A mag védelme

Az elmúlt két évtizedben sok marosvásárhelyi gyermek és fiatal számára vált fontos találkozások, élmények, változások színhelyévé a Kossuth utca 2. szám alatti épület emeleti terme. Húsz év alatt sokszázan vagy -ezren léptek be a felületes szemlélők számára szinte észrevehetetlen, szűk kis kapun, és kapaszkodtak fel a Philothea Klubba vezető öreg lépcsőkön. Fennállásának jubileumi évfordulóját színes, több korosztályt megszólító programmal ünnepelte a klub, amely nevében – Philothea: Istent szerető – is létezésének lényegét juttatja kifejezésre.

 

A keddtől vasárnapig zajló rendezvénysorozat egyik legvidámabb mozzanata a szombat délelőtti gyerekfoglalkozás volt. A legkisebb philotheások érkezés után kipróbálhatták a memóriajátékot, majd Zalányi Erzsébet pedagógus hívására körbeültek, és egyre jobban bekapcsolódtak a közös éneklésbe. A szebbnél szebb keresztény dalokhoz Balogh Sámuel, érettségi előtt álló diák nyújtott gitárkíséretet. Az elkövetkezőkben különféle csapatjátékok kezdődtek, aztán Zalányi Erzsébet egy bibliai történetet mesélt el a gyerekeknek, akik később párokat alkottak, és arról beszélgettek, hogy ha lenne egy kicsi magjuk, mi lenne a legszebb, illetve a legszörnyűbb dolog, ami azzal a maggal történhetne, és hogyan mentenék meg a rossztól a parányi életet. Miközben a gyerekek egyre otthonosabban érezték magukat, szüleik az Ama Deus keresztény kávézóba térhettek át, ahol Demeter Jenő református lelkipásztor a minden-napokhoz szükséges erőforrásokról tartott előadást. A felnőttprogram indítása előtt Belényesi Gabriellával, a Philothea vezetőjével beszélgettünk.

– Hogyan született meg a klubalapítás ötlete?

– A forradalom előtti években Horváth Levente, aki 1986–1990 között a Vártemplom segédlelkésze volt, összegyűjtötte a fiatalokat, a konfirmandusoktól az egyetemistákig és fiatal házasokig. Ezeken az együttléteken olyan keresztény, kulturális és szellemi értékeket adott át, amelyek sokunk értékrendjét, küldetéstudatát egy életre meghatározták. Személyes, élő kapcsolatot sikerült kialakítanunk Istennel, és felnőttként úgy éreztük, hogy ezt az ajándékot másokkal is meg kell osztanunk. A Vártemplomban vallásórákat tartottunk, emellett pedig nyári táborokat is szerveztünk. Egy ilyen táborban fogant meg először a teaház ötlete. Egy olyan találkozóhelyet szerettünk volna kialakítani, ahova azok a fiatalok is eljönnek, akik nem járnak templomba, de vágynak a közösségre, az elfogadásra, és nyitottak az evangéliumra.

– Kezdetben, gondolom, nem volt állandó székhelye a klubnak.

– 1994-től hetente egyszer különböző helyeket béreltünk ki a városban az együttléteinkhez. Párhuzamosan a vártemplomi vallásórák is folytatódtak, és 1990-től 2000-ig 17 tábort szerveztünk a gyülekezet gyermekei és fiataljai számára. Idővel aztán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a heti egy alkalom nem elegendő kapcsolatok kiépítésére, közösségi életre. 1998-ban németországi barátaink segítségével sikerült állandó székhelyet bérelnünk, ezután bontakoztak ki a különféle gyerek- és ifjúsági programjaink: bibliaóra, gyerekklub, tiniklub, minitiniklub, vakációs program, filmklub, kismamakör, fiatal házasok találkozója, képzőművészeti kiállítások, kézimunkakör, pedagógusok támaszcsoportja, nyári táborok. Ezek a programok az évek során bővültek, egyesek megszűntek és újak léptek a helyükbe. 

– Most milyen tevékenységeik vannak?

