Mai és hajdani asszonyok

Három huszadik századi hölggyel tehetett érdekes történelmi utazást az a népes hallgatóság, akik vasárnap délután zsúfolásig megtöltötték a Vártemplom Diakóniai Otthonának Bocskai-termét.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Három huszadik századi hölggyel tehetett érdekes történelmi utazást az a népes hallgatóság, akik vasárnap délután zsúfolásig megtöltötték a Vártemplom Diakóniai Otthonának Bocskai-termét. Ugron Zsolna Erdélyi menyegző című harmadik regényét is ezen a marosvásárhelyi helyszínen mutatta be Bánffy Kata és Lévai Anikó közreműködésével. A vendégeket Fülöp G. Ilona ajánlotta a közönség figyelmébe.

Egy lányregény és egy huszadik századi szerelmi történet után a szerző a XVII. századi Erdély egyik legtragikusabb sorsú nőalakjáról, Báthory Anna életéről írta meg a maga változatát olyan elődök, mint Makkai Sándor és Móricz Zsigmond után. Mivel a regényt lapunk hasábjain Rózsa Mária részletesen elemezte, ezúttal a marosvásárhelyi bemutatón elhangzott néhány részletről szólunk. A szerzőt Bánffy Kata bírta szóra, s kérdéseire Ugron Zsolna számolt be arról a nyomozómunkáról, azokról a forrásokról (peranyagok, levelek, végrendeletek, az udvari rendtartásról, a magyar családi életről és háztartásról szóló leírások), amelyek regénye alapjául szolgáltak. Így alkotta meg a saját hősnőjét, aki kiváltságos helyzetben született fiatal lányként, az erdélyi fejedelem húgaként ment férjhez egy idős férfihoz. Bánffy Dénes révén hatalmas vagyon birtokába jutott, de hamar özvegyen és védtelenül maradt, majd koncepciós perek, vádaskodások áldozataként a háborúktól és járványoktól terhes korszakban 36 évesen ért véget tragikus élete, s akit utolsó napjaiban szegényen és betegen Esterházy Miklós fogadott be.

A XVII. század nem sok lehetőséget biztosított egy özvegy nőnek, hogy anyagi javait átmentse, vagy egy peren túl az újabb társadalmi rehabilitációját megoldja. Nemcsak az arisztokrata, hanem a jómódú polgár asszonyok is ki voltak téve a hasonló veszélynek, akárcsak az a kassai nő, akiről Ugron Zsolna ír a regényben – elemezte jogi végzettségű szakemberként a kort Lévai Anikó, aki beszélt a nők szerepéről a gyermeknevelésben, az udvartartásban, a birtok vezetésében, a csodaerejű füvekből való gyógyszerkészítésben. Szólt a női egymásrautaltságról, összetartásról, felelősségvállalásról és arról, hogy vagyonukat hogyan perelték el, majd Báthory Erzsébet sorsához hasonlította a Báthory Annáét is.

A könyv nagy érdeme a nyelvezete, amelybe a szerző bevallása szerint valósággal beleszeretett a források tanulmányozásakor. Ezt a XVI-XVII. században beszélt gazdag magyar nyelvet használja rengeteg leírással, különösen a ruhákat, kelméket részletezi, de ír a korabeli zenéről, sőt a káromkodásokról is. A regényben megjelenik a kor nagyformátumú református politikusa, Bethlen Gábor és katolikus ellenpárja, Esterházy Miklós, akik egészen másképpen képzelték el a nagy problémák megoldását. Ezenkívül izgalmas kitalált hősök (kassai, kínai asszony), részletek (a dajkával való találkozás, a sárkányos gyűrű, a Báthory-átok, utazások) teszik érdekessé a kötetet. „Az ideális történelmi regény szereplője az, akiről tudunk egy keveset, de nem tudunk eleget”, ami kellő szabadságot biztosít a szerzőnek, idézte Umberto Ecót a szerző, aki Esterházy Miklósról és a körülötte forgó asszonyokról készül újabb történelmi regényt írni A nádor asszonyai címmel. Tervei szerint A szoknyás fejedelemről, azaz Bethlen Gábor feleségéről, Brandenburgi Katalinról szól majd a történelmi regénytrilógia harmadik része.

Ugron Zsolna a vasárnapi rendezvényen részleteket olvasott fel a könyvből, majd bemutatták új recepteskönyvét (Hét évszak címen hét hétfogásos menüvel). A találkozó végén a szerző mindkét kötetet dedikálta, és Lévai Anikó is a saját szakácskönyvét.