Másodikosok mesemaratonja Marossárpatakon

A megyei tanfelügyelőség idénre is meghirdette a Nagyapó mesefája mesemondó versenyt. A megmérettetés részei az osztálybeli, iskolai, körzeti és megyei szakaszok. A február 15-én lebonyolított körzeti szakaszok egyik helyszíne a marossárpataki kultúrotthon volt, ahol 12 általános iskola képviseltette magát. A verseny forgatókönyvének, a helyiek vendégszeretetének köszönhetően bizonyára kedves emlékekkel tért haza a 23 versenyző, valamint a kísérő pedagógusok, szülők.

 A vendégek köszöntését követően Berekméri Enikő tanítónő a népmesék születéséről beszélt a gyerekeknek. Elmondta, hogy valamikor nagyon régen születtek, bölcsőjük a falu, a tanya volt, szülei pedig írni-olvasni nem tudó, egyszerű emberek. „Képzeljük magunkat olyan környezetbe, ahol nem villanyfény világít, hanem lámpa, mécses. Itt beszélgetnek egymással az emberek vágyaikról, álmaikról, mindennapi munkájukról. Gondolatban túllépnek a valóság határain, s az új, elvarázsolt világban a jóság győz a gonoszság felett. Nézzük hát meg, hogyan is történt mindez valamikor régen” – vezette be a mesék világába a versenyzőket a tanítónő. A marossárpataki harmadikosok és negyedikesek A kisgömböc című népmese feldolgozását mutatták be, hogy a jelenet segítségével a kis másodikosok még jobban megértsék a mesék születésének körülményeit. A jelenlévők megtudhatták, hogy régen az emberek hiszékenyebbek voltak, mint napjainkban, nagyon sokan hittek a babonákban. Valaki kitalált egy történetet, amit elmesélt. A hallgatóság köréből néhányan továbbmondták, kiszínezve, kiegészítve. S a történet szájról szájra terjedt.

Sok volt a tréfás történet

 Aztán kezdetét vette a több mint kétórás mesemaraton. Kiderült, hogy tehetséges tanulók ezúttal is szép számban jelentkeztek a versenyre. A népviseletbe öltözött kis mesemondók elsősorban tréfás népmesékkel készültek a vetélkedőre, de más típusú mesék is akadtak szép számban. Az elhangzott népmesékben együgyű legényekkel, selyp leányokkal, kapzsi vénasszonyokkal, csodaszép királykisasszonyokkal, elszánt királyfikkal találkozhattunk, miközben együtt izgultunk a küzdelmet vállaló hőssel, illetve a mesélővel.

 Szünetben rímkereső játékkal szórakoztak a gyerekek, humoros mondókákat, majd két téli verset kellett a hiányzó szavakkal kiegészíteni. Aki még nem tudta, megtanulhatta, hogy a rím a sorvégek hangjainak összecsengése, amely szebbé teszi a költeményt. A másodikosok összecsengő szavakat gyűjtöttek, majd megtanulták az egyik téli verset. Közben falatozni, teázni is lehetett (néhány helyi szülő jóvoltából a friss fánk is megérkezett), majd folytatódott a képzeletbeli utazás a mesék birodalmában.

Hárman jutottak tovább

Nem volt könnyű kiválasztani a legügyesebb mesemondókat. A zsűri elsősorban az előadásmódra, a levegővel való helyes gazdálkodásra, a kiejtésre, a narrátor és a szereplők hangja közti természetes váltásra, az időtartam betartására figyelt. A zsűri döntésére várva a kisiskolások népi gyermekjátékokat játszhattak a színpadon, zenészek segítségével népdalt, néptáncot tanulhattak

 A 23 tanuló közül két másodikos, Kerestély Zsófia (Körtvélyfáji Általános Iskola) és Simon Klementina Beatrix (Erdőcsinádi Általános Iskola) dicséretben részesült, majd kihirdették a győzteseket, akik jogot szereztek a mesemondó verseny megyei szakaszán való részvételre. A bírálóbizottság (tagjai: Kilyén Ilka színművésznő, Kristóf Piroska ny. tanítónő, Borbély Mária magyartanár, Schaffer Erzsébet óvónő) döntésének alapján harmadik lett Vitális Kristóf Zalán (marosvásárhelyi Friedrich Schiller Általános Iskola), második helyen végzett Cseke Anna (Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola). A legjobb mesemondónak Mózes Anna Dorkát választották, a marossárpataki Adorjáni Károly Általános Iskola tanulóját.

A résztvevők, a felkészítő pedagógusokkal együtt, emléklapot, az említett tanulók oklevelet és ajándékot kaptak. A verseny megszervezéséből és lebonyolításából a marossárpataki iskola minden tanítója kivette a részét. 

Kilyén Ilka színművésznő:

– Amikor néhány nappal ezelőtt elvállaltam a zsűriben való részvételt, nem gondoltam, hogy ilyen szép élményben lesz részem. Először is gratulálok a keretjátékhoz, amit az elején láttunk, a színdarabhoz, amelyben egy nagyon ügyes és kedves meseanyó irányításával a gyerekek jelen voltak a színpadon. Gratulálok azoknak, akik a gyerekeknek segítettek kiválasztani és megtanulni a meséket. Dicséret illeti a pedagógusokat, szülőket egyaránt. Külön gratulálok ahhoz, hogy a gyerekek székely ruhába, magyar népviseletbe öltöztek, ügyesek voltak a kötényes, szalagos kislányok, a kalapos legénykék. A gyerekek korukhoz képest elég szépen és tisztán beszéltek, voltak, akik bátrabban, voltak, akik félénkebben. Úgy gondolom, egy ilyen versenynek nemcsak az a célja, hogy felfedezzük az előadói képességeket, hanem elsősorban az, hogy a gyerek merjen kiállni a közönség elé, hogy legyőzze saját magát. Ne feledjük: a jó fellépés az élet különböző területein is fél sikernek számít. Fontos, hogy szorgalmazzuk, hogy szöveget (mesét, verset) tanuljanak a gyerekek, s merjenek kiállni a közönség elé. 

Gratulálok a kis mesemondóknak, mindegyik mese szép magyar mese volt. Nem könnyű hárompercnyi szöveget kívülről megtanulni, új szavakkal, szép magyaros szófordulatokkal, ízes beszéddel. Nekik sikerült. Ez egy alap, amely megmarad a gyerekben, s a későbbiekben lehet majd erre építeni – fejtette ki a művésznő.