Májusi ízek

Ismét sütünk-főzünk. Finom tavaszi, nyarat váró házias ízeket mindig jó „elővarázsolni”. Érdemes kimenni a piacra körülnézni, lehetőleg helyi termelőtől vásárolni. Bár ezzel egyre nagyobb gondba vagyunk, mert nehéz eldönteni, mi termett tájainkon, s mi nem. Ha a nyárádmenti termelőket felismerem, biztosan tőlük veszem meg a salátát, retket. A juhsajtárusokhoz is érdemes bekukkintani, s vásárolni tőlük, mert a jó juhsajt ízével ilyenkor semmi sem ér fel. Hazai eper még nincs, csak de a recept kedvéért hagytam az elveket. S akkor vágjunk bele! 

Juhsajtos rántotta

Reggelire, vacsorára, második fogásnak bármikor tálalható. Egyszerű, kiadós és finom. A juhsajtszeleteket egy teflon- vagy kerámiaserpenyőben pici olajon olvasszuk meg. (Azért inkább ilyen típusúban, hogy ne ragadjon oda.) Amikor a sajt megolvadt, és sercegni kezd, töltsük rá a felvert, ha lehet,  házi tojásokat. Minden személyre egy jó szelet sajtot és legalább két tojást kell számítani. A tojást csak sózni kell, más fűszert ne keverjünk bele, hogy a sajt íze domináljon. Cukros salátával  kitűnő.  

Sajtos saláta 

Ehhez is a fő alapanyag a juhsajt, csak a sós változata, amit telemea néven ismernek. A juhsajtot, a zöldségeket – a retket, paradicsomot, kígyóuborkát felkockázzuk, a  zöldhagymát –  felvágjuk, könnyedén összevegyítjük, hogy a sajtkockák ne sérüljenek, pár csepp olívaolajat töltünk rá. Sózni általában nem kell, mert a sajt sós, és ettől elegendő sómennyiség kerül a salátába. Salátaleveleken tálaljuk. 

Gombás csirkepaprikás nokedivel 

Amióta ezerféle  száraztészta kapható a kereskedelemben, elszoktunk a házi készítésű tésztáktól. Azért, mert sokkal könnyebb például spagettit főzni, mint  a nokedlivel bíbelődni. De nagyon kívántam, így időt szakítottam rá, s másnak is ajánlom, próbáljunk visszaszokni a hagyományos, magyaros ételekhez. A nokedlihez jó minőségű búzaliszt,  szép sárgájú tojás, só és pici víz szükséges. Általában egy tojáshoz 10 dkg liszt kell, s még annyi víz, amennyit felvesz. Az alapanyagokat jól eldolgozzuk, s forrásban levő, sós vízbe azonnal kiszaggatjuk. Állni hagyni nem szabad, mert a galuskák kemények lesznek.  Túlfőzni sem jó, mert akkor  nem a megfelelő állagot kapjuk. Másik fontos dolog: nem szabad egyszerre sokat készíteni, mert a nokedlik összeragadnak. 

Miután a galuskák megfőttek – feljöttek a víz tetejére – leszűrjük, hideg vízzel öblítjük, s kevéske forró olajos serpenyőbe borítjuk, megforgatjuk, s azonnal tálaljuk. 

Jelen esetben gombás csirkepaprikással, amit szokásos módon csirkemellből készítettem. Amikor a hús megpuhult, hozzáadtam a külön edényben párolt gombaszeleteket. Azért párolom külön a gombaszeleteket, mert ha csiperkét használok, sohasem tudom előre, hogy a csiperke enged-e fekete levet vagy sem. Ha történetesen fekete levet engedne, a paprikás csirkém szép piros paprikás színét semlegesítené. Miután a gombát hozzáadtam a húshoz, egy kis kanál liszttel megszórom, hozzákeverek két-három bő kanál paniti Therezia  tejfölt, megszórom petrezselyemzölddel és tálalom. Vendégvárónak is nagyon jó. 

Epres kehely

Ehhez a desszerthez házilag készített piskóta, vaníliafagylalt és eper szükséges. A piskótát egy 25x20 cm-es tepsiben sütöttem, 4 tojásból, 4 kanál cukorból, 4 kanál lisztből, egy csomag vaníliás cukorból, egy fél csomag sütőporból. Annyit „szépítettem” az eredeti recepten, hogy két kanál kókuszreszeléket is adtam hozzá.  A kehely aljába ebből a piskótából kerül, nem baj, ha a piskóta még langyos. Ha süti-fagyi kombináció a desszert, akkor a sütit mikróban kicsit meglangyosítom. A piskótára rátesszük a vaníliafagyit, amire az eper (egész vagy feldarabolt) jön. Mutatós és nagyon kedvelt desszert.  Kezdőknek is sikerül.

Jó sütés-főzést!