2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Marosvásárhelyi Sürgősségi Kórház teljes beköltözése és működésének megkezdése 30 évvel ezelőtt történt. Az építés történetének, az idő múlásával, egyre kevesebb hiteles ismerője marad.


A Marosvásárhelyi Sürgősségi Kórház teljes beköltözése és működésének megkezdése 30 évvel ezelőtt történt. Az építés történetének, az idő múlásával, egyre kevesebb hiteles ismerője marad.

A kórház a város életében nagyon nagy jelentőséggel bír, ezért érdemesnek tartottam mint a beruházás műszaki irányítója és üzemeltetésének szervezője visszaemlékezéseimet leírni.

A szerző

 

Az új kórház építésének kezdeményezője

A múlt század ’60-as éveinek második felében és 70-es évei elején sorra épülnek tömbszerű nagy kórházak Romániában, melyek az egészségügyi ellátás civilizált körülményeit hivatottak megteremteni. Ezek közül megemlíthetők Bukarest, Galac, Tulcea, Oneşti, Temesvár, Piatra Neamţ, Iaşi, Ploieşti, Craiova, Nagyvárad, Torda, Nagybánya, Csíkszereda új kórházai, amelyek korábbi építésűek a marosvásárhelyinél.

Marosvásárhely, mivel kórházi ellátottsága „megfelelőnek” minősült, az utolsó volt a sorban, nagy sietséggel kellett elérni, hogy az általános gazdasági helyzet romlása miatt kieszközölhető legyen egy ilyen méretű kórházi beruházás jóváhagyása.

A fő kezdeményező, aki pártvonalon a szükséges támogatást biztosítani tudta, dr. Pop D. Popa Ioan volt, aki a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem román tagozatának létesítése (1962) után vezető szerepet töltött be a városi egészségügy szervezésében és megbízást kapott az egyetem rektori tisztségének ellátására. Magasabb elhivatottsága folytán Bukarestbe, a fundeni-i kórházba került, de „szívügyének” tekintette a marosvásárhelyi kórházfejlesztést, amely nélkülözhetetlenné vált a már kétnyelvű, bővülő létszámú orvosképzés bázisa megteremtésében.

1975. február 22-én a 141-es számú minisztertanácsi határozattal így került a kórházi beruházás az Egészségügyi Minisztérium programjába, ahol dr. Aldea Ioan miniszterhelyettes vezette a gazdasági tevékenységet és Grosswald Rault bízták meg a tervezés és engedélyezés megszervezésével.

A tervező kiválasztása

Dr. Pop D. Popa Ioan a fundeni-i kórház főtervezőjét, Machedon Emilian építészt javasolta a feladatra, akivel korábban személyes kapcsolatot alakított ki, és aki a bukaresti ISLGC tervezőintézet munkatársa volt. A javaslatot a minisztérium elfogadta, összeállította a tervezési programot és kiadta a megbízást az 1200 ágyas kórház és a napi több mint 2000 beteget fogadó járóbeteg-rendelő intézet megtervezésére.

A tervezői csoport jelentősebb munkát végző munkatársai voltak: Păun Silvia, Cristea Cristina, Ghelman Lidia, Chera Constantin építészek; Barbaiani Mihai, Ursu Gheorghe szerkezettervező mérnökök, Tavsance Gheorghe, Haschi Traian elektromos tervezőmérnökök, Patraulea Radu, Camarzan Mihaela, Simion Ştefan épületgépész mérnökök.

