Marosvásárhelyen a Boszorkány

Új bemutatóval állt közönsége elé a Spectrum Színház. A Kaszás Attila Színházzal közös produkciójának premiere szeptember 29-én volt. A második előadásra ma 19 órakor kerül sor. A színház honlapján közleményben teszi közzé a Török Viola rendezte darabbal kapcsolatos tudnivalókat. Ebből tallózunk.

Móricz Zsigmond a Nemzeti Színház megbízásából 1934–ben írta meg a Boszorkány c. drámájának első változatát az Erdély-trilógia egyik epizódjából, végső formáját a mű 1938–40 között nyerte el. A dráma Móricz életében nem került színre: 1947-ben mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház.

A Boszorkány Báthory Anna és Bethlen Gábor fejedelem találkozását és kapcsolatát különösen érzékeny megvilágításban mutatja be, s ha a korabeli sajtó a trilógia kapcsán azzal vádolta az írót, hogy bemocskolja Bethlen Gábor és a Báthoryak alakját, a színpadi műben kifejezetten új erkölcsi-emberi fényben jelenik meg a nagy Fejedelem és a különc, de tiszta lelkű „vadleány” egyénisége.

A korabeli boszorkányperek árnyékában, a kicsapongó Báthory Gábor – volt fejedelem –„boszorkányos” szeretőivel egy kategóriába sorolt Báthory Anna a mendemondák, a butaság és rosszakarat áldozata lesz: a korabeli egyházi és világi törvénykezés boszorkányként halálra ítéli, vagyonát elkobozza.

Vajon hitt-e maga Bethlen Gábor is az ártó varázserőkben, amelyek a ráolvasásokban, virágénekekben, titkos hatású füvekben, főzetekben rejlettek a kor hiedelme szerint, mely titkok megfejtésével és hatásával Báthory Anna éjjel és nappal megszállottan foglalatoskodott, hogy odacsalogassa a valamikor látott és rá nagy hatást gyakorolt fejedelmet? Vagy inkább egy erősebb szent kapocs, a Tündérkert megteremtésének közös ügye vonzotta egymáshoz őket?

Vajon a hatalma és jó híre megtartásáért, valamint az elkobzandó Báthory-vagyon megszerzéséért képes-e a nagy és igazságos fejedelem feláldozni a szerelmes boszorkányt, aki majdnem mindenre képes lenne az ő szemében leghatalmasabb férfiért?

Vajon a vagyonáról önként lemondó Anna igaz szerelme, aki a lelkét mégsem volt hajlandó a gonosznak eladni, meggyőzi-e ártatlanságáról a nagylelkű uralkodót, aki a látszat ellenére és a törvénnyel szemben is késznek mutatkozik megvédeni az ártatlant, ha tehetné, ha nem kellene példát statuálnia a világ előtt, elégtételt szolgáltatnia a „megcsalt” fejedelemasszonynak, felhasználni a haza érdekében a boszorkány mesés vagyonát?...

A felismerés, hogy amikor választani kell a szerelem és hatalom közül, egy uralkodásra született fejedelem nem választhat, tehát békén kell hagyni őt megértő és segítő felesége oltalmában. Az önfeláldozó és a fejedelmet a hivatásában megerősítő, segítő, jó és tiszta boszorkányt a világ akkor sem és most sem kész felmenteni… A különös, szabadon gondolkozó, a természet és emberi bölcsesség és szeretet titkait fürkésző, minden hamis beidegződéstől irtózó kisember a társadalom elutasítását és gyűlöletét vonja magára, és esetleg csak akkor látszik más fényben, ha kiderül, hogy csak az a bűne, amit a világ rárak?

A pünkösdi hangulatban megfogalmazott történet a megfoghatatlan lelkiség jegyében alakul, az önmagát és a helyzetét folyamatosan megfigyelő „boszorkány” felismeri a „szentlélek” vigasztaló üzenetét, mely az elengedésre, beletörődésre, felszabadulásra ad erőt…

A rituális színház törvényszerűségeit felhasználva időtlenné tehetjük a történelmi-népköltészeti elemeket is magában hordozó drámát: a virágénekeket éneklő, ráolvasásokat motyogó-értelmező „boszorkány” egy újfajta performance-ra ad lehetőséget. A felhasznált népi mondókák, népdalszövegek, virágénekek nagy része ismerős lesz a közönségnek, csak más megvilágításban jelennek meg. A tánc, díszlet, jelmez, fény mind szerves részévé válik a művészi önkifejezésnek és önmeghatározásnak. A térrendezés, alakoskodás mindnyájunk életéhez tartozik, ezúttal kicsit másképpen nyilvánul meg, de felismerjük magunkat általa.

A több mint 22 személyes szereposztást öt személyre csökkentettük, hiszen a darabban megjelenő „világ” – környezet képviselői ott fognak ülni a közönség soraiban, tanúi lesznek a történéseknek, és az ő lelkiismeretüktől is függ majd, hogy elítélik vagy felmentik a boszorkányper áldozatát. A főszereplők: Báthory Anna, Bethlen Gábor, a fejedelem, a fejedelemasszony, valamint Jósika, Anna örök hűséges férje és természetesen a vád két (egyházi és világi) képviselője, ezúttal egy személyben.

Az előadás üzenete a természetes közegek szellemében fogalmazódik meg: a „vad” elszigeteltségben élő, saját törvények diktálta belső és külső világot élő és teremtő kisember, saját lelkiismeretével, hitével egyensúlyban, önfeláldozásával akár segítője is tud lenni egy építő hatalomnak, ha az többé-kevésbé pozitív irányban képzeli el hivatását. Az önfeláldozás sokszor az első lépés a saját boldogulásunk útján.

A modern kor embere még mindig adós saját magának a múlt értékeinek feldolgozásával, de a Tündérkert megteremtésének lehetősége mindnyájunk előtt nyitva áll – írja Török Viola, aki a mű átdolgozását és az előadás díszleteinek tervezését is magára vállalta. 

A szereposztásban több vendégművészt láthatunk: Báthory Anna: Csutak Réka, Bethlen Gábor: Bogdán Zsolt, Boszorkány: Lőrincz Ági, Kancellár, püspök: Szarvas József, Jósika, Anna férje: Tatai Sándor. Zene: Kelemen László. Jelmez: Takács Tímea. Fény- és hangtechnika: Incze Róbert.