Másképpen a halálról

Rendkívül érdekes, hiánypótló, észhez és lélekhez szóló, tanulságos, felszabadító erejű háromnapos tanácskozás helyszíne volt az elmúlt hét végén a marosvásárhelyi Kultúrpalota és a régi Városháza.

Zárszó – az előadók vallomása (Fotó: Bodolai Gyöngyi)

Rendkívül érdekes, hiánypótló, észhez és lélekhez szóló, tanulságos, felszabadító erejű háromnapos tanácskozás helyszíne volt az elmúlt hét végén a marosvásárhelyi Kultúrpalota és a régi Városháza. A konferencián, ahol napról napra szaporodott a közönség, szinte hihetetlen módon minden résztvevő megtapasztalhatta a rendezvény mottóját: „Aki halni tanul, élni tanul” (Polz Alaine). A tanatológiai tanácskozást a Szent Balázs Alapítvány szervezte a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetséggel, a Studium Alapítvánnyal és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemmel partnerségben.

Az előadók a tanatológia, a halállal és a haldoklással foglalkozó tudomány minden területét bemutatták a halál fogalmi megközelítésétől: mi történik a halál pillanatában, majd azt követően a testben (dr. Egyed Zsigmond professzor), hogyan határozható meg a klinikai halál (dr. Kovács Judit intenzív terápiás főorvos), meddig érdemes az életet meghosszabbítani (dr. Lorenzovici László közgazdász), egészen az euthanáziával kapcsolatos véleményekig, ami a halál időpontjának a beteg kérésére történő előrehozatalát jelenti orvosi segédlettel. Ezen belül párhuzamos előadások szóltak a halálnak a különböző kultúrákban való megjelenítéséről, majd a haldoklással való szembesülésről, a rossz hír közlésének módozatáról, a halálfélelem dimenzióiról, s a haldokló, elsősorban daganatos betegek fájdalomcsillapításának a szükségességéről és lehetőségeiről (dr. Lohinszky Júlia klinikai onkológus), a haldokló ember fájdalmához való viszonyulásról és a hospice-ról, azaz a betegségük végstádiumában levő személyek humánus ellátásáról a magyarországi és a brassói példák alapján. Érdekes volt hallgatni, hogy a szegedi egyetemen milyen szerepe van és hogyan történik a tanatológia oktatása. A műhelymunka során filmen és a szerepjátékok segítségével mutatták be a haldokló beteggel való kommunikáció lehetőségeit, a gyászoló család lelki támogatásának módozatait (dr. Nyulas Kinga palliatív szakorvos), valamint azt, hogy az orvos, a segítő szakember hogyan dolgozhatja fel a beteg halálát és hogyan védheti önmagát a kiégéstől. Ugyancsak a műhelymunkákon hangzott el, hogy miképpen lehet egy hospice-házat létrehozni Romániában. Fontos pillanata volt a tanácskozásnak a lelkészek elmélkedése mind kezdetben, mind a rendezvény zárásakor.

– A konferencia ötletét részben a diákok adták, akik a Szent Balázs Alapítvány által szervezett első estékre a halállal kapcsolatos kérdéskörben hívtak meg előadókat. Akkor jöttünk rá, hogy mekkora hiányterületről van szó, s erről a tabunak számító témáról Marosvásárhelyen korábban senki sem szervezett egy átfogó rendezvényt. Mivel alapítványunk szereti a tabutémákról szóló rendhagyó tanácskozásokat, hát belevágtunk – nyilatkozta dr. Szabó Mónika főszervező a zárszó után.

– A magyarországi előadók közül dr. Muszbek Katalin budapesti klinikai pszichiáter, dr. Kovács Dénes klinikai pszichológus, dr. Barabás Katalin docens és dr. Szántó János professzor nagyon segítőkészen válaszoltak a meghívásunkra, ami nagy öröm volt számunkra, s előadásaik valóban sikeresek voltak. Szociológiai vonatkozásban Dégi László Csabát, a kolozsvári BBTE docensét hívtuk meg, mivel kutatási területe a pszichoonkológia. A konferencia szervezése közben nagy ajándékot jelentett, hogy kapcsolatba kerülhettünk a brassói hospice vezetőjével, dr. Moşoiu Daniela előadótanárral, aki a romániai palliatív ellátás vezéralakja, s rajta keresztül értesültünk, hogy belgyógyász kollégánk a marosvásárhelyi egyetemről erre a területre szakosodik, s így került Albu Sorin doktor is az előadók közé. Mivel a téma több szempontból történő megközelítésére törekedtünk, meghívtunk lelkészeket, történészeket, különböző kulturális aspektusokat megvilágító egyéneket, s így lett nagyon sokszínűvé a tanácskozás.

A konferencia számomra fantasztikus meglepetést jelentett. Egyrészt azért, mert körülbelül száz személy részvételére számítottunk, s ehhez képest háromszázan jöttek el, 60 százalékban egyetemi hallgatók, sok családorvos, és csak azt sajnáljuk, hogy az alapítványunkkal kapcsolatban levő szakorvosokon kívül mások kevesen voltak jelen, egyetemi káderek még kevésbé.

A szervezésben nagyon lelkes segítséget kaptunk az MMDSZ-en keresztül a diákoktól, amit külön ajándéknak érzek. Az előadások, a műhelymunkák színvonala nagyszerűnek bizonyult, s a résztvevőkről csak a legpozitívabb visszajelzéseket hallottam. Csupán azt kifogásolták, hogy a műhelymunkák párhuzamosan zajlottak, s nem tudtak valamennyin részt venni, de minden konferencián az idő rövidsége miatt ezt a megoldást kénytelenek választani. A meglepetések sorába tartozott az Antal Imre és felesége, Antal Ágnes által bemutatott előadás, az erdélyi és csángó népdalokból álló est, a magyar nyelv szépségére utaló idézetekkel.

Örvendünk, hogy kisebb kommunikációs problémákat leszámítva, nagyobb szervezési gondok nem adódtak. Nagy előnyt jelentett számunkra, hogy a megyei tanács a rendelkezésünkre bocsátotta a Kultúrpalotát és a régi Városháza két termét, a Tempo pedig kedvezményesen biztosította a kiváló minőségű szállást és ellátást.

Mivel a résztvevők azzal a gondolattal jöttek el, hogy három napig a halálról lesz szó, ami egy szomorú hétvégét vetített előre, ezzel szemben legnagyobb meglepetésként a tanácskozás az életörömöt sugározta, s aki jelen volt, a felszabadulás érzését élte meg – nyilatkozta dr. Szabó Mónika, a szervezőbizottság elnöke.