2024. august 10., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A marosvásárhelyi református egyházközség egyike Erdély legnagyobb és legrégibb református gyülekezeteinek.

Fotó: Magyari Hunor


A marosvásárhelyi református egyházközség egyike Erdély legnagyobb és legrégibb református gyülekezeteinek. Keletkezésének idejét az erdélyi protestantizmus hőskorának legelső évtizedeire tehetjük. A város magyarsága az ősi evangéliumi alapokra visszaállított keresztyénséget 1540 – 1550 között fogadta el. Az evangélium által megreformált keresztyénség gyors léptekkel nyert teret, 1556-ig a lutheri, attól kezdve a kálvini formája terjedt el. 1559. november 1-jén Marosvásárhelyen tartották azt az erdélyi zsinatot, amely már az úrvacsorának a kálvini dogmája mellett tett hitvallást. Ez az első magyar nyelvű református hitvallás. A kálvini irány fő képviselője a marosvásárhelyiek lelkipásztora, Göcsi Máté, aki a harmadik a reformátusok püspökeinek sorában. A marosvásárhelyi református egyházközség akkor már véglegesen megalakult. Ettől a kortól ismerjük lelkipásztorainak nevét is.
1957-ig az egységes egyházközséget egy 60 tagú presbitérium és 80 tagú képviseleti közgyűlés kormányozta. Az egyházközség két parokiális részre oszlott: a vártemplomi és a kistemplomi parokiális körre. 1957-ben az egységes egyházközség három önálló egyházközséggé szerveződött: vártemplomi, Gecse utcai, alsóvárosi.
A Marosvásárhely I. Vártemplomi Egyházközségtől különvált, önállósult 1974. szeptember 1-jén a Marosvásárhely IV. Szabadi úti gyülekezet. 1976. január 1-től a Fürszt-telepi gyülekezeti körzet, megerősítve a közel eső 25 utcában lakó református hívekkel, Marosvásárhely V. Felsővárosi Egyházközség néven önállósult.
 
I. 1938–1943
Önálló gyülekezeti körzet létrehozására a város északi részén már az 1930-as évek második felétől felmerült az igény. Kialakításának alapja a telek- és épületszerzés volt. 1939-ben vásárolták meg az Agrár Takarékpénztár tulajdonát képező, a Fürszt-telepen levő egyemeletes házat. Az épületben az évek folyamán imaház, felekezeti, majd állami iskola, illetve óvoda működött, valamint lelkészi és szolgálati lakások voltak.
 
II. 1943–1946
1943-ban a vásárhelyi református egyház presbitériuma határozatban mondta ki a külvárosi gyülekezeti körzetek megalakításának szükségességét. E határozat alapján létesült a felsővárosi gyülekezeti körzet. A hithű reformátusok eleinte Újlaki József asztalosműhelyében hallgatták Isten igéjét Csiki József vártemplomi lelkipásztor tolmácsolásában. A megvásárolt épület egyik földszinti termét 1945-től kezdték imateremként használni. Itt átmenetileg Csiki József lelkipásztor mellett Farkas János, Böjthe Kálmán lelkipásztorok, Dávid Ödön segédlelkipásztor, Papp Árpád lévita és Vajda Domokos lelkipásztor végezték az igehirdetést.
 
III. 1946–1964
1946-tól olyan gondozó lelkészt kapott a gyülekezet, aki a felsővárosi körzetben lakott és szolgált. Id. Szabó Frigyes a felsővárosi szolgálatával egy időben a vártemplomi gyülekezet aktív lelkipásztora is volt, valamint rendszeres kórházi beteglátogatást is végzett. Egy 1948-as feljegyzés szerint a lélekszám akkor 514 volt. 
Az imatermet Vásárhelyi János püspök szentelte fel 1947. november 23-án. Az istentiszteleti hely felszerelését fokozatosan szerezték be és alakították az évek folyamán. Az épület egy részét (iskolát és két szolgálati lakást) 1948-ban államosították.
 
