2024. july 3., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A felderítőmunkáról, a levéltári kutatásokról és a kiállításról Orbán János, a múzeum művészettörténésze, a kiállítás egyik kurátora számolt be.


Különleges kiállítás látható a Maros Megyei Múzeum várbeli épületében. Az intézmény történészei által végzett kutatómunka során egy marosvásárhelyi ház múltjának elfeledett története tárult fel, s vele együtt a 200 évvel ezelőtti helyi mikrotörténet érdekes részleteire, egy örmény kereskedődinasztia hétköznapjaira is fény derült. Ahogyan arra is, hogy a Sáros utca 1. szám alatti késő barokk ház építése most már egészen biztosan az örmény Csiki család nevéhez köthető. A felderítőmunkáról, a levéltári kutatásokról és a kiállításról Orbán János, a múzeum művészettörténésze, a kiállítás egyik kurátora számolt be.

 

Hogyan lett a Bornemisza-házból Csiki-ház?

Amikor 2010-ben a felújítását elkezdték, műemlék épületről lévén szó, Orbán Jánost kérték fel, hogy a szükséges történeti tanulmányt elkészítse a Petőfi tér arculatát meghatározó épületről, amely a helytörténeti irodalomban Bornemisza-házként szerepelt. A levéltári kutatásokból kiderült, hogy Bornemisza Ignác kincstartó az 1760-as években valóban birtokolt egy házat a környéken, ám ez Orbán János szerint jó eséllyel a sarkon levő Haller-ház előépülete lehetett. A rejtély megoldása érdekében a történész a Hallerekre vonatkozó levéltári anyagot kezdte kutatni, amelyből az derült ki, hogy a 19. század elején a sarki házat már minden kétséget kizáróan birtokló Haller Gábornak határvitái voltak Csiki Márton örmény kereskedővel, a szomszédos ház tulajdonosával.

Ezt követően a levéltári forrásokból sikerült összeállítani a Csiki család 18. századi történetét, amely szoros összefüggésben van az örmények megtelepedésével Marosvásárhelyen. Az 1750-es években Csiki Márton az első kereskedőcsaládokkal érkezett, s az örmények polgárjogért vívott küzdelmének egyfajta zászlóvivőjévé vált. A kutatások során kiderült, hogy a család minden marosvásárhelyi nemzedékében volt egy Csiki Márton, akik közül a másodiknak sikerült a már megszerzett polgárjog birtokában telket vásárolnia, és a Sáros utca elején levő házat felépíttetnie. Két feleségétől 19 gyermeke született, 1828-ban bekövetkezett halálakor utódai a város legszámottevőbb vagyonának várományosai voltak. Csiki Márton számos birtokot is vásárolt, többek között a Lázár grófok remeteszegi földterületeit.

A levéltári források szerint a ház két szakaszban épült, 1803 táján a földszint készült el, amit 1811 körül bővítettek U alaprajzúvá és emeletessé, s a 27 helyiség a gyermekek számát figyelembe véve nem is lehetett olyan túlzottan sok. A ház stílusa késő barokk, mértéktartó homlokzati díszekkel, jellegzetes manzárdtetővel, s a járókelők előtt rejtve maradó árkádos udvari tornáccal, mely a Teleki Téka és az egykori megyeháza épületéhez teszi hasonlóvá. A ház a család tehetősségének hű tükrévé vált. Nem csoda hát, hogy a későbbiekben egy főúri család nevéhez kötötték az épületet, amely a korabeli reprezentatív nemesi palotákkal mutat hasonlóságot.

 

