Marosvásárhelyiek pezsgő múzeumi éjszakája

Újra rekordgyanús volt a látogatottság

Huszadik alkalommal „mondtak” esti igaz mesét a Maros Megyei Múzeum kiállítóterei a kulturális élményekre éhes felnőtteknek és a szépre, különlegesre fogékony gyermekeknek. A jubileumi Múzeumok éjszakája május 23-án, szombaton délelőtt 11 órától 24-én, vasárnap hajnali 2 óráig várta értékes tárlatokkal és a látnivalókhoz kapcsolódó számos interaktív programmal a marosvásárhelyieket és a városban vendégeskedőket.

Amint az az elmúlt két évtizedben lenni szokott, a programsorozat első óráiban a fiatal korosztály birtokba is vette a gyermektevékenységek helyszíneit. A Közigazgatási Palota tornyának tövében közlekedési szabályokkal kapcsolatos óriás-társasjátékot próbálták ki többen, a könyvtár bejárata előtti kisutca aszfaltján pedig egymás után születtek a krétarajzok. 

A Kultúrpalotában a déli órákban családi sétára gyülekezett egy csapat, a Nagyteremben a Művészeti Főgimnázium szimfonikus zenekarának próbáját hallgatták kicsik és nagyok, a Kisteremben húsz-huszonöt kis „kézműves” ismerkedett az agyagozással és az üvegfestéssel, a legfiatalabb palotalátogatók pedig kedvükre színezhettek. Az üvegfestés a hétéves Ötvös Zsolna tetszését is elnyerte. A kislány elárulta, hogy a programsorozatból az állatkertest várja még nagyon, de minden mást is szívesen kipróbál. Zsolna édesapja, Ötvös Koppány Bulcsú korábbi múzeumigazgató, jelenlegi kulturális államtitkár sok év után első alkalommal kapcsolódott be „civilként” a múzeumi élményka-valkádba, amelybe Zsolna mellett kisebbik lányát, a hároméves Zongát is elhozta. Kultúrpalotai terepszemlénken a kilencéves Rigmányi Péterrel is megismerkedtünk, aki agyagozás közben mondta el, hogy minden évben részt szokott venni a múzeumi rendezvénysorozaton, és tavalyi legmaradandóbb élménye a börtönlátogatás volt.

Lepkaland minden korosztálynak

A Múzeumok éjszakája másik népszerű helyszíne a természettudományi részleg szokott lenni, nem volt ez idén sem másként. A Tünékeny ragyogás címmel néhány napja nyílt időszaki egzotikuslepke-kiállítás szép számban vonzotta az érdeklődőket, a múzeum melléképületében pedig mintegy ötven óvodás és kisiskolás készítette el színes papírból a maga rezgő szárnyú, hurkapálcára rögzített pillangóját. A múzeum udvarán a Lepkaland című izgalmas kincskeresős játékba is be lehetett nevezni, amelynek részleteit Györfi Borbála muzeológus osztotta meg velünk. A küldetés célja egy fogságba esett papírlepke kiszabadítása, pontosabban négy elrejtett szárnyának és a testének a megtalálása volt. A játékosoknak öt kérdésre kellett kiválasztani a helyes választ tartalmazó színes papírlapot – egyebek mellett azt kellett eltalálniuk, hogy mit jelent a lepkék világában a mimikri, miért veszélyes egy tápnövény eltűnése egy lepke számára, és miért lehetnek különösen nagyok a trópusi pillangók –, és ha jól választottak, a megfelelő szín egy kódhoz vezette őket, amivel ki lehetett nyitni egy szárnyat vagy éppen a testet tartalmazó dobozt. 

– Ez a játék 8 éves kortól ajánlott, a felső korhatár pedig 99 évnél van meghúzva, hiszen a felnőttek is örömüket lelhetik benne. Az itt megforduló gyerekek szülei valóban be is kapcsolódtak a kincskeresésbe. Ugyanakkor egy cserkészcsapat is velünk játszott – újságolta a muzeológus, aki arra is felhívta a figyelmünket, hogy a Maros Megyei Múzeum gyűjteményéből nyílt új lepkekiállításon minden kérdésre meg lehetett találni a választ.

Lepra, pestis és a mohácsi áldozatok

Az idei, 15 órás múzeumi „éjszaka” másik különleges helyszíne a várbeli régészeti és történeti részleg volt, ahol egy nappal a rendezvénysorozat előtt nyílt meg a régi idők járványait és gyógyítási praktikáit bemutató, Epidermix című időszaki kiállítás. A tárlat kurátorát, Gál Szilárd Sándort egy tárlatvezetés után kértük meg, hogy foglalja össze a látnivaló lényegét.

