Művészetek éjszakája

Világszerte folytatódik a művelődési, művészeti intézmények offenzívája a közönségért, rendhagyó rendezvényekkel is igyekeznek megszólítani, magukhoz vonzani, növelni a kultúra iránt érdeklődők táborát. Igyekezetük hatásos, a hagyományossá vált Múzeumok éjszakája eseménysorozat például sokfelé, így Marosvásárhelyen is egyre népszerűbbé válik. Ha az ehhez fűződő remények beváltak, miért ne gondolhatnánk művészetek éjszakájára is? Világvárosokban, nagy művészeti központokban már bebizonyosodott, hogy az ilyenszerű megnyilvánulások is életképesek, de falun?! Amikor Gyergyóalfaluból kértek fel, hogy kapcsolódjam be a Művészetek éjszakája elnevezésű átfogó akciójukba, voltak is kételyeim: sikerre vihető-e ilyesmi egy erdélyi vidéki településen, lesz-e elég érdeklődő egy órákon át tartó esti, éji műsormaraton iránt? Akkor is, ha köztudott az alfalviak művészetszeretete és az is, hogy a helység milyen sok szülötte vált elismert alkotóvá. Biztos nem csak én voltam szkeptikus, de mások se hangoztatták fenntartásaikat, megpróbáltak hozzájárulni a kezdeményezés sikeréhez. És milyen jól tették, hogy hallgattak az ötletgazdára, a főszervező Gál Mihályra, a Sövér Elek Alapítvány elnökére. Olyan látványos, kellemes, hangulatos eseménnyé terebélyesedett a kora estéből a másnapba terebélyesedő július 23-i gyergyóalfalvi Művészetek éjszakája, hogy még sokáig szívesen emlékeznek majd rá. A számos helybeli mellett a szomszédos településekről érkezettek is így vélekedhettek, olyanok is sokan, akik átutazóban, látogatóban jóval messzebbről, külföldről cseppentek ide.

Az elképzelésnek az lehetett az alapja, hogy Alfaluban a képzőművészet tényleg nagy becsben van. A község termi, neveli, ösztönzi a talentumokat, akik később meghálálják az otthon nyújtotta lehetőségeket, ragaszkodnak szülőhelyükhöz, amiben tehetik, öregbítik falujuk hírnevét. Lapunkban is rendszeresen írtunk a bucsini Vadárvácska alkotótáborról és annak a helységre ható jótékony befolyásáról. A művésztelep egy nappal a Művészetek éjszakája előtt nyitotta meg tizenharmadszor a kapuit. Mindaz, ami ott jött létre az eltelt évek során, e komplex rendezvény különböző helyszínein, kiállításain is visszaköszönt. Az idei táborozás termését az alfalvi Vadárvácska Galériában múlt vasárnap nyílt zárókiállításon ismerhették meg a helybeliek. Az alkotó együttlét ezúttal a település fiatalon elhunyt kiválósága, Sövér Elek megidézésére fókuszált. Több munka az ő emlékére született abból az alkalomból, hogy a festő 80 esztendeje jött a világra, és 35 éve távozott. Tulajdonképp előtte való főhajtásnak tekinthető maga az először megrendezett művészeti éjszaka is. Sövér a helybeli hivatásos képzőművészek egyik előfutára volt, előtte Ambrus Imre volt az első, aki a marosvásárhelyi képzőművészeti középiskolában a művészet útjára lépett. A vásárhelyi mesterek, Barabás István, Bordi András, Piskolti Gábor, Incze István, Izsák Márton, Nagy Pál aztán még sokukat vezették be az alkotóművészet rejtelmeibe, s ők, az újabbak is a maguk során továbbadták a hivatásszeretetet az utánuk jövőknek. Márton Árpád, Balázs József ma is vérbeli alfalviként egyengeti a helyi talentumok pályáját. A faluból immár több mint harmincan választották hivatásul a képzőművészetet. A vásárhelyi kötődések pedig továbbra is eltéphetetlenek. A Vadárvácska táborból sosem hiányoznak az idősebb generációk meghatározó egyéniségei sem. Az idén is megjelent Bükkfőn Hunyadi László, Bálint Károly, Datu Victor, ott volt Major Gizella, Barabás Éva, Kiss Levente, Sajgó Ilona, Miholcsa József is. Kolozsvárról Forró Ágnes, Gyergyószentmiklósról Ciobanu Gyula. Az alfalvi fiatalok közül Gáll Eszter és Vargyas Ildikó. Persze nem csupán az ő munkáikra voltak kíváncsiak a Művészetek éjszakájának résztvevői. Bőséges volt a kínálat a különféle helyszíneken, a Sövér Elek-emlékkiállításon, Márton Árpád állandó tárlatán, az Alfalvi Művészek Galériájában, a Pincegalériában, a Vadárvácska Galériában, a Borzonti Alkotóházban, a Sövér Elek Középiskola dísztermében. Több mint 70 festő, szobrász, grafikus, díszítőművész, formatervező alkotásait vitték közönség elé. A köztéri szobrok díszvilágításban ragyogtak az éjszakában, körülöttük társművészetek képviselői szórakoztatták a jelenlevőket. Óriáskivetítőn portréfilmek rajzolták ki az alkotók arculatát, életművét. Hunyadi Lászlóról és Hunyadi Máriáról, Bálint Károlyról, Sajgó Ilonáról, Miholcsa Józsefről láthattunk érdekes filmeket, a művésztelep kiadványaihoz is hozzáférhetett a helyszínről helyszínre vándorló tömeg. A nyolc évszázados templom is hívogatónak bizonyult, freskóit, műtárgyait is megcsodálhatta az ünneplő közönség. A Kájoni János egyházi kórus, a Domokos Péter Pál Hagyományőrző Egyesület citerazenekara, énekesei és táncosai, a Band’Ora együttes, Nagy Imre és zenekara, az iskolás tánccsoportok egyaránt kiérdemelték a tapsot.

Gyergyóalfaluban valami új kezdődött. Hogy lesz-e folytatása, az majd csak a későbbiekben derül ki. De talán nem ártana másfelé is hasonló újdonságokkal próbálkozni.