Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Zenei Napok idei koncertsorozatából nyilván nem hiányozhat a Liszt Ferenc 200. születésnapjának dedikált hangverseny sem, hiszen az egyetemes zenetörténet sokoldalúan tündöklő egyénisége megkerülhetetlen egy magára valamit is adó muzsikus számára. Jelen esetben pedig egy olyan művészről beszélhetünk, akinek Liszt Ferenc élete egy részét is jelenti. Mert Király Csaba (Magyarország) nem csak kongeniális előadója az életműnek, de elhivatott propagálója is annak.
A hangversenyen sorrendben először az A-dúr, majd az Esz-dúr zongoraverseny szólalt meg Király Csaba előadásában, aki – minden titkok tudójaként a zenei romantika lírájában – csak a zenére irányítva figyelmünket, volt érzékeny, rugalmas és finom, hangképzése pedig makulátlan, eszményien szép.
Az A-dúr szerelmi odaadása úgy képlékenyült dicsőséggé a keze alatt, hogy mindvégig érezni lehetett a világos formálás tudatosságát, bár végletes érzelmi hullámzással, a romantikus szenvedély hol drámai, hol lírai bensőségével muzsikált. Tökéletes plaszticitással fogva össze a részleteket, Király pianisztikus tudása az alkotásban részt vállaló egyéniség művészetének igazolását is jelenti.
Az Esz-dúr elkeseredett emberi szomjúsága a tökéletességre, az elérhetetlen gyönyörűség megszerzése, „az élet szép, tenéked magyarázzam?” Király pompásan virtuóz előadásában felvillanyoz és bámulatra késztet. Az első rész fenséges felvezetését egy nagyon kifejező lassú rész követte, majd a harmadik sziporkázása és a negyedik lendülete zárta egy rendkívül markáns, határozottan keménységre hajlamos, fényesen gyöngyöző zongorázással interpretálva. A művész rubato játéka szinte „főúrian” könnyed és elegáns. Talán így játszott Liszt is. A témákban társ – vonós és fúvós – hangszerek közreműködése személyes, lírai megszólalássá szépült. Király a közönség vastapsát az Esz-dúr témáira rögtönzött (nagyszerű!) szólójátékkal köszönte meg.
Shinya Ozaki vezényletével a zenekar és a kórus még bemutatta Liszt Orfeusz c. szimfonikus költeményét és a Szent Erzsébet legendája c. oratórium Indulóját. Felépített kompozíció, kidolgozott előadás. Könnyedén, biztosan begyakorolt tudás birtokában zenélt az együttes.
Csíky Csaba