szakmai szempontból jó érzés az Artisban dolgozni.

– Nyíregyházán is aranyéletem volt, jártam a világot, jól megfizettek…

– Mégis elment.

– Hollandiában tudtak olyan ajánlatot tenni, amit fontolóra kellett vennem. A döntésem nem bántam meg, hiszen mindaz, amit az Artis nyújt, egy egészen más dimenziót jelent. Az igazgatóval olyan jó a kapcsolatunk, annyira megbízunk, annyira tiszteletben tartjuk egymást, hogy annál jobb munka- és baráti viszonyt el sem tudok elképzelni. 

– A főkurátornak melyik a kedvenc állata? Továbbra is a medve vagy a jegesmedve?

– Kikerülhetetlen kérdés. A kultúránkhoz tartozik, hogy az emlősökhöz jobban kötődünk, de a tisztségemből adódóan minden állatra figyelnem kell. Angol származású kollégámnak a rovarok, a hüllők a kedvencei, s elsősorban a béka – mutat a társaságában levő Warren Spencerre, aki stratégiai kurátorként dolgozik az Artisban. Majd elmondja, hogy egy holland alapítvány évente összeszedi a kipusztulófélben levő béka tojását, és az állatkertben kiköltik és felnevelik az ebihalakat és békákat,  majd minden évben 40-60.000 egyedet visszatelepítenek a természetes élőhelyükre. 

– Célok, elképzelések?

– Jelenleg az elefántok kifutóját bővítjük. A parkoló helyére új elefántházat, az oroszlánok és majmok számára szükséges terület bővítését tervezzük. Az Artis nem  csak az állatokról szól. Van egy csillagvizsgáló is benne, s a holland űrhajós a múlt évben egyenes adásban velünk létesítette az első kapcsolatot, felvitte az állatkert kabaláját  az űrbe. Amikor visszatért, az első élménybeszámolóját a planetáriumban tartotta. 

Sok projektünk fut párhuzamosan. Nincs unalmas napunk. Az EAZA (Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége) technikai bizottságának vagyok a tagja, és hivatalosan engem bíztak meg a Marosvásárhelyi Állatkert mentorálásával. Ez azt jelenti, hogy az ötéves időszakban az állatkert meg kell feleljen az EAZA-szintnek, hogy annak teljes jogú tagja lehessen. Az előző igazgatók nagyon jó munkát végeztek, az alapok le vannak téve, most már csak a részleteket kell jól kidolgozni és megvalósítani. Ebbe komoly energiát fektetek és segítséget nyújtok a vásárhelyi kollégáknak. Az elmúlt években nagyon sok állat beszerzésében segítettem, így kerültek Vásárhelyre többek között elefántok, zebrák, zsiráfok. Ebben az évben egy teherautónyi, 30 köbméter különböző felszerelést és nagyon sok állatot küldtünk nekik az amszterdami állatkertből. A közös célunk az, hogy a marosvásárhelyi legyen Romániában az első EAZA-tagságú állatkert.

– A gyermekei is annyira szeretik az állatokat, mint az édesapjuk?

– A kislányom minden vasárnap az állatrajziskolába jár, a kisfiam pedig a gondozóknak szokott segédkezni.