Ünnepelt a marosszentgyörgyi magyar közösség

*Fotók: Sófalvi Szabolcs Facebook-oldala 

Hagyomány és kultúra

Immár tizenegyedik alkalommal rendezték meg október 10-én, szombaton a magyar közösség napját Marosszentgyörgyön. A hagyományőrző előadásokkal és kézműves foglalkozásokkal teletűzdelt esemény a közösségépítés és a kulturális örökség ápolásának jegyében valósult meg. A program részeként az aradi vértanúkról is megemlékeztek. 

Az esemény 12 órakor ökumenikus istentisztelettel kezdődött az unitárius templomban, amit koszorúzási ünnepség követett a római katolikus templom udvarán felállított Hősök sziklájánál. A megemlékezést a Makita csoport előadása nyitotta, amelynek tagjai a 13 aradi vértanú balladáját énekelték el, majd elsőként Sófalvi Szabolcs, a község polgármestere szólt az egybegyűltekhez. Beszédében többek között rámutatott arra, hogy a mozgalmas hétköznapokban sajnos kevés időt szánunk a közösségi élet erősítésére. Hangsúlyozta, hogy az egymástól való elszigetelődés egyre valósabb fenyegetést jelent, ezért rendkívül fontosak az ilyen rendezvények, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy a helyiek időt szánjanak önmagukra, egymásra és a közösségre. 

A polgármester beszédét a székelykáli néptánccsoport előadása követte, majd Mátyási Magdolna szavalta el Baricz Lajos pap-költő Lángolt szívükben című, az aradi vértanúk emlékére írt versét. A továbbiakban dr. Tamási Zsolt József történész, az esemény fővédnöke tartott rövid előadást az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról, valamint az október 6-i eseményekről. Egyebek mellett kiemelte, hogy általában ahhoz ragaszkodunk, amit láttunk, kézben fogtunk, megtapasztaltunk és megszerettünk – a forradalmárok is ezért ragaszkodtak foggal-körömmel a szabadsághoz. Hozzátette, hogy bár a 13 aradi vértanú a legismertebb, a forradalomnak számos más hőse is volt: politikusok, katonák, papok, a vitézeket hazaváró asszonyok és mindazok, akik nem hagyták elveszni a hősök emlékét. Úgy fogalmazott, hogy „a szabadsághoz tudatos döntéssel mindenki annyit tett hozzá, amennyit akart vagy tudott, de ezek a cselekedetek legalább annyira értékesek voltak, mint bármelyik aradi vértanúnak a kifolyt vére”. Dr. Tamási Zsolt József kiemelte, hogy „a győztesek úgy gondolták, hogy ha nagyot ütnek azon, aki ellenük volt, akkor soha többet nem fog felállni. Ennek ellenére az a magyar nemzet, amely képes volt a szabadságáért példaadóan, Európában egyedüliként ilyen hosszú időn keresztül harcolni, hősöket kapott október 6-án. Hősöket, akiket nem véletlenül neveztek azonnal vértanúnak, és amelyeknek a tisztelete újra fel tudta éleszteni a szabadság szeretetét és azt a lángot, ami miatt létrejött a mondás, miszerint nem engedünk a 48-ból. Hiszen a magyarokkal szemben az egyetlen megoldás a kiegyezés volt”.

A történelmi visszatekintést a Táltos néptáncegyüttes férfi tagjainak előadása követte, majd Pataki Ágnes szavalta el Juhász Gyula Vértanúink című versét. Az ünnepség koszorúzással zárult, amelyet a marosszentgyörgyi egyesített kórus éneke, valamint Orbán Balázs és Vass Lajos citerakísérete tett még meghittebbé. A magyar és székely himnusz közös eléneklése után a rendezvény a plébánia udvarán folytatódott, ahol kulturális és hagyományőrző programok várták az érdeklődőket. 

A délután folyamán a marosszentgyörgyi Makita, Ágocska és Táltos néptánccsoportok mellett a székelykáli néptánccsoport, illetve a kászonaltízi Szapora és Virgonc néptánccsoportok is színpadra léptek. A fellépők moldvai, kalotaszegi, küküllőmenti és vajdaszentiványi táncokat, valamint imregi karikázót mutattak be. A marosszentgyörgyi Szent György Általános Iskola előkészítő osztályának és második C osztályának diákjai csárdással és népi játékokkal készültek. A Marosszéki Harmónia férfikar Bartók, Erkel és Liszt magyar népdalfeldolgozásaival, a Kolping család pedig nyárádmenti népdalokkal kápráztatta el a szép számban összegyűlt közönséget. 

A kedvező időjárásnak köszönhetően a nap folyamán több százan fordultak meg a helyszínen, sokan pedig a kézműves tevékenységekbe is bekapcsolódtak. A mézeskalács-díszítés, a festés és a nemezelés felszínre hozta a gyerekek kreativitását, a kosár- és a szalmafonás pedig igazi kalákahangulatot teremtett. A fafaragóknál szebbnél szebb minták születtek, a szövőszéken pedig színes szőnyegek készültek. A Torockói Íjász Szer Egyesület jóvoltából az érdeklődők az íjászatot is kipróbálhatták, amely az egyik legnépszerűbb programnak bizonyult. A résztvevők közül többen megjegyezték: „ez nehezebb, mint gondoltam”. A történelem szerelmesei egy valódi jurtába is betekinthettek, a Caritas sátránál pedig számos interaktív foglalkozás várta a gyerekeket. 

Gasztronómiai kínálatból sem volt hiány: a látogatók megismerhették a sajtkészítés és a kürtőskalács-készítés fortélyait, emellett pedig ínycsiklandó lángost és fánkot is kóstolhattak. A 11. Marosszentgyörgyi Magyar Közösség Napja az esti órákban tábortűzzel és nótaesttel zárult, a marosszentgyörgyi Cinege zenekar közreműködésével.