A létesítendő kórház helyének kiválasztása és tervezése

A terület kiválasztásában meghatározó szempont volt az Orvosi Egyetem közelsége. Marosvásárhely északkeleti részén még nem volt szabályszerű városrendezés. Az egyetem a korábbi hadapródiskola helyén, ennek épületeiben létesült. Kiépített szilárd burkolatú út csak az egyetem előtti területig tartott, innen tovább az erdő alatti, úgynevezett „lóversenypályáig”, melyen akkor improvizált labdarúgópályák voltak, mezei út vezetett. Ez az erdő alatti terület mutatkozott alkalmasnak a kórház elhelyezésére. A lóversenypálya sík területét a város felé eső oldalon a régi téglagyár által a nyersanyag kitermelése után maradt nagy gödör határolta, amely forrásvizekből nagy tóvá alakult. A tó – náddal és gazdag vízi élővilággal – degradált, hasznosítatlan területként szerepelt.

A helyi pártvezetés, személyesen Banc Iosif elvtárs engedélye volt szükséges a beépítési terület kijelölésére, aki új kórház építését is feleslegesnek vélte, hiszen véleménye szerint elég kórház volt már Marosvásárhelyen. Nehéz, meggyőző munkára volt szükség ahhoz, hogy megértésre találjon az a terv, miszerint csak a gödörben nem fér el a hatalmas méretű kórház, és a gödör területének beépítése mellett a lóversenypálya egy része is szükséges.

Végül beleegyezett abba, hogy a gödör szélén a sík terület egy része is beépüljön. A helyszínrajztérképen szerepelt egy vízlevezető árok. Ezt a vonalat jelölte meg a beépítés határaként. A tanácstalan építész tovább akarta folytatni az alkudozást a terület növelése érdekében, de a helyi támogatók, akik közül Nits Tiberiu, akkori városi főépítész volt a főszereplő, leintették, hogy elégedjen meg ezzel. Mikor a tárgyalásról kijöttek, megsúgták neki, hogy rajzolja odébb a levezető árkot, és akkor minden rendben lesz. Banc elvtárs erről nem szerzett ugyan tudomást, de ellenvéleménye és sikertelen meggyőző kísérlete miatt menesztette a városi főépítészt!

Így került a kórház gazdasági részlege (kazánház, hőközpont, konyha, mosoda, műhelyblokk, központosított oxigénellátó) a gödör területére, ahonnan az út alatt emeletes alagúton közlekedik a kórházzal, eltávolítván a konyha-, mosodaszagot a kórházépülettől.

Bár nem volt hivatalosan köze a beruházáshoz, jelentős támogatást nyújtott a beruházás gyors elindításához Benkő János megyei párttitkár, aki felhasználta személyes kapcsolatait és elérte, hogy a második sürgősségi listáról az elsőre kerüljön az egészségügyi építkezés.

A helyszínrajzvázlat ismételt bemutatása jóváhagyásra a Banc elvtársat követő Florea elsőtitkár elvtárs kabinetjében történt, aki mérnöki képzettséggel rendelkezett és a tervező megdöbbenésére tollával helyesre igazította a tévesen rajzolt épületrészt. Ezen az egyeztetésen zöldutat kapott a kórházépítés.

A helyszín tulajdonjogának megszerzése is akadályokba ütközött. A terület a nyilvántartásokban marosszentgyörgyi mezőgazdasági területként mint kaszáló szerepelt.

Az amúgy is szűkös pénzügyi keretünkből arra kellett költenünk, hogy a Felsőrépa községi Marosliget határában, a Kelemen-havasok alján, bokrokkal benőtt területből a kórház által elfoglalt területtel (5 ha) azonos nagyságú kaszálót varázsoljunk.

A kórházhoz vezető út terveinkben csak mint a kórház udvaráig terjedő bekötőút szerepelt. Ezt az építés ideje alatt a helyi tervezőintézet áttervezte és négysávos, átmenő főút létesült a kórház udvarán keresztül, a gazdasági egységet és kórháztömböt átkötő alagút felett. Mindez a kórháznak elképzelt nyugalmas környezetet feldúlta.

