2020. szeptember 23., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Se té, se tova

1.

Kisasszonyka koromban,

egyszer majd’ elaléltam,

csúcson hallani véltem:

mint szól M Zarathusztra

azoknak, akik éppen 

fülledve s káromkodva

gyúródnak idegesen

a nydbsznádi buszra.

*

„Telefonon sose vessz össze –

azt az Isten nem szerelemre 

teremtette. 

Ha telefonon veszekszel,

elveszted segédcsapataidat; 

látható értékeidet, 

– könnyes szemedet,

amely megindítja;

szájacskádat, amely emlékezteti;

vonalaidat, amelyek felkeltik 

féltékenységét és hiúságát, 

hogy más férfié lennének, 

ha ő belemegy 

a szakításba. 


A telefon megfoszt 

ezektől a hatalmaktól,

mert láthatatlanná tesz; 

a telefon csak dühös szavaidat 

közvetíti, s a férfi így sűrítve 

kapja meg minden undokságodat, 

mely közömbös

antipátiát kelt benne, 

de tüstént. 


Csak személyesen 

vesszetek össze –

lehetőleg 

mitesszertelenül

s fölöttébb üdén.


Ne félj a következményektől,

ne légy óvatos, üvölts,

és bőgj el mindent, 

ami lelkedet nyomja, 

égesd fel

a hidakat magad mögött 

– a férfi majd épít 

új hidat hozzád, ha szeret.


Márpedig a telefont Isten 

nem szerelemre teremtette,

és ha kedves az életed, 

ki ne békülj telefonon. 


A telefon hímnemű vívmány. 

A férfiakkal szolidáris; 

felébreszti az objektivitásukat.


Az objektivitás szagára 

a szerelem prüszkölve rohan el, 

miként az ördög a tömjénfüstre. 

A telefont csak akkor 

használjátok 

szerelmi célra, ha külsőleg 

rossz napotok van, 

s nem volna üdvös 

arcotok megpillantása. 


Minden ok nélkül 

se telefonáljatok, 

pusztán turbékolásból, 

mert ezzel már pénzt adtatok – 

márpedig nem szerelem az, 

ami nem a férfinak kerül pénzébe.


Ahol pedig a nő ad ki pénzt, 

mégha centeket is, 

sosem lesz boldog szerelem

– az igen nagy butaság 

negyven éven alul.”


2.

Múlóban minden frusztrám,

hisz’  még ímígyen szóla 

Madame Zarathusztrám:


„Összeveszni mégis: kell néha, 

leginkább okok nélkül. 


Kéthetente összeveszés 

egészséges, felpezsdíti 

a vérkeringést,

és új ízt ad a csóknak. 


De nem telefonon, 

nem utcán, 

nem nyilvános helyen 

és nem társaságban, 

mert a nyilvánosság 

súlyt ad az összeveszés

szavainak, 

fordított arányban 

a nyilvánosság előtti 

gyöngédkedéssel.” 


3. 

Végül az életembe’

Mme Zarathusztra 

ekképpen vágott rendet:


„Gyöngédség 

nyilvánosságban 

erőtlenné válik 

– a veszekedés 

halhatatlanná lesz, 

mert a valóságban 

a nyilvánosság a 

botrányt szereti, 

és nem a happy-endet.”


*

4.

Lábtól való jegyzet


Midőn a buszon ültem

egészen felhevülten,

és majd’ kielégültem,

olvasván e sok szépet,

régi Színházi Élet-

ből, Bródy Lili ihlet-

te pompás cikket –,

feledtem ezer gondot,

s valék igazán boldog!


Túlélő természet – kiállítás a marosvásárhelyi Bernády Házban