(Marosvásár)Helyi példatár
2023-10-02 15:00:00
- Kuszálik Péter
„A baj nem jár egyedül” mondást olyankor használjuk, amikor csőstül szakadnak ránk a kellemetlenségek. Most csak egy kisebb adag érkezett, szerencsére könnyű lesz kilábalni belőle. Én kerestem a bajt azzal, hogy sokat szidtam az elektronikus szerkezeteket, s lám, a bosszú órája is eljött. Pár héttel ezelőtt elromlott a fotómasinám képernyője: csupán egyetlen fekete-fehér absztrakt rajz látható rajta. A ’kukucskáló’ része még működik, ezért lefényképeztem azt a néhány témát, amit illusztrációnak szántam a mai cikkhez. A következő lépés: a képeket nem tudtam átmásolni a számítógépemre, ezért – képregény helyett – csak mese lesz a mai morgolódásomban.
Nem a világgal ’bajolok’, csupán a mi kis városunkkal, melynek adminisztrációja (és népe) csak borzasztó lassan képes megbirkózni a feladatokkal. Közbevetőleg megemlítem, hogy egy évvel ezelőtt is szót ejtettem a csigatempóról. Akkoriban azt találták ki a város vezetői, hogy a lakossággal is konzultáljanak majd a megoldandó dolgok ügyében. „A városi konzultációnak is nevezett kampány az interneten is zajlik, ennek csak egy baja van: a virtuális ügyintézés a nullával egyenlő, tekintve, hogy a virtuális szó jelentése: »látszólagos, elképzelt, nem valódi«.” (Virtuális fórum. Népújság, 2022. szept. 27.). – Az első konzultációt a felsővárosi lelkészi hivatal udvarán tartották, ahová a városháza csapata háromszoros túlerővel érkezett, a kíváncsiak száma nem érte el a tízet. Ekkora érdektelenség láttán valóban elszáll az a kicsi munkakedv is, ami a hivatalnokokban időnként fölbukkan, s azt is el tudom képzelni, hogy az illetékes elvtársakat – a kudarc miatt – antidepresszáns kezelésben részesítették.
Portik Vilmos alpolgármesternek címeztem egy levelet (iktatószáma: 73.482/2022. szept. 27.), amelyben arra kértem, nézzen utána a 2022. aug. 17-én 62.225. számmal iktatott levélnek: „kihez került, és miért nincs még megoldva az ott fölvetett probléma”. Egyik levélre sem jött válasz, de az én cikkem – és beadványom – első évfordulóján dörgedelmes írás jelent meg, amelyben „Portik Vilmos arcpirító viselkedése” volt a téma (Lebukás van, felelős és bocsánatkérés nincs. Népújság, 2023. szept. 27.).
Hogy is van ez? Ha mi (adófizető polgárok) csak évente egyszer kérjük számon a hivatal packázásait, akkor ne csodálkozzunk az ügyvitel lassúságán. Ámde: egy hivatalnoknak – lazán számolva – 230 munkanap áll a rendelkezésére, hogy megoldja a hatáskörébe tartozó problémákat (tudtommal ezernél több beosztott lesi az újabb és újabb tennivalókat). Minekutána a problémák megoldása nem a polgárok gondja, hanem a hivatalé, a mi hozzászólásaink / szidalmaink / dicséreteink másodlagos fontossággal bírnak; a megoldás kulcsa nem nálunk, hanem náluk van. Tavaly októberben a munkatempóról is írtam (Népújság, 2022. okt. 11.), s példaként említettem, hogy a Marosvásárhely–Szászrégen vasútvonalat 1884 novemberétől számítva 15 hónap alatt építették meg. „Erőgépek és válságmenedzserek még nem voltak, csak kubikosok (plusz: csákány, lapát, talicska) és lovas kocsik. (…) A Szászrégen–Csíkszereda vonal két év alatt készült el.” Ha a Kornisa oldalában hónapok óta folyó földmunkákat kísérő töntörgést/monyókolást nézem, akkor volna mit tanulni a régiektől.
A szelektív szemétgyűjtésről a múlt héten meséltem, a folyamat kiértékelése a távolabbi időkre marad. Néhány apróságot elmondok, hátha érdekli a Tisztelt Hivatalt. A lanyha kampány után kicsi az eredmény. A magyar napilap még segítgetett valamit, de nem várhatunk átütő sikert olyan körülmények között, amikor a mi blokkunk 24 lakásából csak egyetlen család fizet elő az újságra. Egy hét után így állunk: 1. a ’szemetelők’ többsége érdektelen; 2. a következő nagy csoport lusta szétválogatni a hulladékokat; 3. a szerény kisebbség megpróbál helytállni. Megtörtént eset: harminc ember gondosan bedobálta a pillepalackokat a megfelelő kukába, s a végén megérkezett egy jámbor lélek, aki az odakozmált háromliternyi lecsót ’elegánsan’ ráöntötte a flakonokra.
Egy korábban nem említett, de városi szinten tisztázatlan probléma: ki miért felel? Ha elosztották a melót, miért nincs kihirdetve; ha ki van hirdetve, miért nincs elvégezve? A közterületek gondozásáról beszélek: kinek a gondja kisebb fás területek (nem kimondott parkok), blokkok közötti járdák, élősövények, virágágyások, füves részek kezelése? Három fényképet készítettem – amiket a jelzett okok miatt nem tudok mellékelni – a szomszédos utcákban. Nem a növényzet a hibás, hanem az, aki nem gondoskodik annak a nyeséséről / vágásáról. Számtalan közlekedési jelzőtáblát eltakarnak a leveles faágak, valamint az élősövények ég felé nyújtózó hajtásai; az úttest fölé behajló, csüngő ágak miatt a kerékpárosok vannak veszélyben, mert ha kikerülik azokat, akkor – hátulról vagy szemből – elütik őket. Szerintem a városi kertészetnek lenne a dolga, de lehet, hogy tévedek. A blokkok körüli zöldövezet a városé, az idén kétszer (vagy háromszor) jártak benzines kaszagépekkel, s levágták a füvet, de nem gyűjtötték össze, s ha valaki mégis megtette, akkor nem vitték el. (A Turbina és a Maros közötti negyedben jótét lelkek a tavaly kitettek egy komposztos ’ketrecet’, de nem bírt ki egy fél évet, mert szétbarmolták.)
Egy dolog viszont működik: a dió kézi betakarítása. Nem az gyűjti, aki a fát ültette, hanem mások. Csapatostul járnak, és serényen dolgoznak. Ezt viszont nem a Hivatal intézi… Lehet, hogy azért működik?
