A Marosvásárhely VI. – Meggyesfalvi Református Egyházközség története

Ha kimondjuk ezt a szót, Meggyesfalva, sokaknak először a vegyipari kombinát jut eszükbe, esetleg a megszűnt téglagyár, üveggyár, bőrgyár, cukorgyár, kémiai líceum épületegyüttesek negyede. Sajnos ezen gyárak többsége, a líceum épületével együttesen, már csak a múltra emlékeztetik a meggyesfalvi negyeden átutazó embert, hiszen többségében megszűnt gyárakról, iskoláról beszélünk. 

Meggyesfalva történelmi múltját illetően azt is tudnunk kell, hogy Hunyadi János erdélyi vajda jóvoltából hosszú évszázadokon át hűbéri birtok volt, ami nagyon meghatározta a korábban falu (ma már városnegyed) vallási és gazdasági fejlődését. Szintén Meggyesfalva történelméhez tartozik, hogy 1685-ben itt történt meg Marosszék számbavétele. Sőt, a XVII. század elejéről azt is feljegyzik az írások, hogy Marosszék börtöneit mind Meggyesfalván találjuk meg.

Egyháztörténeti múltját tekintve, Meggyesfalva többnyire leányegyházként működött. Amikor pedig önálló gyülekezetként próbált élni, mindig jött egy megpróbáltatás a gyülekezet életében, ami arra késztette, hogy feladja önállóságát, és csatlakozzon egy nagyobb anyaegyházhoz a megmaradása érdekében. 

A feljegyzések alapján Meggyesfalva és Székelykakasd 1673-ig a nagy nyárádmenti község, Káposztásszentmiklós leányegyházai voltak. Ekkor hagyta jóvá ugyanis a tordai zsinat a két gyülekezet önállósulását, ami abban nyilvánult meg, hogy a két falu egy községet alkotva külön lelkipásztort tarthatott, felváltott szolgálatokkal minden vasárnap délelőtt és délután. A két falu önállósulását követően Kakasd lett az anyaegyház, Meggyesfalva pedig a leányegyház.

Az 1700-as évek elején Meggyesfalván székely protestánsok laknak, s van református templomuk is. Ezt a templomot azonban gróf Kornis Zsigmond, Meggyesfalva akkori földesura 1716-ban erőszakkal elveszi a protestánsoktól, és jezsuitákat telepít oda. Így veszítette el hosszú időre a Meggyesfalvi Református Egyházközség népét és templomát.

Sajnos a történelmi adatok hiányossága miatt nagyon keveset tudunk a XVIII–XIX. századi meggyesfalvi protestáns életről. Annyit azonban biztosan tudunk, hogy a XX. század elején református szempontból egyházilag még mindig Székelykakasd leányegyházaként szerepel, templom és lelkészi lakás nélkül. 

A meggyesfalvi református leányegyház történetében az első lelkipásztor neve, akit az írásos bizonyítékok megemlítenek, Szekeres László református lelkipásztoré, aki Székelykakasdról beszolgáló lelkészként építi és vezeti a gyülekezetet.

Temploma elveszítése óta hosszú éveken át égető kérdése a gyülekezetnek egy telek vásárlása, és azon egy új református templom felépítése. Különböző támogatásokból – többek között dr. Bernády Györgyné kölcsönt ad a gyülekezetnek, egyéb segítséget juttatnak a téglagyár igazgatósága, a Viktória gyár tulajdonosai – és az egyháztagok adományaiból először egy 20 áras területet sikerül vásárolni a gyülekezetnek (a mai Dózsa György úton fekvő Lukoil töltőállomás mellett), és azon fekvő 204 négyzetméteres épületet imaház céljára. Ezt az épületet egyházi iskolaként és imaházként használta a gyülekezet.

1940-ben, közel 200 évre rá, hogy templomukat elveszítették, a meggyesfalvi református gyülekezet presbitériuma kimondja az egyházközség önállósulását. Ekkor a gyülekezet létszáma 741 lélek, és állandó lelkésszel és iskolai tanerővel működik az egyházközség.

Közben, az önállósulásra várva, a gyülekezet elhatározza saját templomának felépítését azon a telken, amit korábban adományokból sikerült megvásárolni. Szűkös anyagi körülményei miatt azonban kénytelen ebből a területből eladni 100 négyzetmétert a Hangya Szövetkezetnek, amelyik korábban is igényelte a megnevezett területet vasúti iparvágány létesítése céljából (ezt az ipari vasutat a téglagyár megszűnése után fel is számolták).

