A Marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Kórház építésének története

Az építésvezető Kelemen Ferenc mérnök az építészeti munkákat irányította, többek között Rácz György, Kádár Mihály, Tőkés Bálint, Szálasi Márton építőmesterek és Buta Ioan kezdő mérnök segítségével.

(Folytatás múlt heti lapszámunkból)

A Marosvásárhelyi Sürgősségi Kórház teljes beköltözése és működésének megkezdése 30 évvel ezelőtt történt. Az építés történetének, az idő múlásával, egyre kevesebb hiteles ismerője marad.

A kórház a város életében nagyon nagy jelentőséggel bír, ezért érdemesnek tartottam mint a beruházás műszaki irányítója és üzemeltetésének szervezője visszaemlékezéseimet leírni.

A szerző

Az építőtelep helyszíni vezetői

Az építésvezető Kelemen Ferenc mérnök az építészeti munkákat irányította, többek között Rácz György, Kádár Mihály, Tőkés Bálint, Szálasi Márton építőmesterek és Buta Ioan kezdő mérnök segítségével. A helyszíni munkák ácscsoportjának Ştefan Ioan, míg a vasszerelőknek Şandru Alexandru volt a vezetője.

A szerelőrészleget Csont Sándor irányította Galambodi László mester (víz-, gáz-, csatornaszerelés) és Körmöczky Zoltán villamosmérnök segítségével. A szerelési csoportok vezetője víz-, csatorna-, gázszakmában Botos András, villanyszerelési szakmában Luka Ferenc volt. A szellőztető berendezéseket Pap és Farcádi mesterek irányították.

Az elszámolásokat Sólyom Ferenc, Brezsán Erzsébet és Ştefan Maria segítették.

Jelentős anyagbeszállítók

Az épületszerkezet vegyes megoldású: részben helyben öntött vasbeton, másrészt előre gyártott betonelemek alkotják. Az igény szerinti minőségű betonokat a marosszentgyörgyi betonállomás, míg az előre gyártott elemeket a tröszt nyárádtői üzeme biztosította. Az elemek szilárdságtani vizsgálatát a gyárban lefolytatott próbaterheléssel rendszeresen végeztük.

A nagy mennyiségű téglát nagyrészt a meggyesfalvi téglagyárból szerezte be az építő.

A beruházás finanszírozása

Az Egészségügyi Minisztérium a szükséges fedezetet (akkori áron kb. 250 millió lejt) a Maros Megyei Egészségügyi Igazgatóság rendelkezésére bocsátotta. Az elszámolás a Beruházási Bank útján folyt le, ahol Teut Mihai mérnököt és Szász Gyulát bízták meg a kórházi beruházással.

Több alkalommal történt kormányrendelkezés a fedezet csökkentésére. Mivel a mintegy 50.000 m2 alapterületet, amelyre a terv vonatkozott, csökkenteni nem volt mód és akarat, a tervező a minőségi oldalon kereste a költségek leszorításának lehetőségét. Ezt azzal a gondolattal tette, hogy idővel pótolhatók lesznek ezek a „silányítások”. Így maradtak le a minőségi csempeburkolatok, elmaradtak kültéri munkák (utak, melyeket a város áttervezett), művészeti alkotások stb. Megemlíthető a helyi bank segítőkészsége a csökkentési százalékok elfogadásánál.

Tetézte a pénzügyi gondokat az is, hogy a hosszú építési időben új építési szabályok jelentek meg. Így a tűzoltósági szabályok változásával (a helyi ellenőr Culda Sabin mérnök volt) kötelezővé vált a külső menekülési lehetőség megteremtése, és utólag két lépcsőt kellett a belső lépcsőházhoz csatolni, amelyek költségeit „ki kellett gazdálkodni”. Ugyanígy a homlokzati jobbított munkák költségkülönbözetét is, melyek helyszíni próbákkal az igényesebb, Veres Nicolae párttitkár elvtárs által választott megoldással kerültek kivitelezésre. A helyszíni szemle után a trösztigazgató (Birău) megdorgálta az építőket, felháborodottan kérdezte, hogy ki volt olyan „tâmpit” (azaz hülye), hogy ilyen burkolótéglából készített homlokzati próbát (amelyet a tervező kért). (Az érintett Szálasi mester volt.)

Az épület használatba adása

A beruházás költségeiben nem szerepelt a kórház belső berendezésének költsége. Ezért arra törekedtünk, hogy a használatba vétel első ütemében a Marosvásárhely főtéri részén, Kiss Mihály mérnök vezetésével működő műszaki műhelyeket tudjuk az új épületbe költöztetni és a meglévő technikusi létszámot és eszközeiket bővíteni, alkalmassá téve az AJIRAM-ot (Atelier Judeţean pentru Întreţinerea şi Repararea Aparaturii Medicale) a szerelések elvégzésére.

Meg kellett alakítani a kórház műszaki üzemeltető csoportjait is, amelyekben a kazánfűtők és a karbantartó szakterület minden ágának szakembereit be kellett tanítani. Ezt a munkát a korábban beruházói tevékenységet ellátó Gáll Zoltán mérnök és Kádár János technikus irányította. A tervezés kiegészítéseként javaslatukra létrejött egy központi diszpécserállomás és szolgálat, hogy ellenőrizni lehessen a kórház víz-, gáz-, fűtés-, oxigénellátás stb. paramétereit és lehetőség legyen a fűtés szintenkénti szabályozására.