– A kiállítás alapötletét az adta, hogy lassan hat évvel a koronavírus-járvány után ismét aktuális téma a járványok kezelése. A tárlat rávilágít arra, hogy ez nem egy újkeletű dolog, hiszen már az őskortól kezdve velünk éltek a különböző pandémiák. A kiállítás alapanyagát egy partnerségi szerződés adja, ami a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tára és a Maros Megyei Múzeum között jött létre. Dr. Pálfi György, a szegedi egyetem tanszékvezetője közbenjárásával sikerült számos leletet a pécsi Janus Pannonius Múzeumtól, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparktól, illetve a szegedi tanszéktől kölcsönözni. Ezt kiegészítve nagyon fontos leletek vannak kiállítva Gyulafehérvárról, Enyedszentkirályról, a Történeti Nemzeti Múzeumból és a besztercei múzeumból. Szerkezetileg a kiállítás három egységből épül fel. Az első részben a sámánok világát, tehát a tapasztalati gyógyászat kezdetét, az amulettek szerepét, illetve a koponyalékelés gyakorlatát mutatjuk be. Itt látható például az egyedszentkirályi sámán sírja, amelynek az az érdekessége, hogy az újratemetett sámán fölött egy kutyacsontváz volt, amivel mintha azt akarták volna megakadályozni az ősidők emberei, hogy a szóban forgó „úriember” kimásszon a nyughelyről. Tudatosan törekedtem arra, hogy a tárgyi bemutatásnak helyi vonatkozása is legyen. Fontos kiemelnem a vajdaszentiványi tömegsírt, amelyet 2008-ban tártak fel a kollégáim. Ez egy pestises járvány dokumentált bizonyítéka, amiről korábban csak feltételezték, hogy létezett Romániában. Ebben a bronzkorbeli járványban többek között egy egész család hunyt el: négy gyermek és három felnőtt maradványai kerültek elő. A kiállítás üde színfoltja egy barlangi régészeti rész, itt egy olyan esetet mutatunk be, ahol számos embert feláldoztak, akik egy bizonyos közösség speciális tagjai lehettek. A kiállítás harmadik részében klasszikus világjárványokhoz, a leprához, a tébécéhez és a szifiliszhez kötődő eseteket lehet szemügyre venni. Az utolsó, rendkívül lényeges elem a mohácsi csata 500. évfordulójának apropóján egy, a mohácsi tömegsírból származó, számszeríjjal közelről eltalált egyén koponyarészlete, valamint két további, szablyával megskalpolt koponya. A Mohács 500 rendezvénysorozathoz kötődően egy rövidfilm is gazdagítja a kiállítást, amelyet a Szegedi Tudományegyetemnek köszönhetően első alkalommal mutathatunk be itt, Marosvásárhelyen. Ebből a filmből kiderül, hogyan végeztek ki abban az időben közel négyszáz embert – zárta ismertetőjét a kurátor.

Esti gyermekvilág a Teleki Tékában

A Teleki Tékában a többi helyszíntől eltérően rendszerint az esti órákban zajlanak a múzeumi éjszakás gyermektevékenységek. 

– Hozzánk sok felnőtt jön, akik inkább a későbbi időpontokat kedvelik, ezért fontos, hogy a hozzájuk tartozó gyerekeknek is élményt nyújtsunk. A fiatal korosztálynak szóló tevékenységek valamilyen módon mindig kapcsolódnak a kiállításainkhoz – mondta Lázok Klára, a Teleki Téka osztályvezetője, majd a reformkori kiadványokat, köztük divatlapokat is felvonultató tárlat apropóján szervezett kézműves-öltöztetős játékra hívta fel a figyelmünket, amelynek résztvevői korabeli viseleteket színezhettek és vághattak ki a babáik számára vagy pusztán kedvtelésből. Népszerű programpont volt a tékával kapcsolatos tudnivalókat tesztelő hagyományos, papíralapú és az online Kahoot! kvíz is – amelyet tavaly is kipróbálhattak az érdeklődők –, valamint a szintén visszatérő fotósarok.

A múzeumi éjszaka valamennyi színét, hangulatát egy tudósítássorozatban sem lehetett volna megörökíteni, e cikk írójának sem volt ilyen ambíciója. Kevéssel éjfél előtt azonban arra kértük Farkas Noémi főszervezőt, hogy számokban értékelje az idei rendezvénysorozat sikerét. Az adatok természetesen hozzávetőlegesek, hiszen zárásig még több mint két óra volt hátra, jelzésértékük azonban vitathatatlan.

– Eddigi számításaink szerint úgy néz ki, hogy idén tizenháromezres látogatottságról beszélhetünk, és ebben nincsenek benne azok a látogatók, akik az állatkertben váltottak belépőt. Minden részlegünkről azt a visszajelzést kaptuk, hogy nagy érdeklődés volt az új kiállítások iránt, de az állandó tárlatokat is bejárta a közönség. Rendkívül sikeresek voltak az idegenvezetések, az újdonságnak számító, múzeumi épületeket érintő, éjjel 11 órás sétára is 20–25-en eljöttek. A kvízjátékunkba délután 6 óráig mintegy ötvenen kapcsolódtak be, de mivel idén online is meg lehetett válaszolni a kérdéseket, valószínű, hogy ennél sokkal nagyobb volt a jelenlét. A limeses kollégák közreműködésével egy kincskereső játékra is sort kerítettünk, a palota különböző részein elrejtett tárgyakat és információkat kellett megtalálni, és erre nemcsak a gyerekek, hanem nagyon sok fiatal és felnőtt is vevő volt – összegzett a huszadik múzeumi éjszaka főszervezője, aki megerősítette feltevésünket, miszerint a látogatottság szempontjából újra sikerült rekordot dönteni.