2019. november 13., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A cím akár az is lehetne, hogy minek örül a Nemzet Útja. 

Mint kiderült, most éppen annak, hogy száz évvel ezelőtt vonult be a román hadsereg Budapestre, felszabadítani úgymond a magyar fővárost a bolsevik elnyomás alól. Ennek örömére szervezett menetelést Bukarestben az említett civil szervezet, zászlókat lengetve. A felvonulók „a Trianon felé vezető út Budapesten át vezet” és hasonló feliratú transzparensekkel „felfegyverkezve” vonultak a Diadalívtől a kormány épülete elé. Az eseményen pár száz népviseletbe öltözött személy vett részt. 

Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja vezetője, a felvonulás főszervezője azt mondta, meghívták az eseményre a védelmi minisztérium és Magyarország bukaresti nagykövetségének képviselőit is, ők azonban nem mentek el. Pedig – Tîrnoveanu szerint – a felvonulás „kiváló alkalom lehet arra, hogy a nagykövet kifejezze a magyar nép háláját, és tisztelegjen azon román hősök emléke előtt, akik életüket áldozták 1919-ben azért, hogy felszabadítsák Magyarországot a bolsevik uralom alól”. 

Kicsoda Mihai Tîrnoveanu? Szakmáját tekintve orvos, a Kovászna, Hargita és Maros megyei románok civil fórumának az egyik alelnöke, aki életét a székelyföldi számszerű kisebbségben élő (és szerinte tűrhetetlen magyar elnyomást és elmagyarosítást elszenvedő) románok jogainak védelmére tette fel. Szerinte a (nem létező) Székelyföldön „etnikai tisztogatás” történik a románok ellen. Ezt a mérhetetlen igazságtalanságot kivédendő szervezett tüntetést tavaly a közigazgatási törvénykönyv ellen. Mert azt gondolja, hogy annak elfogadásával a magyar nyelv második hivatalos nyelvvé válhat Székelyföldön, de Románia más területein is, ahol számottevő magyarság él. Az sem zavarta, hogy az államelnök időközben visszaküldte a törvényt a parlamentnek. Csak az lebegett a szeme előtt, hogy a törvénykönyv kiterjesztené a magyar nyelv használatát helyi szintről a központi közigazgatásba, és a magyar nyelv használata a prefektúrákban és a megyei dekoncentrált intézményekben is kötelezővé válna. Ennél égbekiáltóbb igazságtalanság szerinte nem is érhetné a románokat. De szintén ő volt az, aki megzavarta a Nem éppen 1918 című előadás ősbemutatóját Sepsiszentgyörgyön, és – ki hitte volna? – ő volt az egyik szervezője az úzvölgyi katonatemetőnél rendezett, a sírkert erőszakos elfoglalásával végződött június 6-i román megemlékezésnek is. Mert „meg kell védeni Romániát” az irredenta, autonomista, szeparatista magyaroktól. Ezért védőpajzsot akar emelni a román nemzeti értékek köré. 

Ceauşescu, Vadim, Ciontea és társaik igazán boldogok lehetnek, hogy van, aki továbbviszi a nacionalizmus zászlaját árvíz, leánykereskedelem, gyilkosságok vagy választási kampányok idején, és veszhet a világ, „védőpajzsot” von „a román nemzeti értékek köré”.