A nagy felfedezés

Az épületet, amelyben a rendszerváltozás előtt az Uniderma szövetkezet s annak cipőkészítő műhelyei működtek, bukaresti befektető vásárolta meg. A felújítás során tárultak fel a ház rejtett titkai. Amint Orbán János megjegyezte, a tulajdonos becsületére válik, hogy a felújítás során a műemléki szempontokra is odafigyeltek, s a szobákban talált falfestéseket restauráltatták. A Vásárhelyen nem túl gyakori díszítőfestéseken kívül, amelyeket Kiss Loránd vezetésével újítottak fel, az egyik emeleti terem padlójának felszedésekor a töltést alkotó homokkal és földdel elvegyülve régi papírlapokat, kerámia- és üvegtöredékeket találtak. A restaurátorok értesítették a Megyei Múzeum Történeti Osztályának munkatársait, akik a több köbméternyi földből a történelmileg értékes tárgyakat kiválogatták. Az írott leletek egyértelműen igazolták, hogy II. Csiki Márton családjának tárgyairól van szó, amit a két szint közötti töltés száraz klímája jól konzervált az eltelt 200 év során. A szemétben papírból volt a legtöbb, hitelnapló, levéltöredékek örményül, magyarul, németül, sőt, egy románul írt levél is előkerült. A papír mellett kerámia- és üvegtárgyakat, háztartási eszközöket, textíliákat, szarvasbőr kesztyűket, cipőket, kályhacsempedarabokat, sakkfigurákat találtak, ezek képezik a kiállítás alapanyagát. A töredékekből következtetni lehet a kereskedőcsalád által forgalmazott termékekre (prémek, textiláruk, luxustárgyak, gyermekjátékok, kártyák és egyebek), melyeket zömmel Bécsből szállítottak Marosvásárhelyre a kereskedésen kívül fuvarozással is foglalkozó Csikiak.

 

Az örmény család mindennapjai

A tárgyakból következtetni lehet a család életére és a ház berendezésére is. A boltozatos mennyezet dekoratív virágmintás festése teljes pompájában idézi az örmény otthon hangulatát. A rengeteg cseréppipatöredék a pipázás szenvedélyéről tanúskodik. A pipák egy része selmecbányai műhelyekből származott. Szabadidejükben a családfő és vendégei kártyáztak, sakkoztak, malmoztak. Kedvenc italuk a kor szokása szerint a kávé, a tea és a meleg csokoládé lehetett, amit porcelán- és keménycserép csészéből fogyasztottak. Az edények is porcelánból és fajanszból készültek, jobbára a holicsi kerámiamanufaktúrában.

A papírmaradványokból a család olvasási szokásaira lehet következtetni. Előkerült a Magyar Kurír – amely a kor népszerű újságjaként a korabeli hírekről tudósított – egy laptöredé-ke is.

A szemétben talált tárgyakat a múzeum tulajdonában levő 18. századi bútorral, a szamosújvári örmény katolikus templomból és a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumból kölcsönzött tárgyakkal (miseruha-díszek, máriazelli Mária-szobor), s a Teleki Tékából származó könyvekkel egészítették ki, hogy az örmény élet hangulatát megteremtsék.

 

Szerelmi történet

Érdekességképpen említhető meg, hogy a szemétben egy kiszáradt béka is konzerválódott.

A tárlóban egy szerelmes levél töredéke olvasható, ez is hozzátartozik a ház történetéhez, mely boldog és tragikus pillanatok sorozatát egyaránt őrzi. A mindennapi élet szokásos történései mellett sok-sok titokzatos eseményét. A ház bővítésének évében a korabeli Vásárhelyt hamar bejárta a hír, miszerint 1811. április 11-én éjszaka Szentpéteri Mihály, második Csiki Márton kereskedőlegénye megszöktette gazdája 17 éves lányát, Veronikát, akit a koronkai Toldalagi-birtokra vitt. A szerelmi történetnek azonban hamar vége szakadt, a lány hazakerült, s később egy szamosújvári örmény férfihoz ment feleségül. A történetről szóló beszámoló kérésre meghallgatható a kiállítóteremben elhelyezett számítógépről, amelynek képernyőjén a 18. századi Vásárhely képei peregnek.

Aki kíváncsi városunk történetére, kellemes egyórai elfoglaltságot jelenthet a kiállítás megtekintése, az írott anyag áttanulmányozása, amely során a Csiki-ház és a Csiki család történetével együtt általában is megismerkedhet az erdélyi örmények múltjával. A Sáros utca 1. szám alatt levő Csiki-ház udvarára pedig érdemes belépni. Bár az udvar hátsó részében két irodaház épült, az U alakú épület régi árkádos folyosói megőrizték eredeti szépségüket.

A Szemétbe írt történelem… című kiállítás a Maros Megyei Múzeum Történeti Osztálya tevékenységének legújabb eredménye, kurátorai Orbán János és Kovács Mária-Márta művészettörténészek. A tervezés és a dizájn magas színvonala Vécsei Hunor és Ana Alfianu tehetségét dicséri. Hétköznaponként hétfő kivételével 9–16, vasárnaponként 10–14 óra között látogatható a múzeum várbeli épületének földszinti kiállítótermeiben, s utána kellemes sétát lehet tenni a megújuló várudvaron.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató