Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Jó hangulatú, szórakoztató rendezvények egész sorát kínálta március 15-én a megyei múzeum várbeli épülete és a Múzeum kávézó. Az EMNT és az EMNP Maros megyei szervezetének programjában a legtöbb érdeklődőt a Divat a magyar ruhakiállítás és bemutató vonzotta. A régészeti múzeum kiállítótermét megtöltő közönségnek Bandi Kati iparművész tartott előadást a magyaros ruhák történetéről és a magyar motívumoknak a mai öltözködésben való felhasználásáról. Az elmondottak illusztrálására Bandi Kati néhány szép ruhakölteményét csodálhatta meg a közönség a próbababákon. Hasonló szerepe volt az Udvarhelyről érkezett Pál Mária bemutatójának is, amelynek során csinos hölgyek, fess fiatalemberek és gyermekek mutatták be a Helvien cég ruháit, amire egy következő számunkban bővebben visszatérünk.
A magyar ruha a történelem során kialakult sajátos viselet, ami a 17. század végén a nemzeti hovatartozást jelezte, s Erdélyben nem is lehetett európai divatú módit viselni – hangzott el az előadásban. A 18. században idejétmúlttá váló viselet a reformkor idején, az 1830-as években született újra. Ekkor alakult ki a díszmagyar, a nemesség viselete az udvarnál és a mindennapi magyar ruha. A férfi ruhadarabok közül a Bocskai-viselet vált jelképpé, akárcsak az atilla, ami a reformkorban világnézeti és politikai hitvallást jelentett, a Habsburgokkal és a bécsi udvarral való szembenállást tükrözte. Az 1848-as forradalmat követően a magyar ruha tiltott öltözéknek számított, majd az önkényuralom enyhülésével újra divatossá vált a fekete zsinórozott atilla csizmanadrággal, illetve a nyugati divat szerint készült darabokkal keverve – tekintette át a múltat F. Dózsa Katalin művészettörténészt idézve Bandi Katalin, majd rátért a mára.
Manapság a globalizáció sokkal alattomosabb hatásával kell szembenézni. A cél a nemzeti jelleg kiirtása, hogy a sajátosságaiktól megfosztott embertömegeket manipulálni lehessen. Erre jelent választ a hagyományok visszaállítása az öltözködés terén is. A fiatalok is szívesen vesznek fel székely ruhát vagy olyan darabokat, amelyeken fellelhető a magyaros utalás (szíj, táska, bő szoknya, mellény, csizma, ékszerek stb.). A népviselet értékesítése hozzájárul a hagyományok őrzéséhez és továbbadásához, sajátos jelleget kölcsönöz egy-egy tájegység öltözködési divatjának, s a népi díszítőmotívumok, ruhadarabok, szabásminták felhasználása a nemzeti tudatot, a szülőföldhöz való ragaszkodást erősíti. A díszmagyar öltözékek ihlette menyasszonyi és báli ruhák pedig napjaink nőit is előnyösen
„tálalják”. Nem kell óvakodni a hosszú, bő szoknya gazdag díszítésétől, az aranyhímzéses szalagoktól, díszítésektől, hisz már a honfoglaló magyarok ruházata is messze földön híres volt, s a szép öltözet a nemzeti hovatartozás üzenete mellett magabiztosságunkat erősíti – hangzott el Bandi Kati március 15-i előadásában.