Az előzetes letartóztatást a büntetőeljárás első két szakaszában
lehet elrendelni, vagyis mind a nyomozati szakaszban, mind a bírósági szakaszban. A jogerős döntés megszületése után amennyiben az ítélet végrehajtása következik, természetesen bűncselekmény elkövetéséért, ugyanúgy le lehet tartóztatni az esetlegesen a büntetést szabadlábon letöltő személyt, de az már nem az elbírált ügy keretében folyik le, hanem új eljárás elindítását jelenti.
A nyomozati szakaszban az előzetes letartóztatást az ügyész javasolja, aki ezzel kapcsolatosan indokolt véleményezést kell benyújtson arra a bíróságra, amely az illető bűncselekményeket első fokon lenne hivatott elbírálni, vagy az azzal megegyező rangú bíróságra, amelynek illetékességében az őrizetbe vétel helye, a bűncselekmény elkövetési helye vagy a letartóztatást kezdeményező ügyészség székhelye van. A javaslathoz csatolni kell a nyomozati dossziét vagy azokat az iratokat, amelyek relevánsak a javasolt kényszer- intézkedés szempontjából.
A letartóztatásról külön erre a célra létrehozott szabadságjogi bírói tanács (judecător de drepturi şi libertăţi) dönt. Ha a gyanúsítottat előzetesen őrizetbe vették, a bíróság értesítése a letartóztatási javaslatról legkevesebb 6 órával a 24 órás előzetes letartóztatás lejárta előtt meg kell történjen. Amint a bíró megkapta a letartóztatási javaslatot, kijelöli a letartóztatási tárgyalás napját és óráját, erről külön értesítve az ügyészséget (aki elő kell állítsa az őrizetbe vett személyt) és a gyanúsított ügyvédjét, aki lehet választott vagy hivatalból kiválasztott védő. Az ügyvédnek kötelező módon biztosítani kell a nyomozati és letartóztatási dosszié tanulmányozásának jogát a bírósági tárgyalás letartóztatása előtt. A letartóztatási tárgyalást kötelező módon a tanácsteremben (camera de consiliu) tartja meg a bíró, a letartóztatási tárgyalást pedig kizárólag az illető személy jelenlétében lehet megtartani. Ez alól az utóbbi feltétel alól a következő kivételek léteznek: amikor a gyanúsított nem igazolja hiányát, amikor eltűnt, kivonja magát az eljárás alól, kényszerhelyzet vagy szükséghelyzet, illetve egészségi állapota miatt nem lehetséges megjelenése vagy elővezetése. A letartóztatáskor alapvető feltétel, hogy mind a védelem, mind a vád képviselői kötelező módon meg kell jelenjenek. A felszólalási sorrend a következő: ügyész, védő, gyanúsított. A bíró által hozott döntések a következők lehetnek: jóváhagyja a letartóztatási javaslatot, megszerkeszti a letartóztatási parancsot, és közli a gyanúsítottal egy általa megértett nyelven a letartóztatás indokait, átadva a letartóztatási parancsot is. Ugyanakkor tájékoztatni kell írásban minden, őt a letartóztatás ideje alatt megillető jogról, valamint a bíróságnak kötelessége értesíteni egy családtagot vagy hozzátartozót vagy más megjelölt személyt a letartóztatás megtörténtéről, valamint a letartóztatás végrehajtásának helyéről. Ugyanakkor idegen állampolgár esetén értesíteni kell az illetékes diplomáciai képviseletet, illetve a későbbi változásokat is közölni kell. Amennyiben a letartóztatott személy gyámságában, védelmében, gondozásában olyan személy van, akinek további védelemre van szüksége (kiskorú, beteg, gyámság alá helyezett vagy más személy), a bíróság azonnal értesíti a megfelelő védelmi hatóságot. Ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítéséről jegyzőkönyvet kell felvenni. Amennyiben a letartóztatási javaslatot visszautasítják, a bíró azonnal szabadlábra helyezi a gyanúsítottat, ha az őrizetben volt. Ugyanakkor létezik egy másik lehetőség is, amikor a bíró visszautasítja a letartóztatást, viszont egy másik, enyhébb kényszerintézkedést rendel el, amely állhat bírósági felügyeletből, bírósági felügyeletből és óvadékbefizetési kötelezettségből vagy házi őrizetből. Bármelyik megoldást is választja a bíró, a döntésről indokolt végzést kell kibocsátania. Az előzetes letartóztatást egyszerre legtöbb 30 napra lehet elrendelni, amelyből nem vonják le az őrizetbe vétel idejét. A hiányában letartóztatott személyre kiadott letartóztatási parancsot akkor is végre lehet hajtani, ha ennek érdekében olyan magánhelyiségbe vagy székhelyre kell behatolni, amelynek tulajdonosa vagy jogi képviselője ezzel nem ért egyet. A letartóztatást, annak ellenére, hogy egyszerre nem lehet 30 napnál hosszabb időre elrendelni, 30 naponként a fentebb részletezett eljárás mellett meg lehet hosszabbítani. Ennek ideje nem haladhatja meg a nyomozati szakaszban a maximális 180 napot, de mindenképpen egy méltányos időre kell korlátozódjon. A letartóztatási végzés ellen 48 órán belül panasszal lehet élni annak elrendelésétől, amennyiben a panaszt tevők jelen vannak, vagy a kiközlésétől, amennyiben ezek a személyek hiányoztak. Amennyiben a végzést nem támadták meg, a bíró vissza kell juttassa a nyomozati dossziét az ügyésznek a nyomozás folytatása érdekében. Ugyanakkor a panasznak nincs halasztó hatálya, tehát a panasz elbírálása alatt is őrizetben marad az illető személy. A panaszt a felettes bírói szervnek kell megoldania legtöbb 5 napon belül. A nyomozati szakaszban egy személyt akár többször is le lehet tartóztatni, de természetesen nem ugyanazokért az okokért, csak új indokok alapján.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
