A Magányosok Klubja tavaszi kiránduláson

Április 25–26-át jelölte ki vezetőnk, Kopacz Imola a tavaszi kirándulásra. Reggel fél nyolckor indultunk, a marosvásárhelyi tanács jóvoltából és Claudiu Maior közbenjárására a térítésmentesen felajánlott autóbusszal. Az előző napok téli időjárása hirtelen jóra fordult, kristálytiszta ég köszöntött ránk. Szászrégen felé vettük az irányt, az első megállónk Bethlenben volt, ahol a református templomot néztük meg. Vezetőnk részletes történelmi leírásban ismertette, hogy a templom története 1332-ig vezethető vissza, a XVI. században a plébániatemploma unitárius lett, 1615-1620 tájától pedig a református felekezetet szolgálja. Az egyházközség tulajdonában értékes tárgyak vannak, például egy 1748-ban készített aranyozott ezüsttányér és kehely.

Következő állomásunk Barcánfalva (Bârsana) volt, az Iza völgyében, múltja a XIV. századra vezethető vissza. A falu ortodox fatemploma 1720 körül épült, egyike azon templomoknak, amelyek a máramarosi fatemplomokkal együtt felkerültek a világörökség listájára. A településen található Máramaros legjelentősebb fából készült épületegyüttese. A barcánfalvi kolostor tornya a 62 méteres magasságával Erdély legmagasabb, Európa második legmagasabb fatornya. Az Iza völgyében volt az éjszakai szálláshely, egy nagyon modern és kényelmes kis panzióban, melyet máramarosi népművészeti elemekkel díszítettek.

Másnap reggel folytattuk az utat, és időközben vezetőnk kis ajándékokkal lepett meg, majd a klubtagok által vitt vicces tombolatárgyakat sorsolt ki nagy derültség közepette.

Szaploncán vezetőnk bevezetett az itt található vidám temető egyedi történetébe, Stan Ioan Pătras volt az, akinek nevéhez fűződik a temető létrejötte. Európában egyedülálló látványosságnak számít, 1935-ben kezdtek megjelenni a fából faragott és olajfestékkel díszített verses fejfák. A népművész halála után egy tanítványa folytatta a munkáját, mára már több mint 800 fejfa áll, ami az elhunyt éle-téről, egyéniségéről, mesterségéről, életének és halálának körülményeiről tanúskodik, tréfás megfogalmazásban.

A vidám temető után egy nagyon szomorú helyre érkeztünk, a máramarosszigeti börtönmúzeumba, Románia leghírhedtebb kommunista börtönébe. Itt tartották fogva többek közt Márton Áron római katolikus püspököt. Rá emlékezve imádkoztunk, elmondtuk a szentté avatásáért szóló imát. 

A börtön falai között akadémikusok, miniszterek, katonatisztek, az egyházi élet főméltóságai sínylődtek embertelen körülmények között, gyakorlatilag a megsemmisítésük volt a cél.

Az 1990-es évektől a kommunizmus és az ellenállás áldozatainak emlékmúzeumát hozták létre Ana Blandiana és férje, Romulus Rusan kezdeményezésére.

Utunk következő állomáshelye Nagybánya volt, ahol meglátogattuk az ásványtani múzeumot, Románia legnagyobb és Európa egyik legnagyobb regionális ásványgyűjteményét, amelyet Victor Gorduza alapított. Több mint 20.000 darab bányavirág, kövület, kőzet és érc található a tárlókban.

Aztán Szamosújvár következett, amelyet az Erdélybe telepedő örmények alapítottak. Hálásan köszönjük vezetőnknek, Kopacz Imolának a kirándulás megszervezésébe fektetett munkát. Ugyanakkor köszönjük a két sofőr, Bucur Mihai és Balázs Béla hozzájárulását a kirándulás zökkenőmentes lefolyásához.Több száz kilométert utaztunk, de feltöltődve és boldogan érkeztünk haza.

A csodálatos tavaszi időt kihasználva, vezetőnk újabb szabadidős programot szervezett. Május 2-án a Somostető felé vettük az irányt, ahol piknikeztünk, grilleztünk, majd az ebéd elfogyasztása után meglátogattuk az állatkertet. 

Czerán Erzsébet