Marosvásárhely és Kecskemét rokonsága

A két várost, legalább egy ponton vitathatatlanul testvérvárosoknak lehet nevezni, hiszen a szecessziós épületek közös vonásokat kölcsönöznek mindkettőnek. A két város szecessziós gyöngyszemeit megálmodó és kivitelező polgármestereiről, dr. Bernády Györgyről és Kada Elekről tudományos előadások hangzottak el pénteken a Kultúrpalota Tükörtermében.

 Somogyvári Ágnes régész főmuzeológus Kecskemét egykori polgármesteréről, a polihisztorról, míg Szélyné Kőrösi Ilona főmuzeológus Kada Elek és a szecessziós Kecskemét címmel tartott vetített képes előadást. Bernády munkásságát Fodor János, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem doktorandusza mutatta be. A vendégeket Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója köszöntötte.

Gazdasági tartalom – erősebb kapcsolat

A hírös város üdvözletét hozták Kecskemétről Marosvásárhelyre – mondta  Gaál József, Kecskemét alpolgármestere. – Kada Elek kecskeméti és Bernády György marosvásárhelyi aranykorbeli polgármesterek szépet és maradandót alkottak.  Hagyatékuk mai napig díszei mind a két városnak. Ha a múltat, jelent és jövőt átgondoljuk, akkor kijelenthetjük, hogy a múlt a testvérvárosi kapcsolatok megszületéséig tart. Azóta a Kecskemét és Marosvásárhely közötti kapcsolat jól működik, hála annak a néhány marosvásárhelyi és kecskeméti embernek, akik ezt éltetik és fontosnak tartják. A jelen viszont meghatározza a jövőt. Ezért nagyon fontosnak tartjuk a mostani látogatást. Több mint 80-an jöttünk el Marosvásárhelyre, a múzeum, az önkormányzat, a kereskedelmi kamara munkatársai és a művészek, zenészek, kézművesek, akik bemutatják az értékeinket. A múltnak és jelennek szép jövővé kell válnia. Keressük azokat a lehetőségeket, amelyek révén tovább gazdagodnak a meglévő kulturális és a civil szféra által életben tartott kapcsolatok. Ha erős gazdasági kapcsolatot sikerül teremteni – ami indulhat az egyetemek között, a tudás, a fejlesztés területén, és aztán a vállalatok közötti gazdasági kapcsolatokban konkretizálódik –, akkor bizonyára erősebbre fonódik a két város közötti együttműködés – fogalmazott az előadások bevezetőjében az alpolgármester. 

Bernády és Kada, a korszerűsítés hívei 

Az aranykor polgármesterei és a szecesszió című kiállítást is pénteken délután nyitották meg, ezt a kecskeméti Katona József Múzeum és a Maros Megyei Múzeum szakemberei hozták létre. A két elöljáró városrendezési terveit és megvalósításait lehetett megtekinteni a Bernády-szobában és az előcsarnokban elhelyezett pannókon.

 Míg a XX. század elején Marosvásárhely nagy ívű fejlődését Bernády György először tízévnyi (1902-1912 közötti), majd rövidebb (1926-1929 közötti) polgármestersége tette lehetővé, addig Kecskemét ugyanúgy „aranykorát” élte Kada Elek polgármesternek köszönhetően. Mindkét településen ekkor jelentek meg a szecessziós épületek, amelyekben számos közös vonás van, hiszen sok esetben ugyanazok a mesterek, építészek kaptak megbízatást a kivitelezésre.

Mivel olvasóink számára ismert a Bernády-életmű, inkább Kecskemétre fókuszálunk, melynek látványos fejlődése az 1880-1910-es évekre tehető. A város élén akkor kiváló szakemberek és nagy személyiségek álltak. Lestár Péter polgármestert Kada Elek követte. Jogi végzettséggel rendelkezett, függetlenségi párti képviselő, fővárosi újságíró és író volt. 1897-ben iktatták be polgármesteri székébe, akkor mondta, hogy a város fejlődése három fő tényezőtől függ: a társadalmi békétől, a közgazdasági és közművelődési érdekek helyes felismerésétől és az adminisztráció kifogástalan működésétől. Kadával modern várospolitikai gondolatok vonultak be a városházára.

A gazdasági háttér a haladás záloga

Kada Elek legfontosabb feladata Kecskemét pénzügyi helyzetének stabilizálása volt. A város bevételét évi 80 ezer koronáról 200 ezer koronára emelte, új birtokpolitikát vezetett be, a város pusztaszeri birtokait eladta, s környékén vásárolt újabbakat, új településeket hozott létre: Árpádszállást, Alsómonostort, Hetényt, Kadafalvát, Szikrát. Ekkor készült el a város új szabályozási terve, kiépültek a vasúti szárnyvonalak. Ekkor vált Kecskemét az ország legjelentősebb termelési hagyományokkal rendelkező városává, de ekkor vált mezőgazdasági – főként szőlő- és gyümölcstermesztéséről híres – városból modern európai várossá, ahol fellendült a gazdaság. Kada Elek idejében valósult meg Kecskemét főterének városias beépítése, melyet az 1911-es földrengés sem akadályozott meg. Az egykor falusias jellegű települést valódi várossá változtatta a villany-, víz- és csatornahálózat kiépíttetésével. Kialakíttatta a város ma is méltán népszerű sétányát, a Rákóczi utat.

A város szecessziós épületei közül elsősorban a Lehner Ödön tervei alapján készült, 1896-ban felavatott városházát, a Komor Marcell–Jakab Dezső páros által tervezett Iparos Otthont és az izraelita bérházat, illetve a Márkus Géza jegyezte Cifrapalotát említjük. 

A modernebb, a kortárs nemzetközi építészet irányzataihoz illeszkedő szecessziós irányt többek között Mende Valér követte, aki a Református Főgimnáziumot és Jogakadémiát, a Luther-udvart tervezte, továbbá a Jánszky Béla–Szívessy Tibor páros, akik a városi kaszinót, a Gazdasági Egyesület székházát, a katolikus bérházat, a Műkertben található művésztelepi épületeket tervezték. A Rákóczi úton 1911 után már állt a Cifrapalota, a Városi Kaszinó, a Gazdasági Egyesület és a Királyi Törvényház. Az építkezésnek és a további fejlesztésnek Kada 1913-ban bekövetkezett halála vetett véget. 

Az említett létesítményekről, épületekről vetített képeket is láthattak az érdeklődők. Kár, hogy a programok egymásra szervezése miatt megoszlott a marosvásárhelyi közönség.