Macondo a Kárpátok mögött

• 2012-11-09 15:32:16

• Kaáli Nagy Botond

Csütörtök délután is számottevő lélekszámú közönség vette birtokba a Kultúrpalota kis- és nagytermeit. Nívós versenyprogram és igen minőségi nagyjátékfilmek – ekképpen jellemezhetjük a hivatalos nyitónapot, amelynek első, kiegészítő rendezvényeként a 2 gyűjtemény című képzőművészeti – vizuális művészeti tárlatot nyitották meg a Kultúrpalota földszinti galériáiban.

Fotó: Vajda György

Csütörtök délután is számottevő lélekszámú közönség vette birtokba a Kultúrpalota kis- és nagytermeit. Nívós versenyprogram és igen minőségi nagyjátékfilmek – ekképpen jellemezhetjük a hivatalos nyitónapot, amelynek első, kiegészítő rendezvényeként a 2 gyűjtemény című képzőművészeti – vizuális művészeti tárlatot nyitották meg a Kultúrpalota földszinti galériáiban. Mint azt Bartha József, a marosvásárhelyi ARTeast Alapítvány vezetője elmondta, a vásárhelyi egyesület és a sepsiszentgyörgyi MAGMA kortárs közeg együttes kiállítása egy ötéves közös projekt tárlata. – 2007-ig nagyszabású tárlatokat szerveztünk, azóta évente egy kiállítással jelentkezünk. Ekkor hoztuk létre a b5 stúdiót és ekkor alakult a MAGMA is. Innentől datáljuk a közös gondolkodást. A tárlaton látható munkákról nem lehet tudni, hogy melyik alkotás kié. És ez azért van így, mert a kortárs alkotók közössége ugyanúgy gondolkodik a művészetről – mondta Bartha József a számos művész alkotását felvonultató tárlat megnyitóján.

A kiállításnyitó ünnepséget Bergendy Péter Vizsga című nagyjátékfilmje követte a nagyteremben. A Nagy Zsolt és Kulka János főszereplésével készített alkotás pergő, mozgalmas, finom humorban és karikírozásban egyaránt jeleskedő, iszonyatos tempóval rendelkező, izgalmas alkotás, amelynek cselekménye röviden abban foglalható össze, hogy hogyan tolnak ki (a helyes megfogalmazás nem tűrne nyomdafestéket) egymással 1957-ben a magyarországi kommunista titkosszolgálat magas rangú tisztjei. Nagyszerű vágások, thrillerszerű jelenetek, a magyar történelemben kevésbé jártasok, külföldiek által is érthető körülmények jellemzik a filmet, amely ezúttal nem az elnyomott közemberről, hanem az őt elnyomókról szól. És arról, hogy a macska-egér játék végén, előbb vagy utóbb mindenki veszíteni fog. Bergendy Péter emlékezetes alkotását közönségtalálkozó, majd az ünnepélyes fesztiválnyitó követte. Este kilenc órakor Bartha Zsuzsa és Palkó Attila konferansziék üdvözölték a résztvevőket és árulták el: húsz évvel ezelőtt az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivált négy lelkes fiatal – Németi Zsolt, Ungvári Zrínyi Imre, Bartha József és Gáspárik Attila – álmodta meg, akkor még magyar filmhétként. Gáspárik Attila művészeti igazgató hozzátette: néhány napja azon gondolkodott, hova tűnt az elmúlt húsz év... – Mintha a tegnap kezdtük volna. Nem volt tévénk, az összes mozi mind becsődölt a városban – mi alternatívát kerestünk. Eredetileg a magyar filmek retrospektív szemléjeként indult a fesztivál, de Győrben, az ottani Mediawave Fesztiválon rengeteg román kollégát megismertünk, így országossá és nemzetközivé vált a szemle. Rengeteget köszönhetünk Marosvásárhelynek és lakóinak azért, hogy máig fennmaradtunk. Hogyan maradhattunk meg, amikor annyi remek kezdeményezés dugába dőlt? Hogyan bírtuk ki? Talán úgy, hogy függetlenek maradtunk, közülünk senki sem akar filmet készíteni, ezért vagyunk békések és nyugodtak. Az elmúlt húsz év alatt rengeteg örömben volt részünk, és úgy érezzük, hozzájárultunk ahhoz, hogy a környékünkön több fesztivált szervezzenek. Kis műhellyé váltunk, amely közvetítő szerepet is betöltött színészek, rendezők, szemlék között. Üdvözlöm a győri Mediawave Fesztivál képviselőit, köztük Durst Györgyöt: ők nagyon sokat segítettek nekünk – mondta Gáspárik Attila, majd a színpadi koccintás után a magyarországi vendég árulta el: az Alter-Native-ra a kezdettől fogva úgy tekintenek, mint a Mediawave kishúgára. – Ez a kislány közben felnőtt lett, betöltötte a huszadik életévét, mi pedig azt szeretnénk, ha a negyvenet is megérné. Köszönöm a meghívást és a több ezer filmet, amelyet előzsűritagként az elmúlt 19 évben Marosvásárhelyen megtekinthettem.

Az idei, versenyprogramjában 27 ország 59 alkotását jegyző szemle díszvendége Olaszország. A zsűritagok – Dimény Áron színművész, Werther Germondari rendező (Olaszország), Mészáros Péter rendező (Magyarország), Ada Solomon producer, Isis Thompson rendező (Anglia) és Ulrich Gábor képzőművész, rendező (Magyar-ország) – bemutatása után Werther Germondari üdvözölte a megjelenteket, és mesélt röviden az olaszországi rövidfilmgyártás múltjáról, jelenéről, majd az est sorrendben utolsó nagyjátékfilmjét, a legendás román színházi rendező, Silviu Purcărete Valahol Palilulában című alkotását vetítették a nagyteremben. A meglehetősen hosszú, de groteszkségében, abszurditásában, gyilkos humorában, egységes képvilágában, színes és igen fantáziadús rendezői koncepciójában egyaránt nehezen megközelíthető alkotás egy képzeletbeli romániai község – Palilula – mindennapjairól szól, valamikor a kommunista diktatúrában. Ide érkezik Serafim (Dimény Áron), a fiatal gyerekgyógyász, és válik a gyerekek nélküli, különleges, melankolikus, bolond és igen szürreális, a fizika törvényei által kevésbé korlátozott világ lakójává, majd szerves részévé. Az oltyán Macondo bizarrságát, elbűvölően idióta lakóinak világlátását körülírni e határok között lehetetlen – de a filmet megtekinteni feltétlenül érdemes.

A szemle folytatódik, a díjkiosztó ünnepségre ma este fél kilenckor kerül sor.