Márciusi remények

Ahol az összefogás helyett a széthúzás az úr, ott nincs erős közösség. Március 15-nek eme tanulsága immáron 168 éves, és mégis különösen aktuális. A szabadságharc példája is azt mutatja, és a mindennapi tapasztalataink is azt erősítik, hogy egy közösség az összefogás által válik erősebbé, sikeresebbé – hangsúlyozta Soós Zoltán, a marosvásárhelyi magyarok polgármester-jelöltje tegnap délután a Székely vértanúk emlékművénél tartott ünnepi megemlékezésen.

Több ezer ünneplőbe öltözött magyar ember gyűlt össze az 1848-as forradalom és szabadságharc 168. évfordulóján tegnap délután a marosvásárhelyi Postaréten, ahol a történelmi egyházak nevében Nagy László unitárius és Henter György református lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, alázattal és tisztelettel emlékezve azokra, akik „előttünk jártak és példát mutattak”, majd kortárs fiatal költők versrészletei hangzottak el.

Dacian Cioloş, Románia miniszterelnökének üzenetét Nagy Zsigmond, Maros megye alprefektusa olvasta fel, Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete tolmácsolta.

Szilágyi Domokos Az ünnep című versét Keresztesi Dávid szavalta el, Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét Nemes Tibor adta elő Máthé Péter elektromoszongora-kíséretével. Demény Péter Kossuth című párbeszéde Dull Bence és Keresztes Attila előadásában hangzott el. 

A tisztelet és szolidaritás üzenetét közvetítem

– üzente Dacian Ciolos miniszterelnök. „1848 Románia és Magyarország történelmében az a meghatározó, közös pillanat, amely jelentősen hozzájárult a két nemzet kialakulásához és megalapozásához, mai helyzetükhöz. Éppen ezért március 15-én kötelességünk emlékezni arra, hogy az a társadalom, amelyben ma élünk, románokként és magyarokként, de főleg európai állampolgárokként, azon törekvések és eszmék eredménye, amelyekért elődeink harcoltak. (...)

A tisztelet és szolidaritás üzenetét közvetítem a szabadságharc 168. évfordulója alkalmából a magyar nép, a romániai magyarság és a világon élő minden magyar számára. A jövőben is kitartunk amellett, hogy a romániai magyarság békében, harmóniában és együttműködésben éljen itt, valamint gondosodunk arról, hogy minden nemzeti kisebbség számára hagyományai, kultúrája és anyanyelve megőrzése érdekében megfelelő keretet biztosítsunk, mert a nemzeti kisebbségek általában – és különösképp a magyar közösség – Románia szellemi gazdagságának fontos forrását jelentették és jelentik napjainkban is, amelyet kulturális örökségünk kiteljesítése érdekében értékelnünk kell. (...) Románia és Magyarország, valamint a Romániában élő magyarok és románok közötti párbeszéd alapvető eleme annak a közös elhatározásnak, amely az európai építkezés szellemében megfogalmazott célok elérését jelenti” – állt Dacian Cioloş üzenetében.

A szabadság és a függetlenség nem kívülről ránk szabott ruha

„A '48-as magyarság határozottan és bátran állt ki a nemzet követelései mellett: császári önkény helyett felelős minisztériumot és törvény előtti egyenlőséget, a pénzügyi függés helyett nemzeti bankot, az elnyomás helyett szabadságot kívánt. Tudta, hogy a szabadság és a függetlenség nem kívülről ránk szabott ruha, hanem belülről épül kifelé, mint almára a héj, csigára a ház, ezért az itt honos gondolatokból és a magyar szabadságvágyból épített országot magának. 

Az azóta eltelt 168 év csak elmélyítette bennünk ezt a gondolatot. Törvényeinket, mindennapi életünket ma is ahhoz akarjuk igazítani, amit számunkra jelent a szabadság itt, ebben a Kárpátok által koszorúzott medencében. Ma is megragadunk minden lehetőséget, hogy elérjük: senki se vitathassa nemzeti szimbólumainkat, senki se kérdőjelezhesse meg alkotmányos jogainkat, senki se vehesse el tőlünk iskoláinkat, és senki se sorozhassa be, küldhesse idegen háborúba fiainkat. Úgy akarjuk szolgálni a magyar szabadság és megmaradás ügyét, ahogy a márciusi ifjaktól tanultuk: egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal” – üzente a határokon túli magyaroknak Orbán Viktor magyar kormányfő.

Nem lehet teljes a biztonság ott, ahol nem tartják be a törvényeket

– jelentette ki Soós Zoltán, aki szerint a '48-as forradalmárok ifjonti hevülete, szeretetre méltó volta, az örökkön izzó és halálában végképp erdélyivé váló Petőfi Sándor személyisége vagy a tavasz közeledte, mindezek együtt teszik a magyar szabadság napját, március 15-ét különlegesen szerethetővé. 

A marosvásárhelyiek számára március 15-e azonban nemcsak a legkedvesebb, hanem a legtanulságosabb ünnep is egyben. Az egyik tanulságot a 26 évvel ezelőtti események szolgáltatják. Az erdélyi magyar közösség számára a marosvásárhelyi tragikus március óta ez a nap nagy pontossággal mutatja, hogy hol tartunk: mekkora utat tettünk meg szabadságunk és biztonságunk megteremtésében.

Bár fizikai fenyegetés nem ér bennünket, közösségünk mégsem érezheti magát teljes biztonságban. Mert nem lehet teljes a biztonság ott, ahol nem tartják be a törvényeket. 

Nincs a közösség biztonságban ott, ahol a szólásszabadságot korlátozzák, és ezt még az államelnök sem érti. Ahol el lehet venni a román forradalom hősének kitüntetését. Ahol ingerült, már-már hisztérikus reakciókat vált ki néhány ezer magyar békés felvonulása.

Nem vagyunk biztonságban ott, ahol polgármestereink, közösségünk vezetői ellen mondvacsinált ürügyekkel emelnek vádat – nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy ne teljesíthessék hivatásukat – mutatott rá a polgármesterjelölt.

 Mint mondta, a magyar közösség addig erős, ameddig szolidáris. Ezért a jogállam és a nyilvánosság fegyvereivel kell kiállni a magyarok mellett, nyilvánosságra hozni minden támadást, minden jogsértést, ami magyar embert ér, képviselni ügyeiket minden fórumon, a törvényhozástól a nemzetközi szervezetekig, kiharcolni az igazunkat. Visszakapni azt, amit egyszer már ez a közösség megszerzett, és megszerezni azt, amit már rég meg kellett volna kapnia. 

Végezetül arra emlékeztetett, hogy egy évvel ezelőtt a marosvásárhelyi politikai erők összefogtak a cél érdekében, ennek nyomán szervezték meg tavaly ősszel az előválasztást, és „ennek az összefogásnak a nyomán állhatok én itt ma önök előtt, mint a marosvásárhelyi magyarok polgármester-jelöltje”, azonban „célba csak akkor érünk, ha a politikai erőket a polgárok összefogása követi”(...), ha „mindannyian úgy gondoljuk majd a szavazás napján: érdemes egy órát feláldozni a hétvégi pihenésből, és elmegyünk szavazni”.

A rendezvényre tisztelendő Obermájer Ervin római katolikus atya és Lőrincz István református lelkész mondott egyházi áldást.

Az egyesített kórusok Kossuth-nótákat adtak elő. Az esemény koszorúzással és a himnuszokkal ért véget.