A műszaki feltételek lehetővé tették, hogy a műhelyek 1980 nyarán létrejöjjenek és szeptemberben a járóbeteg-rendelőket használatba lehetett adni.

A kórházi részlegek felszerelése és bebútorozása az épület további részeinek folyamatos elkészülésével és építőtől történő átvételével párhuzamosan folytatódott 1983 őszéig, amikor a teljes üzemelés megindult, és a kórházi részlegek rendre beköltözhettek.

Az orvosi műszerek és berendezések felszerelésében Farczádi Pál, Oroszlán Sándor, Erőss Attila, Cseh Gábor, Jancsó János, Németh Artúr, Abrán József voltak a tevékenységirányítók. A raktározás, bútorbeszerzés és bútorozás, anyagellátás tevékenységét Mándoki Károly, Izsák Dezső és Murár Zoltán végezték. Nehéz feladat volt számukra a félig építőtelepi körülmények között már berendezett, de még nem lakott részlegek őrzése.

A kórház beindítása után emlékezetes események történtek. Például a központi oxigénállomásról a klinikai részlegekre érkező oxigénnel kapcsolatosan dr. Kerek István, a Szívsebészet intenzív terápiás orvosa jelezte, hogy a gáz nem oxigén. Leállítottuk az oxigénközpont szolgáltatását, és a részlegeken tartalékként elhelyezett palackokból adtak továbbra oxigént, így szerencsénkre nem történt haláleset. A szekuritátés közreműködéssel elvégzett kivizsgálás kimutatta, hogy az Azomureş kombinátból származó palackok némelyikében szén-dioxid volt töltve oxigén helyett. Amint kiderült, váltakozva töltöttek oxigént és szén-dioxidot ugyanazzal a csőrendszerrel, és a váltáskor nem fújták ki a csövekből a maradék szén-dioxidot.

Másik nagy esemény volt, amikor az általános sebészeti műtők melletti sterilizálóban a kazánházból hajnalban beindított gőz egy csővezetéket szétszakított, mint kiderült, amiatt, hogy hibásan illesztették össze. A kicsapódó gőz – míg a személyzet reggel 7 órakor megérkezett – felfűtötte a falakat, amelyekről teljesen leomlott a burkolócsempe, és beáztak a műtőkben lévő készülékek. A szekuritáte itt is közreműködött a kivizsgálásban, szabotázsra irányítva az ügyet. Szerencsénkre dr. Bancu Emilian sebészprofesszor nagyon határozottan mellénk állt, és „hiba előfordul minden tevékenységben” alapon a gyors helyreállításra helyezte a hangsúlyt.

A járóbeteg-rendelőben egyik rendkívül hideg téli napon az éjszakára nyitva hagyott vécéablak melletti fűtőtest elfagyott, szétrepedt, és reggel a forró víz elárasztotta az I. emeleti folyosókat. Egy kis idő eltelt, még a szolgálatos szerelő megtalálta és elzárta a fűtésszakaszcsapot. Ezt megúsztuk szekuritáte nélkül.

Amiért a történetet leírtam

Az interneten a kórház történetével kapcsolatosan egy felületes és tévedésekkel teli oldal szerepel, ami nélkülözi a kórház létrehozásának igaz történetét.

Akik ma a kórházat irányítják, annak fennállása 25. évfordulóját úgy ünnepelték, hogy elfelejtkeztek meghívni többeket, akiknek véleményem szerint döntő szerepe volt a kórház létrehozásában és beüzemelésében.

Méltánytalannak tartom azt, hogy míg Savescu Constantin, a marosvásárhelyi színház és mellette kialakított tér – véleményem szerint –, vitatható színvonalú tervezése kapcsán tudtommal Marosvásárhely díszpolgára címet kapott, addig Machedon Emilian építésznek bár még egy táblácskára sem futotta a kórház épületének oldalán. Élete különben tragikusan ért véget. Kollégái elbeszélése szerint 63 éves korában nemzett gyermekét, annak születése után, a fundeni-i (általa tervezett) kórházban, nem lévén meleg víz, hideg vízzel mosdatták, és az újszülöttet tüdőgyulladással kiadták. Az újszülött a kórházból kijövetel után meghalt, ami arra késztette az apát, hogy beperelje az állami kórházat a felelőtlenségért. Az akkori rendszer körülményei között ez elképzelhetetlen volt. A szélmalomharcban azonnali halált okozó szívinfarktust kapott.

Érdemesnek tartanám, bár a gazdasági feltételek ismeretében most is reménytelennek látom a megvalósítását, az általa elképzelt és tervekben meghagyott művészeti munkák kivitelezése ügyének felkarolását. A díszudvarra Brâncuşi Ecorché alkotásának elhelyezését, amely egyben anatómiai tanulmány, a járóbeteg-rendelő feljárójához a Gyermekek tánca (Hora copiilor) vázlat avatott kezű művész általi kivitelezését.

Gáll Zoltán