A templomépítés gondolata továbbra is égető kérdés a gyülekezetben. 

1945-ben Bissinger Erzsébet grófnő (aki egyébként római katolikus lévén nagyon sokat támogatta a reformátusokat) saját birtokából egy hold területet adományoz a gyülekezetnek templomépítésre. Szintén a Bissinger család nagylelkű adománya az a 25 ár terület is, amely ma a meggyesfalvi református temető egy részét képezi.

1948-ban azonban mélypont következik be a gyülekezet életében: államosítják a gyülekezet iskoláját és tanítói lakását, és amikor a presbitérium kérést intéz a Kultuszminisztériumhoz, hogy az államosítás után is tarthassanak az imaházban istentiszteleteket, az a válasz, hogy nem lehet, mivel az iskolát ki kell bővíteni, és ott építkezés lesz. Sőt, a Marosvásárhelyi Néptanács kijelenti, hogy arra a 27.000 darab téglára is igényt tartanak, amit a gyülekezet templomépítésre gyűjtött össze, és ideiglenesen az iskola udvarán tárolt. Ilyen körülmények között a meggyesfalvi reformátusság másodjára is elveszíti mindenét: az egyházi iskola épülete és a gyülekezet imaterme a teljes ingatlannal együtt átment az állam tulajdonába.

Ebben a nagy anyagi mélységben fogalmazódik meg a meggyesfalvi gyülekezet Marosvásárhelyi Református Egyházhoz (Vártemplom) való csatolásának gondolata is, mivel saját lelkészt már képtelen eltartani, s így a beszolgáló lelkipásztorokkal még fenntartható lenne a gyülekezeti élet Meggyesfalván.

Az 1950-es évtől kezdődően – az államosítás után – a gyülekezeti istentiszteleteket Kaffai József akkori gyülekezeti gondnok lakásán tartották hosszú ideig. A feljegyzések alapján, a mostoha körülmények dacára, a gyülekezet lelki élete nagyon fellendült.

Érdekes azonban az is, hogy egy alig két évvel későbbi kimutatás szerint a gyülekezet választói névjegyzéke alig 80 személyt tartalmaz (80 személy tartja fenn hozzájárulásával a gyülekezeti élet működését!). Ennek magyarázata titkokat hordoz magában, de tény, hogy ebben az időben nagy valószínűséggel nem csak ennyi a reformátusok száma Meggyesfalván.

1959. június 7-én a presbitérium, látván, hogy az egyházközség több éve már nem tud eleget tenni az önállósulással együtt járó kihívásoknak, feladja önállóságát, és kéri csatlakozását a szomszédos Marosvásárhelyi Alsóvárosi Egyházközséghez mint annak leányegyháza. Ettől kezdve a meggyesfalvi református hívek a Vártemplomba, a Gecse utcai és az alsóvárosi templomokba járnak istentiszteletre.

Ezt követően elkezdődik a meggyesfalvi városnegyed kiépítése: az iparosítással együtt beindul a tömbháznegyed felépítése is. Ebben az időben 48 négyemeletes és nyolc tízemeletes tömbház épül a negyedben, aminek következtében megnő a reformátusok lélekszáma Meggyesfalván.

1976-ig a Meggyesfalvi Református Gyülekezet az Alsóvárosi Egyházközség leányegyházaként szerepel, azonban az Esperesi Hivatal utasítása értelmében átcsatolják a gyülekezetet a Marosvásárhely I. – Vártemplomi Egyházközséghez. Ettől az évtől kezdődően Trombitás József vártemplomi másodlelkész pásztorolta a gyülekezetet.

1977-ben a gyülekezet presbitériuma kimondja a mai templomtelek Kapa utca 13. szám alatti lakrész 2/3-ának megvásárlását imaház céljára. (Az utóbbi fennmaradt részt csak 2007-ben sikerül megvásárolni a gyülekezetnek.) Ennek érdekében a presbitérium családonként 100-100 lej rendkívüli adományt kér a gyülekezettől. Abban az időben ez óriási erőfeszítést jelentett a családok számára, de mindvégig azt látjuk a gyülekezet tagjain, hogy a legnagyobb erőfeszítést sem sajnálták annak érdekében, hogy gyülekezetként éljenek és megmaradjanak.

