Markó Béla: Csak a járvány örök

Tán nem látható a pokol,

de mégis itt van valahol.

Ahol a láng belénk harap,

arcunk helyén kék égdarab.

Az is lehet, hogy fekete,

mint az ördög lehelete.

Tintába mártott papiros

a gyehenna, nem tűzpiros,

hiszen így sokkal egyszerűbb

átugorni minden betűt,

míg szó a szóval összeér,

s az is sötét, mi hófehér,

mert eltakar a lázadás,

folyómedret az áradás.

Testem-lelkem már lobogó,

rajta a címer csak logó.

Kivágom díszes címerem,

egszínkék maszk vagy, Istenem!

Rejtőzködöm, tehát vagyok,

s amikor látszom, meghalok.

*Markó Béla A haza milyen? című 70. születésnapi kötetből