Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Százhúsz éve, 1893. április 21-én halt meg Markusovszky Lajos orvos, akadémikus, a magyar orvostudomány, a közegészségügy és az orvosképzés újjászervezője.
Markusovszky 1815. április 25-én született a felvidéki Csorbán (ma Strba, Szlovákia), tizenkét éves koráig evangélikus lelkész apja nevelte. Tanulmányait Rozsnyón, később Késmárkon folytatta, majd 1834-ben a pesti egyetem orvosi karának hallgatója lett. 1837-ben apja meghalt, így Stáhly Ignác országos főorvos, az orvosi kar igazgatójának ajánlatára gróf Festetics Leó családjánál vállalt latin nyelvtanári, majd nevelői állást. 1843-ban az akkor Pestre érkező Balassa János sebészprofesszor mellett lett tiszteletbeli segéd, és Az orvos mint nevelő címmel megírta disszertációját. Balassa hamar felismerte tehetségét, és ösztöndíjjal Bécsbe küldette, ahol a híres Joseph Wattmann professzor növendéke lett. Ott ismerkedett meg Semmelweis Ignáccal, akivel életre szóló barátságot kötött, tanúja volt Semmelweis gyermekágyi lázzal kapcsolatos kutatómunkájának is.
Markusovszky 1847-ben hazatért, és a pesti egyetemen Balassa János asszisztense lett. Balassával Európában az elsők között alkalmazták sebészeti beavatkozásnál érzéstelenítésként az „éterbódítást”. A módszerrel Markusovszky Bécsben találkozott, sőt 1847. január 25-én első önkéntes vállalkozója volt az addig csak állatokon alkalmazott eljárás emberekre gyakorolt hatását vizsgáló kísérleteknek. Egy kortárs erről így írt: „A legelső kisérletek eredménytelenek valának; míg végre az első sebészi kórodán dr. Markusovszky ügytársamnak sikerült az étergőz belélegzésére tökélyes öntudatlan mámorba esnie. Alig szívá be a léles gőzt, egy perczen túl, érütése sebes lőn, szemeinek köthártyája megvörösödött, s arczvonalain a víg mámor egészen ki volt fejezve.”
Markusovszky ott volt a márciusi ifjak között, és amikor Eötvös József, az első felelős kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere Balassát bízta meg az egyetemi ügyek intézésével, ideiglenesen ő vette át a sebészeti klinika irányítását. 1848 őszén sebesülteket ápolt a klinikán, a honvédorvosi tanfolyamon a „sebészi kötszer- és műszertan” előadója volt. 1848 novemberében Görgey seregében lett törzsorvos, amikor 1849 júliusában Görgey az ácsi csatában súlyos fejsérülést szenvedett, őt rendelték mellé kezelőorvosnak. A tábornokot elkísérte Aradra, vele volt Világosnál, majd Nagyváradon az orosz fogságban és száműzetése helyén, Klagenfurtban is. Pestre visszatérve politikai megbízhatatlanság címén megfosztották állásától. Amikor a börtönből szabadult Balassa visszavehette katedráját, Markusovszkyt magánasszisztensként alkalmazta.
Markusovszky egyik szervezője volt a Balassa körül csoportosuló haladó orvosi körnek, amely a hazai orvosképzés, a közegészségügy és az orvostudomány felemelésén munkálkodott. 1857-ben ő alapította és 32 éven át vezette az Orvosi Hetilapot, 1862-ben Lengyel Endrével szerkesztette és kiadta az Orvosgyógyszerész műszógyűjteményt, 1863-ban létrehozta a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot. Egyetemi magántanári kérelmét protestáns vallása miatt utasították el, magánpraxisában egyebek között az Eötvös és Trefort család háziorvosa volt.
A kiegyezés után megalakult Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, Eötvös József az orvosi ügyek, majd az összes egyetemi ügyek vezetésével Markusovszkyt bízta meg. Ezen tisztséget 1892-ig, nyugdíjazásáig töltötte be. Jelentős szerepe volt az orvosképzés korszerűsítése, a közegészségtani tanszék megszervezése, a kolozsvári orvosi kar megszervezése (1877), a klinikai rendszer fejlesztése, az orvostovábbképzés elindítása területén. Fő szorgalmazója volt az egészségügyi-közegészségügyi reformoknak, 1868-tól tagja, majd elnöke volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, amely fontos szerepet játszott az 1876. évi közegészségügyi törvény szakmai előkészítésében, megfogalmazásában és végrehajtásában. 1886-ban megalapította az Országos Közegészségügyi Egyesületet, amelynek Trefort Ágoston elnök mellett alelnöke volt, ez évtől adta ki az Egészség című folyóiratot. A Magyar Tudományos Akadémia 1863-ban levelező, 1890-ben tiszteleti tagjai sorába választotta.
Markusovszky Lajost 78 éves korában, abbáziai gyógykezelésén érte a halál 1893. április 21-én. Sírhelye a vasegerszegi családi sírboltban található, nevét viseli Szombathelyen a Vas megyei kórház.