IV. 1964–1975
1964. szeptember 30-án id. Szabó Frigyes nyugalomba vonult. A vártemplomi presbitérium kérése alapján ifj. Szabó Frigyes, aki Kelementelkén teljesített szolgálatot, állandó segédlelkészi állásra nyert kinevezést. 1964. október 1-jén kezdte meg, a vártemplomi gyülekezetben végzett igehirdetői és irodai szolgálata mellett, a felsővárosi gyülekezeti rész gondozását. A lakást a két lelkész családja megosztotta, és id. Szabó Frigyes nyugdíjas lelkipásztor szükség szerint tovább szolgált.
Az imaterem berendezése újabb tárgyakkal, varrottas drapériákkal, falburkolattal gazdagodott. Átalakították a lelkészi lakást, elválasztván a tanítói lakástól, mellyel addig közös bejárata volt.
Az 1970-es árvíz után jelentős javításokra (padlófelújítás, vakolás, kályhák újrarakása, meszelés) került sor. 1973-ban épült a faszerkezetű harangláb. A kis harangot, mely 1858-ban készült, 1971-ben vásárolták. A nagy harang, amely 1767-ből való, 1973 óta van az egyházközség tulajdonában. A középső harangot, amelyet 1895-ben öntöttek, 1982-ban vásárolták.
 
V. 1976–1996 
A gyülekezet lélekszámának növekedése szükségessé tette a gyülekezeti körzet önállósulását. A vártemplomi presbitérium 46/1976. számú határozatában kimondta az önállósulást, melyet beadványban 1.150 gyülekezeti tag kért. Az igazgatótanács 2.930/1975.I. szám alatt 1976. január 1-jével kezdődő hatállyal Marosvásárhely V. Felsőváros néven engedélyezte az önálló egyházközség működését. A gyülekezet első főgondnoka dr. Makkay András, gondnoka Fazakas Károly volt. Tizenhat rendes és négy pótpresbiterből állt a presbitérium. 1975. de-cember 14-én a gyülekezet választó közgyűlése ifj. Szabó Frigyest választotta meg első rendes lelkipásztorául. Az önállósult egyházközség, a korábbi Fürszt-telepi gyülekezeti körzet 16 utcája a vártemplomi egyházközségtől idecsatolt 25 utcával egészült ki és 1.998 lelket számlált. A kántori szolgálatot Benkő László nyugdíjas kántor-tanító végezte, a harangozói teendőket Mózes Lajos látta el. 1977-ben csere útján visszakerült az egyházközség tulajdonába az államosított épületrész is. 1978-ban kibővítették az imatermet a visszakapott óvoda termének hozzákapcsolásával. Gáll Zoltán építészmérnök terve alapján két hajóból álló, L alakú istentiszteleti hely jött így létre, mely később még egy kisebb szobányi hellyel is bővült. A felújított imatermet 1978-ban szentelték fel. A padok a Református Kollégium díszterméből valók. 1979-ben került sor az épület teljes külső javítására. Mind a belső, mind a külső munkálatok elvégzéséhez a gyülekezeti tagok áldozatkész szeretetből fakadó adakozással és sok közmunkával járultak hozzá. 1981-ben új elektromos orgonát vásárolt az egyházközség. 1984–1986 között belső módosítások voltak: a lelkészi lakást az emeleten alakították ki, a földszinten irodákat, tanácstermet és segédlelkészi szobát hoztak létre. 
1990-ben a segédlelkészi állást átminősítették másodlelkészi állássá, melyre Kántor Attila nagyernyei lelkipásztort hívta és választotta meg a gyülekezet. 
Szabó Frigyes 1994. január 1-től nyugdíjba vonult, a parókus lelkészi állásra Kántor Attila másodlelkészt választotta meg a gyülekezet.
Az 1989-es társadalmi-történelmi események az egyházközség életében is változásokat hoztak. Egyre több olyan ember közeledett az egyházhoz, akinek korábban nem volt kapcsolata vele. 
Újra megalakult az IKE és a nőszövetség, mely szervezetek kezdetben nagyobb, később hanyatlóbb lelkesedéssel végezték munkájukat, de áldásos tevékenységük mindenképpen meglátszott az öregek, betegek és rászorulók támogatásában.
1994-ben egyházközségünk testvérgyülekezeti kapcsolatot létesített a Budapest–Pesterzsébet Klapka téri, a Congletoni (Anglia) Egyesült Református Egyházközséggel, valamint a kissármási (Mezőség) szórványgyülekezettel.
Ezekben az esztendőkben a gyülekezet élete valamivel mozgalmasabbá vált a diktatúra utolsó éveinek szűkre szabott lehetőségeivel szemben, több templomi ünnepélyt, nőszövetségi és ifjúsági rendezvényt tartottunk, valamint belföldi és külföldi gyülekezeti csoportokat láttunk vendégül.
1996. március 3-án megemlékeztünk a gyülekezet húszéves önálló tevékenységéről.
 
