Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Egyik vásárhelyi honatyánk, aki egyébként évek óta szinte rögeszmésen hadakozik a magyar grófokkal, a jelek szerint az új esztendőben sem vált toleránsabbá. A minap arról értekezett az egyik közösségi portálon, hogy „az RMDSZ karmai ördögi módon vágnak a kultúrába”.
A cím természetesen felkeltette a figyelmünket. Kiderült, arról van szó, hogy tavaly december végén, a képviselőház és a szenátus művelődési bizottságainak együttes ülésén arra kérte a kulturális tárca vezetőjét, „javítsa ki elődjének egy hányaveti rendeletét”. Ugyanis – a politikus szerint – az RMDSZ által támogatott miniszter két hónapos minisztersége alatt egy „ördögi” rendeletet adott ki a Maros megyei kulturális igazgatóság igazgatója ellen, és teljesen igazságtalanul Olt megyébe helyezte. A szenátor úgy gondolja, hogy „abszolút törvénytelen” bosszúról van szó, mivel az illető személy az áthelyezés pillanatában betegszabadságon volt. A továbbiakban arról beszél, hogy a „szánalmas” tárcavezető, amikor rájött a tévedésére, egy másik rendeletet is kiadott ugyanebben a témában.
Véleménye szerint az ügynek az a magyarázata, hogy az említett igazgató magára haragította az RMDSZ-t, mert „szigorúan betartotta a törvényt” a vajdaszentiványi Zichy-kúria építkezési engedélye ügyében. „Ezért kellett szankcionálni, az RMDSZ így teszi pontra azokat, akik megsértik a párt klientúrájának érdekeit” – jelentette ki a honatya.
Az új miniszter a bizottsági meghallgatás során közölte, hogy beiktatását követő első akciója az elődje által kiadott miniszteri rendelet érvénytelenítése volt, amelyet egyszerűen „érthetetlen bizarrságnak” nevezett. A honatya azonban újból szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy „a marosvásárhelyi értelmiségiek nagyon jól értik a volt tárcavezető visszaéléseit és az RMDSZ érdekeit, és testületileg együtt éreznek” a menesztett „kultúremberrel”.
Ezek után „hasznos” tanácsokkal látta el a művelődési tárca frissen kinevezett vezetőjét a megyei kulturális igazgatóságok megszervezéséről és működtetéséről, majd azzal zárta értekezését, hogy kíváncsi, az új miniszternek a jóindulaton kívül van-e kellő akarata...
Nem mondanám, hogy meglepett ez az eszmefuttatás, valójában nem is várhattunk volna mást az említett honatyától, akinek az élete értelmét szinte kizárólag a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetének, illetve politikusainak a támadása, no meg a magyar grófok leszármazottaival való hadakozás jelenti.
Azonban igenis meglepett, hogy a magát kultúrembernek tartó, szabadidejében költészettel is foglalkozó politikus képes „ördögi” vagy „szánalmas” jelzőket használni, még akkor is, ha a volt miniszter számára elviselhetetlenül ellenszenves – és nem utolsósorban – magyar.
Elegánsabb „szitkozódást” vártunk volna tőle, különösen, hogy tulajdonképpen „örömhírt” kívánt közölni… Az évek telnek, miniszterek jönnek, miniszterek mennek, de részéről idén is marad minden a régiben.