– Jelenleg heti egy alkalommal, kedden 19 órától 22-30 éveseknek tartunk ifjúsági bibliaórát, péntekenként 18 órától tiniklubba várjuk a 14-18 éves fiatalokat, szerdán és csütörtökön 16 órától német klubot tartunk 9-12 éves gyerekeknek, hetente egyszer a színjátszókör tagjaival találkozunk, hetente kétszer lelkigondozást, tanácsadást tartunk, és hetente többször marosvásárhelyi iskolákba osztályfőnöki órákra látogatunk el. A teázónk naponta 10-18 óra között működik, ugyanitt könyvtárba és folyóirat-olvasóba is várjuk a pihenni, feltöltődni vágyókat. A különleges programok között a július 30 – augusztus 6. között zajló bucsini tinitábort, illetve az augusztus 24-31. között felnőtteknek szervezendő tábort, az 5-12 éveseknek szóló vakációs gyerekklubokat, az öregotthonban tett látogatásokat, a közösségi alkalmakat és a karácsonyi vásárt említeném. 

– Az ünnepi rendezvénysorozat mely mozzanatai iránt volt a legnagyobb az érdeklődés?

– Az első napon, a megnyitón volt a legnagyobb a részvétel, de a gyerekkoncertekre, a város különböző pontjain zajló vetélkedőre, illetve a fórumbeszélgetésekre is sokan eljöttek.

– Milyen következtetések fogalmazódtak meg ezeken a beszélgetéseken?

– A keddin, amelyen különféle szervezetek és iskolák képviselői, illetve Peti András alpolgármester is részt vett, elhangzott, hogy fontos lenne olyan üzeneteket átadni a város fiataljainak, amelyek nem változnak korok, divatirányzatok szerint. Egy biztos értékrend átadásával kellene kapaszkodót nyújtani a tizenéveseknek, és ennek érdekében a civil szervezeteknek sokkal jobban együtt kellene működniük a várossal, sokkal több, a városvezetés felé irányított civil kezdeményezésre lenne szükség. Peti András biztosított is arról, hogy nyitott az ilyen jellegű kezdeményezésekre. 

– Több alkalommal is lehetőség nyílt a huszonegyedik századi gyermeknevelésről, illetve a mostani új generációk problémáiról beszélgetni.

– Az is megfogalmazódott, hogy bár sokszor mondják, hogy gond van a mai gyerekekkel, tulajdonképpen a felnőtt-társadalomból indulnak ki a problémák. A család mint intézmény válságba került, omladozik, a tanügyi rendszerről nem is beszélve. Általánosítani természetesen nem szabad, de sokszor előfordul, hogy mindkét intézmény elveszíti nevelői szerepét, a család ezt a feladatot teljes mértékben az iskolára hárítja, az pedig visszadobja a „megbízatást”. Ilyen körülmények között felerősödik a közösségek, az egyház, illetve a Philotheához hasonló klubok szerepe. A tinik életében főszerepet játszik a közösség, a csoport, amelynek értékrendjét a magukévá teszik. Ezért fontos, hogy a tizenévesek időben kerüljenek be egy olyan közösségbe, amely megtartó erővel bír. Annak, hogy valaki a saját élete menedzselésére képes, érett, felelős felnőtté váljon, az a kiindulópontja, hogy szoros kapcsolatba kerüljön Istennel. 

– Szó esett a tizenévesek körében egyre gyakoribb szenvedélybetegségekről is?

– Konkrét példák bemutatásával jártuk körbe ezt a problémát. Egyértelmű, hogy a mostani gyermekek menekülési módja a problémák, válsághelyzetek elől más, mint a korábbi nemzedékeké. Annak idején attól szabadultunk fel, nyugodtunk meg, ha például elmehettünk egy olyan helyre, ahol jót lehetett beszélgetni a kortársakkal. A mai kor eszközei egészen mások, most sokan a tévé vagy a számítógép elé menekülnek, és ha ez nem nyújt számukra megnyugvást, akkor különféle tudatmódosító szerekhez, italhoz, kábítószerhez folyamodnak. Ma sokkal több veszélynek van kitéve egy fiatal, mint pár évtizeddel ezelőtt, sokszor olyan terheket kell elviselnie, amelyeket a felnőttek is alig bírnak cipelni. 

A születésnapi rendezvénysorozat vasárnap a Vártemplomban ünnepi istentisztelettel zárult, melynek meghívottja Horváth Levente református lelkipásztor, a Philothea-mag elvetője volt.