Mintha visszafelé forogna a történelem kereke. Ahogy egyre közelebb kerülünk a választásokhoz, egyre inkább felerősödnek a nacionalista hangok. Ki hitte volna, hogy a XXI. században, a rendszerváltás után közel negyedszázaddal még mindig „ütő” lehet a „magyar kártya”? Márpedig nap mint nap tapasztaljuk, hogy mennyire az.
Mintha visszafelé forogna a történelem kereke. Ahogy egyre közelebb kerülünk a választásokhoz, egyre inkább felerősödnek a nacionalista hangok. Ki hitte volna, hogy a XXI. században, a rendszerváltás után közel negyedszázaddal még mindig „ütő” lehet a „magyar kártya”? Márpedig nap mint nap tapasztaljuk, hogy mennyire az. Azt már megszokhattuk, hogy választások idején azok is magyar-, vagy inkább RMDSZ-ellenessé válnak, akik amúgy két választás között négy éven át békésen megvannak mellettünk, sütögetik a maguk kis pecsenyéjét, s amúgy nem csinálnak „keleti kérdést” a magyarokkal kapcsolatban. Aztán eltelik négy év, és mintegy varázsütésre az addig havernek hit egyén véresszájú nacionalistává vedlik.
Idén sincs másképp. Minden jel arra mutat, hogy kampány ez már a javából. A marosvásárhelyi politikusoknak – minő szerencse – még csak ki sem kellett találniuk valami újat, amivel riogathatnák a saját választóikat, az élet tálcán hozta a „témát”. Sőt, annyira „jó” a téma, hogy nemcsak a román politikusok „haraptak rá”, de nagyon jól jön a „posztkommunista” RMDSZ-szel szemben magukat alternatívának nevező úgynevezett magyar polgári jobboldal számára is. Olyan téma, amit – nemzetiségre való tekintet nélkül – egyetlen politikus sem hagy ki. Hiszen annyira „kézenfekvő”. Mást sem kell tenni, csak ujjal mutogatni. Még alternatívát sem várnak el a hangoskodóktól. Sem itt, sem amott. Beszélhetnek reggeltől estig.
Azt hiszem, nem nehéz kitalálni, melyik az a „sláger”, ami ennyire izgalomba hozza Maros menti politikusainkat. Természetesen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről van szó, ahol jelenleg háborús hangulat uralkodik a magyar és a román tanárok között, azért, mert a „szemtelen” magyarok egy magyar vonal bevezetését kérik azon az egyetemen, amely valamikor színtiszta magyar tannyelvű intézmény volt. Erről mostanság egyetlen szó sem hangzik el.
Nos, a politikusok mondják a magukét, ki-ki vérmérséklete szerint. Egyesek rettenetes vehemenciával, Brüsszelig futva kiabálják a szörnyű igazságtalanságot, mások csak amúgy félhangosan erősítik meg, hogy „amint azt a pártunk elnöke is kijelentette, mi sem értünk egyet a szegregációval”. Az a legszomorúbb, hogy a magyar politikai alakulatok is fegyvernek használják a MOGYE-t az RMDSZ ellen. Miközben magyar egységről, az összefogás szükségességéről, összmagyar koalícióról, s isten tudja még miről szónokolnak.
Választási kampányban nem újdonság a „magyar kártya”. Magyar politikus ajkáról azért elég furcsán hangzik.
