2020. július 4., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla újabb köteteit, a Marosszéki-Mezőség és Szavak vándorköszörűse – Kányádi Sándor című fotóalbumokat, valamint a Híres székelyek című díszdobozt mutatták be az elmúlt héten Marossárpatakon, Mezőpanitban, Mezőbándon és a marosvásárhelyi Vártemplomban.


Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla újabb köteteit, a Marosszéki-Mezőség és Szavak vándorköszörűse – Kányádi Sándor című fotóalbumokat, valamint a Híres székelyek című díszdobozt mutatták be az elmúlt héten Marossárpatakon, Mezőpanitban, Mezőbándon és a marosvásárhelyi Vártemplomban. A vasárnapi mezőbándi bemutatón szép számmal jelentek meg a falubeliek, hogy megismerkedjenek a tulajdonképpen róluk szóló albummal. Házigazda – Kántor Attila maros-mezőségi esperes igehirdetése után – a művelődési házban Lukácsy Szilamér helybeli református lelkész és a gyülekezet volt.

Ahol minden csendesebb és halkabb

– A Székely Mezőség közel áll a szívünkhöz – mondta a Veszprémben élő Lőwey Lilla a székely mezőségi falvakat ismertető albumuk bemutatóján. A könyvben megelevenednek az általunk ismert falvak, hiszen a felvételeket készítő Váradi Péter Pál arcokat, templomokat, tájakat kapott lencsevégre, ami a környékbeliek számára a mindennapos valóságot jelenti. Eredetinek számít, hogy Csabai Péter légi felvételeiről is megcsodálhatók a falvak, többek között Náznánfalva, Csittszentiván, Mezőbergenye, Mezőbánd, Székelyszáltelek, Drekulya, Feketelak, Szénaság, Mezősámsond, Mezőmadaras, Székelykövesd, Harcó, Mezőpanit, Mezőszabad, Mezőcsávás vagy Erdőcsinád, Erdőszengyel, Székelykál, Sáromberke és Székes.

– A színes képek hangulatában megjelenik egy sajátos, egyedi erdélyi régió, a Székelymezőség. – Mitől másabb a Mezőség, mint Erdély más tája? – teszi fel a kérdést előszavában Ötvös József református esperes. Mezőségi emberként vallja: itt minden csendesebb és halkabb, mint főutakkal és városokkal teletűzdelt vidéken. Ezek a – nagyrészt – református magyar falvak százados viharok idején is csendes kitartással, imádkozó reménységgel, templomos meneküléssel álltak ellen a hódításnak. Itt a kutyák ugatása sem fülsértő, csendesebben suhog a nád a tavak szélén, s az akácfákkal megkötött suvadásos dombokon ősi pentaton zenét zeng a még legelésző juhnyáj csengős vonulása… s ha a Mezőségre beköszönt a nyári szárazság, alázatos meghajlással állnak sorba az emberek a falu melletti forrás hűs vizénél fonott korsóikkal. Itt a tél is nyugodtabb, mint a székely havasokban, mert egymástól tanulva és egymást átölelve élt századokon át ember és természet, s ezért a mezőségi csendben megmaradt az élet.

Kányádi, a szavak vándorköszörűse

A költő, akinek – Sylveszter Lajos szavaival élve – versei nyomán kopjafaerdők nőnek, s aki a magyar nyelvvel azt tesz, amit akar, a szavak vándorköszörűsének nevezi magát. A Kányádi Sándorról szóló album a költő „állomáshelyein”, Nagygalambfalván, Kolozsvárott és Budapesten készült felvételek vetítésével vált teljessé. A Soós Andrea szavalatában tolmácsolt versek – Az elveszett követ, Valaki jár a fák hegyén, Vannak vidékek – színesítették a bemutatót. Cseke Szabolcs mezőségi muzsikával, Bányai Dániel citerajátékával melegítette a hangulatot.

Amíg a szerző dedikált, előkerült a jó mezőségi bor és a finom házi kalács.

A kötetek következő bemutatóira november 3-án 17 órakor a marosvásárhelyi Bernády Házban, november 5-én 17 órakor a szovátai református parókián kerül sor.