A főtervező amellett, hogy a minisztériumtól megkapta a tervezési programot, a helyi kórházvezetőkkel, a beköltözésre kijelölt klinikák vezetőivel folyamatosan egyeztette a kialakítandó terveket és maximálisan igyekezett figyelembe venni javaslataikat. Machedon Emilian személyesen tárgyalt minden vezető orvossal és nagy alázattal és odaadással oldotta meg, a lehetőségek határán belül, kívánságaikat. Voltak klinikavezetők, akik ezt nagyon komolyan vették (pl. dr. Deac Radu professzor). Voltak, akiket főleg az érdekelt, hogy hol van az ő szobájuk, tartozik-e hozzá zuhanyzó és titkárnői szoba. Az óvatosság kedvéért a tervek elkészülte után minden alaprajzot aláíratott, tudomásulvétel és elfogadás igazolására. Ez hatékonynak bizonyult, mert a beköltözéskor megtörtént, hogy a klinikavezető kifogásokat emelt, ilyenkor szembesítették a terveken szereplő aláírásával.

A tervezés 1975-ben történt, szeptemberben szállítottuk az alapozási terveket Bukarestből Marosvásárhelyre. Az Egészségügyi Igazgatóság terepjáró gépkocsijával mentünk a tervezőintézetbe, és az akkori ínséges időkre jellemző, hogy a szálloda előtt leparkolt gépkocsit feltörték, nem a tervek miatt, hanem hogy a Marosvásárhelyen hiánycikknek számító és Bukarestben még kapható és megvásárolt cukrot és étolajat ellopják.

Az építtető kijelölése

Az Egészségügyi Minisztérium az építtetői jogot átruházta a Maros Megyei Egészségügyi Igazgatóságra. Az akkori igazgató, dr. Muntean Ioan beruházással foglalkozó csoportot szervezett a gazdasági igazgató, Constantin Aurel és főkönyvelő, Laurenţiu Petru alárendeltségébe. A csoport tagjai voltak: jómagam mint építészmérnök, Kádár János szerelésekkel foglalkozó technikus, akik elláttuk a műszaki ellenőri feladatokat és Varga Tihamér pénzügyekkel foglalkozó beosztott.

A kórházépítés megkezdése után dr. Becus Mirela váltotta dr. Muntean Ioant a főigazgatói székben, aki az igazgatóság részéről dr. Trózner Ferenc és dr. Tîrnăveanu Mircea aligazgatókat bízta meg a kórházépítés ellenőrzésével. Előbbi volt az, aki teljes mellszélességgel felelősséget vállalva végigharcolta az orvosi karral a kórházszervezés feladatait egészen az épület átadásáig és berendezéséig.

A kivitelező kijelölése

Hatalmi szóval a Maros Megyei Építkezési Trösztöt jelölték ki az építés megvalósítására.

A megyében jelen lévő ipari építkezési trösztök közül, véleményem szerint, a legszerencsésebb volt ez a választás, annak ellenére, hogy az ipari építkezési trösztök bizonyára szorosabban tartották volna a befejezési határidőt, mert a megyei alárendeltségű vállalat a helyi vezetőség által inkább befolyásolható volt az építés folyamán felvetett jobbító szándékú változtatásokra. Az eredeti elképzelés szerint három év alatt kellett volna befejezni az építkezést, melyből aztán majdnem nyolc év lett. A csúszás fő oka az volt, hogy a megyei vállalatnak irreális iramú lakásépítési programot kellett végrehajtania, amelyhez nem volt kellő számú szakképzett munkaerő-tartaléka és gyártási kapacitása. Pártutasítás szerint fontossági sorrendben sürgősséget élvezett a lakásépítés, és utolsó helyre szorult a kórházépítés (az alapok kiásása után az erdő fele eső részen évekig tátongó munkagödörbe már betelepültek a békák).

Az építő cég részéről Birău Mircea igazgató és Felszeghy István műszaki igazgató a Barla Jenő főmérnök vezette egységet jelölte ki a feladat végrehajtására.

(Folytatjuk)

Gáll Zoltán 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató