A Marosvásárhelyi Református Kollégium könyvtárának rövid története

A mai Teleki–Bolyai-könyvtár két nagy (a Teleki és az egykori marosvásárhelyi Református Kollégium könyvtára) és több töredékkönyvtár állományából, valamint az új, 1947 után vásárolt könyvekből tevődik össze.

A Bolyai-könyvtár az egykori marosvásárhelyi Református Kollégium több évszázados gyűjteménye. A városi protestáns kisiskola, a Schola Particula 1557-ben létesült. Könyveiről a legkorábbi feljegyzés 1653-ból származik, az ún. Csulai-anyakönyv, de már korábban is kellett lennie egy, az oktatás szolgálatában álló tékának. A Csulai-féle anyakönyvben találjuk az iskola korai történetére vonatkozó adatokat: a rektorok és tanítók nevét, az iskola törvényeit, az osztályok felsorolását, a tanrendet, valamint az 1650-től 1689-ig az iskola tékájának adományozott, illetőleg vásárolt könyvek katalógusát. 

Az iskolai könyvtár gyarapodása semmiben sem különbözött a hasonló iskolai gyűjteményekétől. A Csulai-féle anyakönyvben található bejegyzésekből tudjuk, hogy az iskolai téka a 17. század folyamán elsősorban adományok révén gyarapodott. Az adományozott könyvek száma kettő és tizenkilenc között mozog, ritkábban találkozunk nagyobb tételszámmal. A könyvtárba került nyomtatványok legnagyobb része tankönyvként szolgált. Ez az egyik oka annak, hogy sok közülük megrongálódott és/vagy elkallódott, amint ezt az 1707-ben összeállított katalógus előszavában megjegyzi Kis-Éri György, az iskola akkori rektora. „…igen sok elveszett a könyvek közül, részint azoknak hanyagsága miatt, kiknek az iskola törvénye szerint gondoskodni kellett volna azokról, részint az idők mostohasága következtében.”

Az 1718. esztendő fontos változást hozott az intézmény és a könyvtár életébe: ekkor egyesült az iskola a Sárospatakról elűzött s már négy évtizede Gyulafehérváron tartózkodó református kollégiummal. Az egyesítés során az országgyűlés kollégiumi rangra emelte a vásárhelyi iskolát, ekkortól viselte a Marosvásárhelyi Református Kollégium (Collegium Reformatum Marosvásárhelyiense, néha Agropolitense) nevet. Az elmenekült pataki iskola részben Sárospatakról menekített, részben Gyulafehérváron szerzett könyvei növelték a vásárhelyi könyvtárat. 

A 18. századtól mind rendszeresebbé vált a vásárlás, a könyvtárosok jelen voltak a hazai (Nagyszeben, Nagyenyed, Kolozsvár) és külföldi (Németország, Hollandia) könyvvásárokon. Természetszerűleg főleg az oktatás-neveléshez szükséges könyveket szerezték be, s így ezek nagy része – a tanítás rendjéhez igazodva – latin nyelvű. Továbbra is jelentős szerep jutott az adományoknak. Elsősorban az iskola tanárai és diákjai gazdagították adományaikkal az egykori alma matert, ugyanis a külföldet járt peregrinus diákokat rendelkezés kötelezte, hogy tanulmányútjukról hazatérve legalább egy arany ára könyvet hozzanak egykori iskolájuknak. Az 1777. évi iskolai rendtartás 18. pontjában olvashatjuk: „Illő, hogy a Collegiumban tanult iffiu valami háladatosságát a Collegiumhoz mutassa, azért senki Académiákra nem bocsátassék, míg magát nem kötelezi, hogy a Collegiumnak egy arany ára könyvet hozzon”. Ezzel magyarázható a sok német és németalföldi kiadvány jelenléte a gyűjteményben. 

A kollégium tanárainak egy része és más vásárhelyi értelmiségiek is az iskolára testálták magángyűjteményüket, köztük Bolyai Farkas matematikus, Dósa Elek jogprofesszor, Mátyus István orvos. A főurak sem ódzkodtak az iskolának adományozni gyűjteményeiket. A legjelentősebb főúri könyvtár, mely a 18. században a kollégiumba került, Székely Ádám gróf saját és Szilágyi Sámuel bárótól örökölt könyvei, 582 mű 904 kötetben. Külföldről is érkeztek adományok Marosvásárhelyre: 1777-ben David Samuel Daniel Wittenbach marburgi teológiaprofesszor ajándékozott 216 latin és német nyelvű, többnyire teológiai, filozófiai és történelmi tárgyú művet.

Az állomány összetétele azt is tükrözi, hogy a 19. század utolsó harmadáig ezen a főiskolán tanárokat, lelkészeket, jogászokat képeztek. Amikor ezt a feladatot átvette az 1872-ben megnyílt kolozsvári tudományegyetem, akkor a gyarapodó állományban megnövekedett a szépirodalmi, történelmi, természettudományi művek, valamint a kézikönyvek és folyóiratok száma.

Feltevődik a kérdés, az iskola épületében mégis hol kapott helyet az egyre gyarapodó gyűjtemény? Az 1784 előtti időkből nem sokat tudunk. Ekkor adták át azt a kis barokk épületet, amelyet régi rajzokon, korai képeslaspokon láthatunk. Ebben az épületben kapott helyet a könyvtár 1908-ig, amikor is az épületet lebontották, és a ma is álló új iskolaépületet emelték helyette. Ide, a Bolyai utcára néző szárny földszinti termeibe költözött 1911-ben a könyvtár. 