VI. 1997–2016
Az egyházközség presbitériuma úgy határozott 1997-ben, hogy kibővíti az esedékes parokiális épületének általános javítása rendjén az imaházat, és új tornyot épít a harangláb helyett. Az átalakításhoz és építéshez szükséges tervrajzokat Heim László műépítész és Csákány Dezső mérnök készítette el. A gyülekezet tervét az Erdélyi Püspökség is felkarolta és támogatta. A szükséges engedélyek megszerzése után 1998. szeptember 14-én fogtunk hozzá a templom bővítéséhez és az új torony építéséhez. 1999. október 31-re elkészült az új torony, mely alkalomból hálaadó istentiszteletet tartottunk. 
1998–2000 között folytattuk az imaház bővítési munkálatait, és 2000. július 9-én a kibővített és belül teljesen felújított templomot ünnepi istentiszteleten Veress Gábor Klapka téri lelkipásztor szentelte fel, aki az egyházközséget alapító id. Szabó Frigyes lelkipásztor unokája. Ez alkalommal emléktáblát avattunk, melyet Szigeti László készített. Az új szószéket Szöllősi Lajos tervezte és készítette. A faragásban segítettek Szigeti László és Nagy Lajos egyháztagok. Négy új facsillárt faragott Szigeti László presbiter. 2001. augusztus és október között a teljes parokiális épületet újrafedtük, és elkészítettük a kicsi felső tornácot. 
A lelkészi szolgálatok hatékonyabbá tétele érdekében 1999. december 1-jétől újraindítottuk a segédlelkészi munkát. 2004. január 1-jétől egészségügyi diakonisszát alkalmazott a gyülekezet az otthoni beteggondozás céljából.
2001-től vasárnapi gyermekfelügyeletet és játszóházat szerveztünk Eszterlánc-ház néven Kántor Katalin tiszteletes asszony indítványozására a gyülekezet 3-7 éves gyermekei számára. 
A gyülekezetünk énekkara kisebb-nagyobb megszakításokkal, változó létszámmal, de lelkes kitartással szolgálta Isten dicsőségét. 2011 őszétől Kiskorál névvel ifjúsági zenekar működik a gyülekezetben. Jelenleg a presbitériumnak 28 rendes és 6 póttagja van. 2015. január 1-jétől az egyházközség főgondnoka Kerekes Zsolt, gondnoka Kolozsváry Dezső presbiter. 
2007 őszén megalakult gyülekezetünkben a 30. számú Gr. Teleki Sámuel cserkészcsapat Fülesbagoly őrse, tagjai heti rendszerességgel gyűlnek össze.
 Az egyházközség lélekszáma az utóbbi évtizedben sajnos csökkent. Az apadás fő okai: a gyülekezet elöregedése, a kiköltözés (külföldre és vidékre) és a fiatalok külföldi munkavállalása. 2015. december 31-én gyülekezetünk lélekszáma 2.493 volt.
Az utóbbi 15 évben az egyházközség gyakran szervezett kulturális, irodalmi, lelki és egészségügyi tevékenységeket, valamint támogatta az ifjúsági munkát. Helyet adott a Medicare Alapítványnak, a Hit és Fény közösségnek és az RMDSZ 3-as számú körzetének irodahelyiséget biztosított. Az egyházközségben két alkalommal tartottak generális-püspöki látogatást: dr. Csiha Kálmán és dr. Pap Géza vezetésével.
Hisszük és valljuk, hogy sokrétű szolgálatunk gyülekezetünk és népünk javát szolgálja.
Kántor Attila Béla
Az oldalt szerkeszti: Ötvös József lelkipásztor

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató