A magyar tanítóképző napja

Minden évben szeptember első szombatján Szászrégenben megszervezik a magyar tanítóképző napját. Az idén a 14. megemlékezés egybeesett a 60 évvel ezelőtt, 1952-ben végzettek találkozójával.

Hagyományőrzés

Minden évben szeptember első szombatján Szászrégenben megszervezik a magyar tanítóképző napját. Az idén a 14. megemlékezés egybeesett a 60 évvel ezelőtt, 1952-ben végzettek találkozójával.

Pénteken a résztvevők a magyarrégeni református temetőben megkoszorúzták a volt tanáraik és iskolatársaik emlékére állított kopjafát, majd Nemes Árpád nyugalmazott református lelkipásztor az elhunytakra emlékezett. Ugyanaznap délután a római katolikus templomban hálaadó szentmisére került sor, melyet Balla Árpád plébános celebrált.

Szeptember elsején, szombaton délelőtt a volt képzősök koszorút helyeztek el az épület homlokzatán levő emléktábla alá, amely három nyelven hirdeti, hogy az egykori Járásbíróság, majd 2-es Számú Elméleti Iskola – ma Alexandru Ceuşianu Állami Gimnázium – falai között 1948-tól 1956-ig magyar tanítóképzés volt.

A szervezők nevében Csernátoni József köszöntötte az iskolatársakat és még élő tanáraikat: Nagy Jánost, Gagyi Bélánét, Genoiné Puskás Margitot, és Haltrichné Osvát Sárát – közülük utóbbi három egészségi okokból nem lehetett jelen a rendezvényen, így levélben üdvözölték volt tanítványaikat.

– Ma ünnepelni jöttünk össze, ünnepeljünk, hogy még vagyunk. Felejtsük el e napon minden bajunkat, az idős korral járó „itt is fáj, ott is fáj” szavakat, legyünk vidámak, és csak a szépre, az ifjúkorunkra emlékezzünk! Fejtsük meg azt, hogy az eltelt több évtized életünkből miért nem tudja kitörölni a diákévek emlékeit, az akkor kialakult barátságokat, az összetartás kapcsait – mondta a 60. találkozóját ünneplő Csernátoni József, a rendezvény szervezője.

Nagy János, a képző volt tanára elmondta, a szászrégeni magyar tanítóképző növendékei mind a városokban, mind a falvak fűtetlen iskoláiban egyaránt megállták helyüket. Tiszta lelkiismeretű emberként vitték tovább a képző szellemét, harcoltak a magyar oktatásért, iskoláink megmaradásáért, ugyanúgy, ahogy azt teszik ma fiatalabb társaik a Mikó Kollégium ügyében. A találkozó során beszédet mondott még a Marosvásárhelyen élő dr. Lázár Sándor egyetemi tanár, Fodor Sándor tanár-igazgató, és Kajcsa Jenő tanító – mindhárman a szászrégeni képző hajdani diákjai.

Az ünnepi műsort kiegészítette a művelődési ház Csim-Bumm ifjúsági színjátszó csoportjának előadása. A közös fényképezés után a jelen levő véndiákok évfolyamok szerint volt osztályaikba vonultak, ahol felelevenítették a diákéveket, emlékeiket.

Fábián András