Az 1858-as könyvtárrendezés alkalmával ex librist ragasztottak a kollégium könyveibe. A könyvjegynek három változata ismert, mindhárom központi motívuma az iskola emblémája: kerek virággirland közepén szárnyas angyalfigura. Ez a jobbjában írótollat, baljában nyitott könyvet tartó angyal, melyet egykor az iskola pecsétjére is rávéstek, a tudást szimbolizálja. 

A kollégium felekezeti jellege 1948-ban megszűnt, vele együtt a könyvtárat is államosították. Az egykori kollégiumi könyvtár 1950-től Bolyai Tudományos Könyvtár néven élt tovább, amelyet 1954-ben átköltöztettek a Teleki Téka emeletére, majd 1962-ben egyesítik a két intézményt, új neve Teleki–Bolyai Könyvtár. 

Ebben a gyűjteményben maradt fenn az ún. Koncz-kódex, a mai könyvtárnak is a legkorábbi kézirata. A 14. században pergamenlapokra másolt latin nyelvű biblia lapszélein 55 szót tartalmazó magyar nyelvű bejegyzés van: a Marosvásárhelyi sorok és glosszák néven ismert hatodik magyar nyelvemlék a 15. század első negyedéből származik. A könyvtár kéziratai közül érdeklődésre tarthat számot egy 15. századi csillagászati kódex, amely két ős-nyomtatvánnyal, egy 1501-ben nyomtatott művel és egy, a 16. század első felében, feltételezhetően Erdélyben írt zenei kompozíció 19 levelével van egybekötve.

A kollégium 10 ősnyomtatványa közül négyet az akkor főszolgabíró, később a városi könyvtár első igazgatójaként számon tartott Molnár Gábor ajándékozott az iskola tékájának 1892. június 6-án.

A régi magyar (1711 előtti) könyvek között unikumként tartjuk számon Apáczai Csere János Magyar logikátska c. munkáját (Gyulafehérvár, 1654), mely az első, magyar nyelven írott logika tankönyv egyetlen ismert példánya. Ugyancsak unikum Beythe István Köröztyeni tudomannak revid summaya… című evangélikus katekizmusa (Németújvár, 1582). Két példánya ismeretes az 1648-ban Gyulafehérváron román nyelven, latin betűkkel nyomtatott református Catechismusnak.

Könyves érdekességeket is találunk a gyűjteményben. Egy 1609-ben, az Odera menti Frankfurtban kiadott könyv első erdélyi tulajdonosa Apáczai Csere János volt, aki 1658-ban jegyzi a könyvet. Possesori bejegyzését a későbbi tulajdonos, Pósaházi János áthúzta, egyedül a keresztnevet hagyta érintetlenül.

Az évszázadok során rendkívül színes és sokrétű gyűjtemény jött létre a marosvásárhelyi kollégiumban. Óriási értéket képviselnek az ősnyomtatványok, unikumok, könyvritkaságok, hungarikák. Jelentős a régi kalendáriumok, egyetemi disszertációk, iskolai értesítők, röplapok, régi erdélyi gyászjelentések és halotti beszédek, a marosvásárhelyi nyomtatványok és periodikák gyűjteménye. 

 

Továbbá, mivel ismeretes, hogy a gazdagság elsősorban arra való, hogy egyedül a testet szolgálja, viszont a könyvek értéke az elme tökéletesedésében áll, ez pedig már méltán nevezhető emberi boldogságnak. Világos tehát, hogy az elméjét használó ember szemében a könyvek kedvesebbek, mint a gazdagság. Másfelől, a könyvek segítségével könnyebben megvédhető, nagyobb területekre elterjeszthető, világosabban prédikálható a hit is; éppen ezért a hívőknek elsősorban a könyveket kellene kívánniuk. A könyvekben megírt igazság az, amelyet meggyőzően tárt fel a Megváltó, amikor elszántan küzdött a kísértővel, és magát nem akármilyen, hanem az írás igazságának pajzsával vértezte fel, arról pedig, amit élőszóval akart mondani, kijelentette: „Meg vagyon írva” (Mt 4). (Részlet Richard de Bury: Philobiblon című művéből)

 

1954 végén és a következő év első hónapjaiban az egykori kollégiumi nagykönyvtárat és a vele kapcsolatos gyűjteményeket az iskola épületéből a Teleki-könyvtár épületébe költöztették át. Ez a Művelődési Minisztérium mellett működő Könyvtárak Igazgatósága rendeletére történt. A Református Kollégium nagykönyvtára 1911-től az iskola épületének Bolyai utcára néző szárnyában, a földszinti termekben volt elhelyezve. Három nagy teremszerű szobából és a velük párhuzamosan futó folyosóból állott. Könyvállománya több mint 80.000 kötetből állt. Ez az állomány már 1950-től kezdődően zárolt volt, senki nem férhetett hozzá. Figyelembe véve az akkori körülményeket, az átköltöztetés a könyvtár értékes állományának megmentését jelentette. Önálló gyűjteményként kezelték ettől kezdve, egészen a Teleki-könyvtárral való összevonásáig, 1962-ig. A hurcolkodással azonban – a szemtanúk és részt vevő költöztetők visszaemlékezései szerint – sok irattári anyag és kötet elkallódott. (Részlet Madaras Piroska: A Marosvásárhelyi Evang. Reform. Kollégium – Bolyai Farkas líceum története 1944 – 1990 című könyvéből.)

 

Kimpián Annamária

Az oldalt szerkeszti: Ötvös József ny. lelkipásztor