Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az évtized, vagy talán még hosszabb időszak legsúlyosabb válságának vagyunk nem is oly távoli tanúi az utóbbi hetekben. Bármi is legyen a nyugati világ és az orosz medve ukrajnai birkózásának kimenetele, abban már most biztosak lehetünk, hogy ez az ügy kihat a romániai adófizető életére, zsebére is. A kérdés csak az, hogy mekkora mértékben.
Már eddig is láthattuk, hogy az európai valutával szemben a lej gyengülni kezdett – ebben az ukrán mellett a bukaresti politikai válságnak is volt szerepe –, és az euró árfolyamának közvetlen befolyása van rengeteg termék és szolgáltatás árára, amit azonnal megérez a fogyasztó. Később fogja tapasztalni annak hatását, hogy a válság alighanem elrettenti az egész régiótól a nagyberuházókat. Ez a közvetlen tőkebefektetések visszaesésén túl – inkább előbb, mint utóbb – a banki kamatok emelkedését is maga után vonja a szakértők szerint, így akinek törlesztő részlete van, máris többszörösen fizeti ki az ukrán cirkusz árát. És minél tovább tart a krízis, annál drágábban.
Még szerencse, hogy közben kiléptünk a télből, mert a gáz árát is a csillagok felé indíthatják el ezek az események. És ez már nem csak minket érinthet, hanem fél Európát. A jó hír a bajban az, hogy a birkózó felek energiakérdésben voltaképp egymásra vannak utalva. Az orosz medvének muszáj eladni, az újabb befolyási övezetre és piacra áhítozó unió pedig rá van szorulva a túlnyomórészt ukrán területen átszállított energiahordozókra. Így jó eséllyel a tárgyalóasztaloknál születik megoldás. A teremtő óvjon attól, hogy a fegyverek vegyék át a szót, mert akkor könnyedén lehet ebből az évszázad válsága a világ e tájékán.
Hosszabb távon még csak találgatni lehet a fejleményeket, de a mi szemszögünkből nézve ennek az ügynek nincs jó megoldása. Ha a medve nyer, a nyugatiak majd betartanak neki minden lehetséges módon, így jó néhány évre hozzá kell szoknunk a feszültségekhez, menetrend szerint jönnek majd a gázárbotrányok minden télelőn. Ha pedig az unió gyarapodik gyorsan egy új tagállammal, akkor kapunk egy méretes és népes keleti szomszédot, ahol a munkaerő még a miénknél is olcsóbb, lehet, hogy az erre építő multik egy része már készen is áll a költözésre. Nem csak ezért kellene a sorsunk intézésével megbízott politikusoknak a medve árnyékában a diplomáciai babérok hajszolása mellett arra is jobban odafigyelni, hogy a sztrádaépítésekkel a „nemzeti” autógyártó érdekeit is tartsák tiszteletben. Mert ha az attól függő százezres nagyságrendű munkahely nem keletre, hanem afrikai tájakra vándorol a közeljövőben, az még akkor is fájni fog, ha az ukrajnai vezetékeken gáz és olaj helyett mézet és sült galambot fognak szállítani.