Marosvásárhely fekete márciusa soha többé nem ismétlődhet meg!

24 év telt el a marosvásárhelyi fekete március néven elhíresült események óta, amikor Marosvásárhelyen magyarok, magyar anyanyelvű romák és románok között véres összetűzések történtek. 

Az 1990-es márciusi eseményekről szóló dossziék egy része még mindig titkosított, illetve a nyilvánosságra hozottak feldolgozása is nemrégiben kezdődött meg. A rendszerváltás hozta szabadság öröme nem tudott sokáig fennmaradni. Az új hatalom sok szempontból megtorpant, és nem tudott kellő reformokat biztosítani, ezért is volt kézenfekvő kijátszani az etnikai kártyát.

1990. február 10-én Sütő András felhívására több mint százezren vettünk részt a könyves-gyertyás néma tüntetésen az anyanyelvi oktatásért. Mindeközben a román médiában igyekeztek románellenesnek bemutatni az amúgy csendes, gyertyákkal vonuló magyar tömeget és általában a magyar törekvéseket. A március 15-i ünnepségeket több városban is megzavarták a Vatra Românescă szervezet hívei, akik módszeresen kezdték a román tömegeket a magyarok ellen hangolni.

A románok közt az a hír terjedt el, hogy a magyarok bántalmazzák a románokat Marosvásárhelyen. Közben a környező falvakban élő, tájékozatlan románokat már igyekeztek a Vatra Românească nacionalista funkcionáriusai feltüzelni. Végül a buszokkal Marosvásárhelyre szállított román falusiak megtámadták március 19-én az RMDSZ székházát. Ekkor vesztette el fél szemét Sütő András. Másnap a magyarság a város központjában követelte a 19-i történések kivizsgálását. A Görgény-völgyiekkel megerősített román tüntetők megjelenése és támadása után utcai harcok alakultak ki, amelyek során a nyárádmentiekkel és a helyi romákkal kiegészülő magyarok sikeresen őrizték a városközpont feletti ellenőrzést. A konfliktusnak a hadsereg (megkésett) közbelépése vetett végett.

A márciusi konfliktus során öten vesztették életüket, név szerint Gémes István sáromberki lakos, Csipor József ernyei, Kiss Zoltán teremiújfalusi lakos, Rusu Teodor szászrégeni, Frandeş Simion görgényhodáki lakos, és körülbelül 300-an sebesültek meg.

Az igazságszolgáltatás részrehajlóan ítélte meg az eseményeket, két kivételtől eltekintve magyarokat és romákat vontak felelősségre, illetve ítéltek börtönbüntetésre.

 A történteknek Marosvásárhely lett a legnagyobb vesztese, a fekete március hosszú időre visszavetette az együttélés normális módjainak lehetőségét, kölcsönös bizalmatlanságot eredményezett. Nem együttélési, hanem egy egymás mellett élési modell alakult ki Marosvásárhelyen. Ez a város gazdasági fejlődését is negatívan befolyásolta. 

Hajlamosak vagyunk azóta is etnikai kérdésként kezelni minden marosvásárhelyi ügyet, még ha nem is az.

Nem hagyhatjuk, hogy Marosvásárhely fekete márciusa megismétlődjön. Ez a magyarok, románok, Marosvásárhely közös érdeke. 

A fiatalabb nemzedék, amelynek közvetlen emlékei nincsenek március 20-ról, már nem különül el markánsan egymástól. De még nem kezdődött el az álláspontok közelítése, a tényleges együttélés, megértés és együttműködés. A multikulturalitás pedig ezt jelenti: kölcsönös együttélést és megértést a különböző kultúrák között. Csak ez lehet Marosvásárhely és az itteni románok, magyarok és romák sikeres együttélésének a feltétele. 

A multikulturalitás leckéjét mutatja nekünk Európa is, amely nem csak nyelvében, de kultúrájában, szokás- és hagyományvilágában, vallásában is a sokszínűség jegyeit hordozza. A multikulturalitás nem akadály a népek közti közeledésben, hanem lehetőség az új megismerésére, befogadására, elsajátítására. Lehetőség a tanulásra, a fejlődésre, újszerű kapcsolatok kialakítására. 

Az RMDSZ 

marosvásárhelyi szervezete