A múlt hét végén a romániai magyar kereszténydemokraták platformgyűlést tartottak. A platform elnöke ezen a megbeszélésen párhuzamot vont Noam Chomsky amerikai professzornak a butítás és manipulálás tízparancsolatáról szóló műve, Márton Áron püspök tanítása és a kereszténydemokrata elvek között.
A múlt hét végén a romániai magyar kereszténydemokraták platformgyűlést tartottak. A platform elnöke ezen a megbeszélésen párhuzamot vont Noam Chomsky amerikai professzornak a butítás és manipulálás tízparancsolatáról szóló műve, Márton Áron püspök tanítása és a kereszténydemokrata elvek között.
A Chomsky-tízparancsolatot olvasva „világosodtam meg”, hogy a mi politikusaink szinte a tökélyig vitték a manipulálás művészetét. Más magyarázata nem lehet annak, hogy bár szidják, utálják és négy esztendőn keresztül átkoznak egy-egy politikust, a választások alkalmával mazochista módon, újból és újból bizalmat szavaznak nekik, hogy aztán tovább hazudhassanak, tovább manipulálhassanak.
A professzor szerint „az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósítására. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze” – mondja egyebek között.
A professzor arra is figyelmeztet, hogy mindig az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Tényleg így van, mert például a „magyar kártya” mindig „bejön”, még a legnagyobb elemi csapások közepette is. Vagy nemrég egy tévévitában láthattunk egy magát gazdasági szakembernek nevező személyt és egy miniszterelnöki tanácsost, akik órákon át osztotta az észt, forgatta minden oldalról a gazdaságot, „adatokkal” igazolva, úgymond, szakértelmét. Mindenfélét mondtak arról, hogy mit miért nem lehet, de arról például egyetlen szót sem szóltak, hogy esetleg csökkenthetnék az adókat és illetékeket, így talán a befektetők is szívesebben jönnének erre. Amivel egész sor probléma megoldást nyerne. Ehelyett csak beszéltek, közben pedig szalagcímben futott végig a magyar futballhuligánok verekedése, a kóbor kutyák ellen (vagy mellett) tüntetők sora, vagy egy-egy véres balesetről szóló hír. Ezek a hírek pedig mind az emberek könnyzacskóit tették próbára.
Hazug világban élünk, lassan már-már alkotmányba foglalhatnánk, hogy példának okáért, aki nem hazudik, az elvesztheti az állampolgárságát. Nemcsak egyszerű füllentésről van szó, már-már intézményesítettről, akár az ország „brandje” lehetne. Ha jobban belegondolunk, ez lett mára a legjövedelmezőbb üzlet. Csak be kell jutni a parlamentbe, majd egy stúdióba, és nyomni a szöveget: a mindennapi élet nyomorától megfásult embereket könnyű szédíteni, manipulálni. Annál inkább, mert a képernyő másik oldalán ülnek, nem kell a politikusnak elszenvednie a nyomor színét, szagát, cseppet sem szemet gyönyörködtető látványát. Meglehet, ezért olyan az oktatásunk minősége is, amilyen, mert így akarják leszoktatni az embereket a gondolkodásról?