Két évvel később a megvásárolt lakrész imaházzá való átalakítására kerül sor, mely munkálatokat a nyárádszeredai Nirajul Kisipari Termelőszövetkezet, Kovács Jenő mezőmadarasi kőművesmester és végül a Constructorul Kisipari Termelőszövetkezet végzi el. 

A megvásárolt földterület és az imaház kialakítása után a presbitérium újra kimondja az egyházközség önállósulását, amit 1980-ban a Kultuszminisztérium jóváhagy, és ettől kezdve – 33 év után – ismét önállósul a Meggyesfalvi Református Egyházközség, és létrejön Marosvásárhely VI. számú önálló református gyülekezete. Lelkipásztora az önállósuláskor a Vártemplomból áthelyezett Trombitás József lelkipásztor volt.

Az újonnan átalakított imaház felszentelésére 1981 őszén került sor. Ekkor már a gyülekezet lélekszáma meghaladja a 2000 lelket, ami többnyire a városnegyed gyors iparosodásával magyarázható. 

A templom mai bútorzatát csak később, 1985-ben készítette el Keresztes Gyula marosvásárhelyi építészmérnök (vártemplomi presbiter), Pásztor László maroskeresztúri asztalos és Szombati Lajos marosvásárhelyi asztalos (felsővárosi presbiter) fenyődeszkából, amit Nyárádremetéről szállítottak Meggyesfalvára.

Ami a templom bútorzatát illeti, a hívek nagylelkű adományából vásárolták meg és készíttették el. A hívek adakozása mellett a meggyesfalvi reformátusok megtapasztalták a marosvásárhelyi testvérgyülekezetek segítő szeretetét is.

1983-ban történik meg a gyülekezet imaházában az első gyülekezeti konfirmálás 55 konfirmáló fiatallal (addig a vártemplomi vagy Gecse utcai gyülekezetekben konfirmáltak a gyülekezet konfirmandusai). Azóta minden év konfirmálóinak csoportképe megtalálható gyülekezetünk imatermében. 

1987-ben, tizenegy és fél év eredményes és áldásos gyülekezeti szolgálata után, Trombitás József lelkipásztor egészségi okokra hivatkozva kéri a nyugdíjaztatását. Őt követte Orbán Dezső lelkipásztor, akit a gyülekezet meghívás útján választott lelkipásztorául. 

Orbán Dezső lelkipásztor 28 évig tartó szolgálata alatt került sor még sok más jelentős építkezésre: 1989-ben felépül a templomtorony, 2007-ben a templomtelek fennmaradt 1/3 részét is megvásárolja a gyülekezet, majd ezt követően 2009-2012 között felépül a lelkészi hivatal épülete és a kántori lakás, 2013-tól pedig székely kapuval ékesedik a templomudvar bejárata.

Sajnos ez évek alatt azonban a gyülekezet rohamosan apadni kezdett. Beindult a kivándorlás. A gyárak megszűnésével családok százai költöztek el a városnegyedből, mások pedig, nem érezve otthonuknak az ékes meggyesfalvi templomot (amiért oly sokat küzdöttek elődeink), átiratkoztak, többnyire az alsóvárosi gyülekezetbe, noha Meggyesfalván laknak mind a mai napig.

2015-ben a gyülekezet lelkipásztora, Orbán Dezső nyugalomba vonul, s helyébe a presbitérium és a gyülekezet meghívása útján Csenteri Levente lelkipásztor érkezik az egyházközségbe. 

Meggyesfalvi református gyülekezetünk évek hosszú során küzdő egyházként volt jelen Marosvásárhelyen: hol telekvásárlásért, máskor templomépítésért, az egyházi iskola megőrzéséért, a megmaradásért. Működik a gyülekezeti vallásóra és az ifjúsági tevékenységek minden pénteken délután. A gyülekezeti bibliaórákat minden csütörtökön délután tartjuk. A kórus pedig lelkesen és örömmel szolgál az imaheti, ünnepi és rendkívüli gyülekezeti alkalmakon, illetve kórustalálkozókon. Nőszövetségünk is aktívan részt vesz az őt illető szolgálatokban és a különböző nőszövetségi rendezvényeken. Presbitériumunk létszáma 16. Gyülekezetünk lélekszáma 2016. december 31-én 821 lélek volt.

Csenteri Levente

Az oldalt szerkeszti: Ötvös József lelkipásztor